Rendhagyó, nyári vasárnapi ebéd 2. rész A tökéletes rántott csirke és pikáns húsgolyók

A szomszéd hazaváró bőségtálból végül vasárnapi estebéd bőségtál lett.
„Levettem a fordulatból” és ráérősen nekiálltam a tökéletes bunda megalkotásához, a csinos és kívánatos tanyasi csirkémhez.
Nem régen a Bűvös szakács oldalon kaptam néhány tanácsot a tökéletes panír megalkotásához. Bevallom, én szeretek bundázni, akár trendi akár nem. És imádom hidegen is a bundázott ételeket reggelire, éjszaka, nassolni, rájárni, ezért mindig igyekszem sokat készíteni belőle.
Még felbukkant néhány darab barna csiperkegomba is a zöldségtárolóban, ezt is előkészítettem a burkolásra.
Az első fortély, amit alkalmaztam, hogy a bundázáshoz használt tanyasi tojáshoz egy bő fél kanál szobahőmérsékletű, de olvasztott házi kacsazsírt használtam.
A házi kenyeret forró levegőn szikkasztottam egy kicsit, mert nem volt száraz kenyerem. Héja nélkül, frissen őröltem porrá.
A bundát frissen őrölt feketeborssal és enyhén előpirított, héjától megtisztított durvára őrölt mandulával dúsítottam. Hozzá adtam még két evőkanál szezámmagot is.
A hús darabokat és a gombát sóztam és borsoztam, liszt, tojás, morzsa bundába forgattam.
Forró bő olajban sütöttem arany barnára, ropogósra.

Nyilván több részletben sütöm ki a csirke darabokat, még tűzforrón muszáj legalább egyet ebben a formában is „beburkolnom”. Nem baj, hogy ez után a mutatvány után csak az ízek harmadát érzem később, de a természetemet megtagadni nem tudom. A friss forró húslé, amikor elcsorog az arcomon és a kezemen, kicsit várok, mielőtt a papírtörlővel felitatom, mert ez a gyermekkoromra emlékeztet, amikor a nagymamám az első kisült rántott csirke darabot a többi unokától eltitkolva ideadta nekem.
Ez a helyzeti előnyöm valószínűleg abból fakadt, hogy míg a többi unoka szaladgált és játszott, én a szoknyája mellett voltam. Kíváncsi voltam, hogy hogyan készül az a csoda, ami az egész, népes családot arra „kényszeríti”, hogy mindent odahagyva egyszerre leüljön az asztalhoz, közösséggé kovácsolva a korábbi káoszt.
Nos, nekem sem könnyű, amikor estebédet készítek, hiszen bármivel is foglalkozik a családom többi tagja, egyre gyakrabban jönnek a kérdések, hogy „mikor is lesz kaja”?
Míg sültek a csirkedarabok, addig megformáztam az apró, pikáns húsgolyókat is, melyek tulajdonképpen a vendégváráshoz készültek, de tartalmi elemként léptek elő az estebéd bőségtálhoz.
Fogy nálunk a fasírt is rendesen, de a kisfiam focitáborban van, így egy kis csípős, fűszeres változat is belefért.
Olívaolajon, mogyoróhagymával pároltam egy kis fokhagymát és chilit, szobahőmérsékletre hűlve adtam hozzá a pont kellően zsíroskás darált setés combhoz, amit csak egy tanyasi tojással, sóval, borssal és őrölt korianderrel kevertem alaposan ki.

Apró golyócskákat formáztam belőle és hirtelen, a csirke után sütöttem ki.
Az összesen hat darab, frissen kisült magvas bagett cipó még langymeleg volt, már csak tálalnom kellet a rendhagyó, nyári vasárnapi estebédünkhöz, a korábban már említett rusztikus görögsaláta mellé.
Nem volt sült krumpli, és ubisali sem, mégis annyira tökéletes volt ez a rendhagyó vasárnapi ebéd a teraszon.

Sőt, a pikáns húsmassza majdnem felét eltettem másnapra. Most nassoltam be frissen kisütve a bejegyzés mellé:-)