Így ünnepeltünk mi: Debrecen, Debrecen

Ebben az évben számunkra még nagyobb jelentőséggel bírt az immár 41. Virágkarnevál, ugyanis a napokban 18. életévébe lépő lánykám is részt vett a felvonulásban.

Hosszú évek óta akrobatikus rock and rollozik, de ez most más, itt 4 órán keresztül vonulnak és nyolcszor táncolják el a koreográfiájukat a több kilométeres út alatt. Az elmúlt hetekben már alig láttam, az utolsó napokban gyakorlatilag reggeltől estig próbáltak.
Debreceni polgárok lévén pontosan tudtuk, hogy mikorra és hová menjünk, hogy lássuk őt az egyik helyszínen táncolni.

Nagyszerű volt látni, ahogyan az emberek ujjongva tapsoltak a táncuk alatt, de a legnagyszerűbb az volt, hogy láttam Rebekán, hogy elmondhatatlanul élvezi, és szívből táncol. Lánykám vonult tovább széles mosollyal, integetve, mi pedig visszatértünk a Kossuth térhez, ahol már feloldották a kordonokat.
Csodás volt a belváros az emberforgatagban, most különösen sok külföldi utazott hozzánk, hallhatóan kevesebb volt a magyar szó. A korzón a szökőkutak körül szaladgáltak a gyerekek, és minden második kézből kemencében sült kenyérlángost majszoltak az emberek.

Old Timer kiállítás is volt a Korzón, tömérdek program kínálkozik ilyenkor. A kisfiam meg is jegyezte az egyik kelet-európai márka páratlanul szép darabját látva, hogy anya, ezek régen sokkal szebb autókat gyártottak:-)

Újra egyesítettük a családot, és egy rövid frissítő után, azonnal indultunk a Hortobágyra a Hídivásárra.
Visszatérve Debrecenbe pihentünk egy egészen rövidet, és indultunk az esti gálára.

Egy kellemes belvárosi kávézóban gyűltünk össze a Református Nagytemplom tövében, hiszen az esti, karneváli felvonulás után következik hagyományosan a debreceni, ünnepi tűzijáték a templom előtt a őtéren.

Mire elkezdődött, már Rebeka is velünk volt, és együtt nézhettük, hihetetlenül közelről az utóbbi idő, egyik legszebb, és legjobban megkomponált tűzijátékát. A könny is majdnem kicsordult a szememből, az egész nap benyomásaival együtt, annyira átható volt.

Amikor vége lett a tűzijátéknak, néhány másodpercre néma csönd lett, majd ahogyan egy karneválhoz illik, felmorajlott újra a hatalmas tömeg zaja, nyíltak a kordonok és elindultak az emberek boldogan hangoskodva a téren. Pár perc és már fel is hangzott az egész teret betöltő zene.
Biciklivel mentünk a belvárosba – természetesen -, így a kisfiam miatt behatárolt volt az esti karneválozás. Beszélgettünk még egy kicsit a barátokkal, ismerősökkel, kibeszéltük, hogy a Duna TV-n egész délelőtt szeretett városunkról tartott bemutatót a csatorna. Büszkén meséltük egymásnak a műsorban hallottakat, látottakat.

Szeretünk itt élni. Debrecen mindig is nagy jelentőségű város volt hazánkban, majd volt egy időszak, amikor szürke köd ülte meg, mely visszafogta minden vágyakozásában. Az elmúlt több mint egy évtized alatt újra csak épül és szépül, jelentősége újra nő, szebb, mint valaha, modern és nagyon, nagyon élhető.
Én már csak tudom, hogy mennyit és hová járnak Magyarországról az emberek külföldre, így hát szívemben horgas tőr, amikor azt hallom, hogy talán, egyszer jártam már életemben Debrecenben…….