Czifray- versenykurzus amatőr forduló: „Tokány és tejberizs” I.

Múlt év októberében kezdtem el írni a saját szakácsolvasókönyvemet, és ennek kapcsán találtam rá később a Bűvös szakács oldalra, mely azonnal nagyon megtetszett.

Május közepén olvastam csak a Czifray versenykurzusról ezen az oldalon, valamint arról, hogy meghirdettek amatőr fordulót is ugyanabban a tárgykörben.
Czifray István szelleme és munkássága valamint a Magyar Gasztronómiai Egyesület filozófiája iránt érzett tiszteletem kapcsán a kiírás azonnal felkeltette az érdeklődésemet, de elég kevésnek éreztem az időt a felkészülésre.
Viszont ekkor már a „bogár ott ült a fülemben”, és egyre csak egy savanykás sertésnyelv tokányon járt az eszem.

Készítettem néhány jegyzetet, majd a szokásos bevásárlásnál vettem két szemrevaló sertésnyelvet. Lefőztem az elképzelt ételt, megfogalmazódtak bennem a tökéletesítő kiegészítések, de pár napig nem volt lehetőségem foglalkozni vele.

Egy nappal a május 30.-i határidő előtt újra belém nyilallt a gondolat, hogy most akkor akarok-e pályázni vagy nem.
A versenykiírás mind a mesterséfeknek, mind az amatőröknek ugyanaz volt, tokány és tejberizs témában új tartalommal megtölteni ezeket az ételféleségeket a magyar polgári konyha és csúcsgasztronómia színvonalán. Az amatőrök egy étellel is pályázhattak.
Voltak nagyszerű kapaszkodók, amiket a szervezők kínáltak, tálaltak fel nekünk, olyan források, melyek kiválóan értelmezhetőek és hasznosíthatóak voltak a pályázathoz.

Végül egy egész napot rászántam a pályaműre, két, azonos főalapanyagból készült tokány és kétféle gyümölccsel kombinált tejberizs étel technológiáját, anyaghányadát és koncepcióját dolgoztam ki, és lefőztem. Végül a tokány ételemet még egy fő alapanyag verziójával kiegészítettem.
Felhívtam egy rendkívül kedves baráti ismerősömet Boros László Venesz-díjas mesterszakácsot aznap, hogy másnap szeretnék egy fontos dologban beszélni vele személyesen. Mondta, hogy nagyon szívesen találkozik hétfőn, azaz július 1.-én velem, mert másnap Budapestre megy. Nem mondtam meg, hogy azért kerestem, hogy szakmai szemmel nézze már át a művemet, kicsit csalódottan mondtam neki, hogy majd akkor később keresem.

Másnap a leadás napján alaposan átnéztem és csiszolgattam a pályaművet, majd torkomban dobogó szívvel rányomtam az enterre.
Azt tudtam, hogy a „nyertes” pályázatok készítői abban a díjban részesülnek, hogy a május 30.-i mesterszakács versenyt követően lefőzhetik egy professzionális konyhában „mesterműveiket”, de többet nem.
De sajnos nem jött válasz a pályázatomra egy hétig, nyolc napig, tíz napig. Nem bánkódtam, hiszen már azzal nyertem, hogy amatőr létemre profi hozzáállással készítettem el egy saját ihletésű, meghatározott paraméterekhez igazodó ételsort, a hozzá tartozó technológia leírással és a koncepcióm alátámasztásával.

Május 27.-én délután érkezett az e-mail, hogy a „Selymes-savanyú sertésnyelv tokány kapribogyóval és vajspárgával, galuska felfújttal tálalva” meghívást nyert a legjobb 10 közé a május 30.-i amatőr fordulóra.

A hír elmondhatatlan boldogsággal és büszkeséggel, ugyanakkor rendkívüli izgatottsággal töltött el.