Az, az igazság, hogy tárkonyos malaclevesre fájt a fogam, de a kedvenc hentes 2.-nél nem volt alkalmas malachús, így felajánlott egy hibátlan darab sertéslapockát.
Barát hentes ide vagy oda, még nem nagyon került a kezem alá olyan sertés lapocka, amit egy az egyben darabolhattam, minden további puceválás nélkül, ez volt a kárpótlás a malachúsért.
A sertésragu levest az utóbbi időben nem fűszerezem kakukkfűvel vagy tárkonnyal, csak petrezselyemmel, mert a jó hús zamata, a vaj, és az alaplé (a borjú alaplevet eleve friss kakukkfűvel ízesítem nagyon enyhén meg, ajánlom a legelső bejegyzésemet:-), no meg a „házi créme fraiche”, a tejszín-tejföl keveréke annyira selymes és ízletes, hogy nekem nem kívánkozik más fűszer bele.
Egyébként is valami nagyon könnyűt és nem harsogót szerettem volna főzni, a sok finom fűszeres étel után, amit mostanában készítettem. Valami svédcsavar azért kellett bele, ezért bográcsban készítettem el.
Jól gondoltam, hogy ezzel azért el fog telni az idő, ezért a kisfiam kívánságát, a desszertnek szánt fánkot, egy új recept szerint, sütőporral készítettem el. De a fánkról majd külön szólok.
Semmi extra nincs a sertésragu levesemben, pont ez a lényeg. Jóféle hús, finom makói vöröshagyma, aránylag sok, vaj-olaj keverék a pároláshoz, dinszteléshez, friss, nyári zöldségek, jó adag tejszín, tejföl keveréke, vágott petrezselyem és fél friss citrom leve. Semmi egyéb sűrítőanyag, csak só és őrölt zöldbors.
A hústól ízletes, a zöldségtől édeskés, a tejszíntől selymes, a tejföltől és a citromtól savanyú, a petrezselyemtől pedig friss lesz a leves. Semmi fokhagyma, az csak megbontaná az egységet.
Az arányokat tekintve a hús nálam ugyanannyit nyom, mint a zöldség, most 60-60 deka volt, 4 dl feles, tejföl-tejszín keverék, majdnem egy liter borjú alaplé, és a bográcsban a párolgást követve úgy másfél liter víz még.
Túl sok fortélyt nem alkalmaztam, de azért akadt pár. A húst, csak félig puhult állapotban sózom, de akkor jó ízesre. Ugyanis én a zöldségeket is a rövid lében pörkölöm, így jó íze lesz, és csak a végén hígítom meg a levest. Az egy evőkanál olajtól és 5 dkg vajtól is szép selymes lesz a leves, ezzel maximális harmónia keletkezik a kész ételben.
A bográcsolástól pedig kellemes szabadtűzi illata és zamat lesz, és ettől még inkább nyáriassá válik az étel.
Jó sokat szónokoltam ennek az egyszerű ételnek, de nálam minden ételnek megvan a maga jelentősége.
Most már beszéljenek a sertésragu levesemről a képek:-)
Barát hentes ide vagy oda, még nem nagyon került a kezem alá olyan sertés lapocka, amit egy az egyben darabolhattam, minden további puceválás nélkül, ez volt a kárpótlás a malachúsért.
A sertésragu levest az utóbbi időben nem fűszerezem kakukkfűvel vagy tárkonnyal, csak petrezselyemmel, mert a jó hús zamata, a vaj, és az alaplé (a borjú alaplevet eleve friss kakukkfűvel ízesítem nagyon enyhén meg, ajánlom a legelső bejegyzésemet:-), no meg a „házi créme fraiche”, a tejszín-tejföl keveréke annyira selymes és ízletes, hogy nekem nem kívánkozik más fűszer bele.
Egyébként is valami nagyon könnyűt és nem harsogót szerettem volna főzni, a sok finom fűszeres étel után, amit mostanában készítettem. Valami svédcsavar azért kellett bele, ezért bográcsban készítettem el.
Jól gondoltam, hogy ezzel azért el fog telni az idő, ezért a kisfiam kívánságát, a desszertnek szánt fánkot, egy új recept szerint, sütőporral készítettem el. De a fánkról majd külön szólok.
Semmi extra nincs a sertésragu levesemben, pont ez a lényeg. Jóféle hús, finom makói vöröshagyma, aránylag sok, vaj-olaj keverék a pároláshoz, dinszteléshez, friss, nyári zöldségek, jó adag tejszín, tejföl keveréke, vágott petrezselyem és fél friss citrom leve. Semmi egyéb sűrítőanyag, csak só és őrölt zöldbors.
A hústól ízletes, a zöldségtől édeskés, a tejszíntől selymes, a tejföltől és a citromtól savanyú, a petrezselyemtől pedig friss lesz a leves. Semmi fokhagyma, az csak megbontaná az egységet.
Az arányokat tekintve a hús nálam ugyanannyit nyom, mint a zöldség, most 60-60 deka volt, 4 dl feles, tejföl-tejszín keverék, majdnem egy liter borjú alaplé, és a bográcsban a párolgást követve úgy másfél liter víz még.
Túl sok fortélyt nem alkalmaztam, de azért akadt pár. A húst, csak félig puhult állapotban sózom, de akkor jó ízesre. Ugyanis én a zöldségeket is a rövid lében pörkölöm, így jó íze lesz, és csak a végén hígítom meg a levest. Az egy evőkanál olajtól és 5 dkg vajtól is szép selymes lesz a leves, ezzel maximális harmónia keletkezik a kész ételben.
A bográcsolástól pedig kellemes szabadtűzi illata és zamat lesz, és ettől még inkább nyáriassá válik az étel.
Jó sokat szónokoltam ennek az egyszerű ételnek, de nálam minden ételnek megvan a maga jelentősége.
Most már beszéljenek a sertésragu levesemről a képek:-)
Nagyon szép fázisképek szép tálalás!
VálaszTörlésKár, hogy venni nem tudok a monitorról! :)
Kedves Maryenne, köszönöm szépen! Lassan a fényképezés is a szenvedélyemmé válik a főzés és az írás mellett........
VálaszTörlés