Két év feszített blogtempó után kivettem több mint egy hónap
szabadságot. Nem terveztem el előre, hogy ez idő alatt teljes mértékben
mellőzöm az internetet, de így alakult, és utólag bevallom, rám fért már egy
kis totális kikapcsolódás.
Utaltam rá az utolsó bejegyzéseimben, hogy az előző évekhez
hasonlóan néhány hetet Spanyolországban töltök, már indulás előtt kiderült,
hogy nem lesz internet a közvetlen környezetemben. Kicsit mozgalmasra sikeredett az indulás, így restellem,
hogy nem köszöntem el, pedig terveztem. Elnézést kérek minden kedves rendszeres
olvasómtól ezért.
Az elmúlt több mint egy hónap alatt sok finomságot főztem,
de ezeket az ételeket most megtartottam „hétköznapi értelemben”, nem fotóztam, nem
írtam recepteket, csak éltem a háziasszonyok hétköznapi életét a konyhában.
Természetesen ezek az ételek a jövőben mind sorra kerülnek
majd és szívesen beszámolok róluk.
Többen utaltatok rá, hogy szívesen vennétek személyes
vonatkozású bejegyzéseket is tőlem, nos, most legyen ez egy ilyen.
Az elmúlt évhez hasonlóan Benidormban töltöttem 3 hetet a
kisfiammal a már testvéri kapcsolatba átívelt szívbéli, gyermekkori barátnőmmel és a kisfiával. A téli hónapok kenyérprojektjei során felszedett plusz kilókat
sikerült visszaszorítanom az általam sorozatba is rendezett szelektív étrenddel, így a
kedvenc nyári ruhatárammal a bőröndömben indulhattam a repülőtérre.
A „szerényebb” konyhai viszonyok között is jól boldogultam a
barátnőm konyhájában, már kész listával várt, hogy milyen finomságok kerüljenek
sorra a nyaralás alatt. Állíthatom, hogy a szakácsnő leleményességén és
tapasztaltságán múlik, hogy kevesebb és egyszerűbb eszközökkel, vagy akár
eszközhiány fennállása esetén is alkothasson nagyszerű ételeket. Még kenyeret is sütöttem! :) Egyéb iránt kifejezetten
élveztem már ezt a helyzetet.
Egyes, múlt évben itt - Benidormban - készült ételeimről akkor megemlékeztem néhány június-júliusi bejegyzésemben.
No, de nem töltöttem minden időmet a konyhában
természetesen, fürdőztünk, napoztunk, kirándultunk: egyszóval aktívan
kapcsolódtunk ki a szó minden értelmében.
Már nagyon várt minket haza a család, úgyhogy rögtön a Tisza
tó felé vettük az irányt, meg is ragadtam az alkalmat, hogy kedvenc, tiszai halakból
készült ételeimet végigegyem a Tisza-menti csárdák étlapjairól.
A Tisza tó körüli
bicikli úton nagyokat bicikliztünk, nagyszerű volt itthon is megtapasztalni a fürdőző,
nyaraló emberforgatagot útközben.
A poroszlói Ökocentrumba is ellátogattunk, a
kisfiam volt az idegenvezető, hiszen Ő már többször is megfordult itt.
Itthon is nagyszerűen teltek a forró nyári napok, több
közülük népes gyermektársaságban.
Röviden ennyi történt velem az elmúlt hetekben, és még ez a
hét is hasonló forgatókönyvvel tervezve. Úgyhogy az iskolakezdés után
szándékozom visszatérni, még ezt a néhány napot is kizárólag a gyermekeimmel
töltöm el.
Kemény tanév elé nézünk, Trisztánt hozzá kell szokatnunk a
jövőre esedékes felső tagozat követelményszintjéhez, a Nagylány, Rebeka pedig
érettségizik. Ugyebár tudjuk, hogy a megváltozott felvételi rendszerrel nagyot „ütöttek” a gyerekeken.
Még így is aggódnunk szükséges, hogy Rebeka májusban már egy tárgyól előérettségizett - spanyol nyelven 100 %-os szóbeli érettségi vizsgát tett földrajzból - mert sajnos szükséges. Már előre elvettek tőle 10 pontot a megváltozott
rendszerben, úgyhogy hátrányból indul, még ha a legjobb formáját hozza is.
Valahol azonban csak mosolygok magamban, hogy ebben a tökéletlen
emberek által mozgatott tökéletlen világban mit el nem vár a rendszer a
gyermekeinktől … csakis arra tudok gondolni, hogy azért teszik, hiszen nekik
fogalmuk sincsen arról, hogy milyen ezt az utat becsülettel, tehetséggel, szorgalommal végigjárni.
Elég csak körülnézni.