Amikor néhány hónappal ezelőtt először kezembe vettem Czifray István új kiadásban megjelent Szakácskönyvét, napokig nem tudtam letenni.
Ez a mű, több mint szakácskönyv.
Ugyanakkor kézzel fogható visszaigazolása annak, hogy a mai magyar étkezési közízlés mekkora bajban van. Olyan szűk keresztmetszetbe szorult be, hogy az már csaknem kétségbe ejtő.
Kétszáz évvel ezelőtt méltán lehetett híres a magyar konyha, a polgári konyhákban alkalmazott alapanyagok, fűszerek, és eljárások hagyományőrzésről ugyanakkor nyitottságról, kifinomultságról, és fejlődőképességről árulkodnak.
Az 1800-as években volt presztízse kiváló családi/uradalmi/polgári konyhát vezetni, fenntartani, ezáltal lehetett a magyar konyha nemzeti és nemzetközi szinten is nevezetes és színvonalas.
„A házi gazdasszonynak, ha rendeltetésének meg akar felelni, akármely rangú legyen is, legfontosabb foglalatosságai közé tartozik: a szakácsság és a konyhára való gondos felvigyázás- ettől függ többnyire házának virágzása vagy elpusztulása.” 1829. Czifrai.
Egyfajta gasztronómiai bibliaként tekintek erre a könyvre, mely nem elsősorban a mesterszakácsoknak szól, hanem nekünk, a polgári, családi konyha fenntartóinak.
Nekem alapvető koncepcióm, hogy a magyar nemzeti konyha színvonala nem pusztán és elsősorban az éttermekben, hanem a családok fejében, tányérjában, és hűtőjében dől el.
A mesterművet pedig csak ajánlani tudom mindenkinek, akihez még nem jutott el, így még nem olvashatta.
Ez a mű, több mint szakácskönyv.
Ugyanakkor kézzel fogható visszaigazolása annak, hogy a mai magyar étkezési közízlés mekkora bajban van. Olyan szűk keresztmetszetbe szorult be, hogy az már csaknem kétségbe ejtő.
Kétszáz évvel ezelőtt méltán lehetett híres a magyar konyha, a polgári konyhákban alkalmazott alapanyagok, fűszerek, és eljárások hagyományőrzésről ugyanakkor nyitottságról, kifinomultságról, és fejlődőképességről árulkodnak.
Az 1800-as években volt presztízse kiváló családi/uradalmi/polgári konyhát vezetni, fenntartani, ezáltal lehetett a magyar konyha nemzeti és nemzetközi szinten is nevezetes és színvonalas.
„A házi gazdasszonynak, ha rendeltetésének meg akar felelni, akármely rangú legyen is, legfontosabb foglalatosságai közé tartozik: a szakácsság és a konyhára való gondos felvigyázás- ettől függ többnyire házának virágzása vagy elpusztulása.” 1829. Czifrai.
Egyfajta gasztronómiai bibliaként tekintek erre a könyvre, mely nem elsősorban a mesterszakácsoknak szól, hanem nekünk, a polgári, családi konyha fenntartóinak.
Nekem alapvető koncepcióm, hogy a magyar nemzeti konyha színvonala nem pusztán és elsősorban az éttermekben, hanem a családok fejében, tányérjában, és hűtőjében dől el.
A mesterművet pedig csak ajánlani tudom mindenkinek, akihez még nem jutott el, így még nem olvashatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése