Kakukkfüves, gombás tojásfasírt, savanyú tejszínes kucsmagombamártásban

Ezt az étel már korábban megálmodtam, de csak most került rá a sor. Három kilogramm friss kucsmagombát hibernáltam a tavasszal, eddig spóroltam vele, de már nagyon vártam az alkalmat.
Szerencsémre már gyermekkoromban gyakran ettem kucsmagombás ételeket, Schneider nagymamám nővére is híres szakácsnő volt, ő készített mennyei ételeket kucsmagombából. Innen a kötődés.

Kb. 20 dkg-os kiszerelésben fagyasztottam le a gombát, és nagyság szerint is szortíroztam őket.

Most az apróbbakból vettem elő, mert a mártásban csinos kis kucsmagomba rügyecskékre vágytam, egészben. Én igazi húsimádó vagyok, de a kucsmagombához szerintem még hús sem szükséges. Az állaga és az ízvilága, engem mindig arra sarkall, hogy óvatosan és letisztultan fűszerezzek, ennél a gombánál nincs helye a túlkapásoknak.
A töltött kucsmagomba receptemből jött az ötlet, mégpedig, hogy nem feltétlenül szükséges tölteni ezt a gombát, hanem a külön kis töltelék fasírtokat a mártásában is készre lehet párolni.
Úgyhogy ezt a gondolatmenetet valósítottam most meg.
Most nem daraboltam, hanem reszeltem a főtt tojást a golyócskákhoz, tegnapról maradt 4 óriáskifli véget frissen morzsává őröltem, egy tojást, sót, borsot adtam hozzá. Vaj és mogyoróolaj keveréken mogyoróhagymát pároltam, kakukkfűvel ízesítettem és hozzá adtam az aprított kucsmagombát, kicsit együtt sütöttem, majd szobahőmérsékletűre hűtöttem.
A már megszáradt, de száras kakukkfű ágakról morzsoltam le a leveleket, ezzel ízesítettem. A kb. 20 dkg gomba felét használtam fel a töltelékhez.
Nem volt itthon kéznél petrezselyem, de egy fél csokor petrezselyem levelet még szívesen tettem volna bele.

A megmaradt kucsmagomba rügyeket ugyancsak vaj-olaj keveréken, apróra vágott mogyoróhagymán pároltam egy kicsit, amit ugyancsak kakukkfűvel, sóval, borssal fűszereztem. Hozzáadtam 1,5 dl créme fraiche-t és 2 dl sűrű tejszínt, ízesítettem, és a tojásfasírt golyócskákat ekkor tettem bele. Csak pár percig pároltam lassú tűzön a gombát és a golyócskákat, mert már nem kellett sok ahhoz, hogy elkészüljenek.

Nem vagyok nagy híve itthon a „túltálalásnak”, nem vagyok valami ráérős, eléggé mozgat reggeltől estig a családom, a munkám és a háztartásom, így nem tartom magamtól, de mástól sem életszerűnek a házikonyhában, a csúcsgasztro tálalást.

Legyen itthon, amit kitálalok szemrevaló, de funkcionális, a lényeg, hogy szép is és friss is legyen az étel, amikor a gyerekeknek és a férjemnek az asztalra teszem.

Viszont, most volt egy órám teljes magányban, hogy ezt az ételt elkészítsem, mert a gyerekek edzésen voltak, így, ugyan nem zsonglőrködtem túl, de komponáltam egy szemrevaló adagot, amit lefényképeztem, utána neki ültem, és meg is ettem.
Persze még egy kis mártást tettem rá utólag, mert a "formatervezésbe" nem fért bele kellő mennyiségű mártás, hát ezért tálalok én egyébként egyszerűen, de életszerűen.