A kilencvenes évek elejétől évente rendszeresen, és többször is jártam az Egyesült Államokba terepgyakorlatra. 2001. szeptember 11.-ig a cégem volt a legnagyobb vidéki kiutaztató az Egyesült Államokba.
Az egyik ilyen túrám alkalmával, hajnalban indultunk Los Angelesből San Francisco irányába bérelt autókkal, a terepgyakorlat (study tour) célja az volt, hogy a saját tapasztalataink alapján igazítsuk el az akkoriban bevezetésre került Fly & Drive programokra vállalkozó utasokat.
Volt tempó rendesen, az út nem rövid, amikor már nem bírtuk étlen-szomjan, jobb híján, megálltunk egy McDonald’s-nél reggelizni. (McDonald’s már volt Budapesten ekkortájt, de reggeli kínálat még nem.)
Én tojásos bacon-ös muffint ettem, és nagyon ízlett. Puha, kukoricadarás zsömle, friss tükörtojás, cheddar sajt, és bacon, meglepően kellemes reggeli volt.
Pár éve itthon is bevezették a reggelit, számomra ez az egyetlen ehető szegmense azóta is a kínálatnak. Még bűntudatot is éreztem a miatt, hogy képes vagyok egy gyorséttermi ételre kimondani, azt, hogy ez ízlik.
Úgy öt éve, egy londoni szakmai utazásom alkalmával egy belvárosi Hiltonban voltunk elszállásolva, ahol reggelire volt egy ételkompozíció, mégpedig egy fél zsömleféleségen buggyantott tojás, alatta ropogós bacon, és hollandi mártással volt nyakon öntve.
Minden reggel ennél a kínáló pultnál kötöttem ki először és némi eltévelyedés után utoljára. Mondjuk nagy evő vagyok, de kerestem az okát, hogy mi ízlik nekem ennyire ebben az ételben, mire rájöttem, hogy a zsömle. A világ 36 országában jártam már, és mindenhonnan hazahoztam magammal néhány nemzetközi kedvenc ételt, aminek alaposan tanulmányoztam az elkészítését és a saját ízlésem szerint adaptáltam a receptgyűjteményembe.
Gondolkodóba estem, hogy egy amerikai gyorsétteremben sós zsömle, mint muffin, kicsit morbid. És ekkor jöttem rá, hogy ez az angol muffin ihlette, muffin. Alapos kutató munkába kezdtem és elkezdtem megsütni otthon az én saját angol muffinomat. Ahány ház, annyi szokás, erre is számtalan elkészítési módot találtam. Több verziót is magamévá tettem, mikor így, mikor úgy készítem el.
A családom vajjal és házi lekvárral is nagyon szereti, én pedig megtömöm mindenféle földi jóval: formában sült tükörtojással, különböző tojáslepénnyel, sonkával, bacon-el, cheddar sajttal, paradicsommal.
Nemrégen jutott eszembe, hogy mennyire furcsáltam, amikor első osztályú szállodákban az angol üzletemberek a pirítósra vagy a zsömlére halmozták a rántottát, és szendvicsként majszolták el, nem értettem, hogy miért teszik ezt. Most már értem.
Angliában reggelire, vagy az ötórai teához angol muffint sütnek/szolgálnak fel, amit vajjal, mézzel vagy lekvárral, vagy valami tojásfélével és bacon-el rakják meg és így fogyasztják el. És ugyebár az angolok híresek arról, hogy következetesek a hagyományaik tekintetében.
Nos, így jutottam én el a saját angol muffin fogyasztási kultúrámhoz, aminek megfejtése és kifejlesztése mondhatjuk úgy, évekbe telt.
Gyakran készítem ezt az ízletes reggeli/uzsonna zsömlét, a recepteket itt gyűjtöm.
Volt tempó rendesen, az út nem rövid, amikor már nem bírtuk étlen-szomjan, jobb híján, megálltunk egy McDonald’s-nél reggelizni. (McDonald’s már volt Budapesten ekkortájt, de reggeli kínálat még nem.)
Én tojásos bacon-ös muffint ettem, és nagyon ízlett. Puha, kukoricadarás zsömle, friss tükörtojás, cheddar sajt, és bacon, meglepően kellemes reggeli volt.
Pár éve itthon is bevezették a reggelit, számomra ez az egyetlen ehető szegmense azóta is a kínálatnak. Még bűntudatot is éreztem a miatt, hogy képes vagyok egy gyorséttermi ételre kimondani, azt, hogy ez ízlik.
Úgy öt éve, egy londoni szakmai utazásom alkalmával egy belvárosi Hiltonban voltunk elszállásolva, ahol reggelire volt egy ételkompozíció, mégpedig egy fél zsömleféleségen buggyantott tojás, alatta ropogós bacon, és hollandi mártással volt nyakon öntve.
Minden reggel ennél a kínáló pultnál kötöttem ki először és némi eltévelyedés után utoljára. Mondjuk nagy evő vagyok, de kerestem az okát, hogy mi ízlik nekem ennyire ebben az ételben, mire rájöttem, hogy a zsömle. A világ 36 országában jártam már, és mindenhonnan hazahoztam magammal néhány nemzetközi kedvenc ételt, aminek alaposan tanulmányoztam az elkészítését és a saját ízlésem szerint adaptáltam a receptgyűjteményembe.
Gondolkodóba estem, hogy egy amerikai gyorsétteremben sós zsömle, mint muffin, kicsit morbid. És ekkor jöttem rá, hogy ez az angol muffin ihlette, muffin. Alapos kutató munkába kezdtem és elkezdtem megsütni otthon az én saját angol muffinomat. Ahány ház, annyi szokás, erre is számtalan elkészítési módot találtam. Több verziót is magamévá tettem, mikor így, mikor úgy készítem el.
A családom vajjal és házi lekvárral is nagyon szereti, én pedig megtömöm mindenféle földi jóval: formában sült tükörtojással, különböző tojáslepénnyel, sonkával, bacon-el, cheddar sajttal, paradicsommal.
Nemrégen jutott eszembe, hogy mennyire furcsáltam, amikor első osztályú szállodákban az angol üzletemberek a pirítósra vagy a zsömlére halmozták a rántottát, és szendvicsként majszolták el, nem értettem, hogy miért teszik ezt. Most már értem.
Angliában reggelire, vagy az ötórai teához angol muffint sütnek/szolgálnak fel, amit vajjal, mézzel vagy lekvárral, vagy valami tojásfélével és bacon-el rakják meg és így fogyasztják el. És ugyebár az angolok híresek arról, hogy következetesek a hagyományaik tekintetében.
Nos, így jutottam én el a saját angol muffin fogyasztási kultúrámhoz, aminek megfejtése és kifejlesztése mondhatjuk úgy, évekbe telt.
Gyakran készítem ezt az ízletes reggeli/uzsonna zsömlét, a recepteket itt gyűjtöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése