Oldalak

2010. augusztus 25., szerda

Véletlenül jött elegáns vacsora: hirtelen sült borjúkaraj szaftjával, párolt, szalonnába csomagolt hordóburgonyával és alliolival





„A háziszakácsnő, mártogatósokat, tapas féléket szeretett volna a családjának kínálni, viszont az étel gerincét képező borjúmáj helyett egy adag borjúkarajt vett ki a mélyhűtőből, de ő maga ezt még nem tudta. Majd azonnal otthagyta a dermedt csomagot, elment a piacra, a boltba, és szépen mindent bevásárolt a vacsorához. Vett bio racka juhtúrót, biovajat, natúr racka és pritaminpaprikás-fűszeres sajtot, kovászos kenyeret, és még sorolhatnám, hogy mi mindent.



A borjúmájból egy jó adag alappástétomot készített volna, amit végül többfelé szed és különféleképpen ízesít.”
És itt a mese vége, mert a háziszakácsnő hazaért, kipakolt, és rádöbbent, hogy az amúgy szakszerűen, feliratozva csomagolt, immár nem dermedt zacskóban lévő borjúmáj helyett, szeletelt borjúkaraj volt.

Ekkor újragondoltam a napi menüt. Bevallom, nálunk a borjúkarajból szinte mindig bécsi szelet készül. Szeretjük és kész.
De most ez sehogyan sem kívánkozott. Annyira tapasra állt rá az agyam, hogy eszembe jutott a párolt, Serrano sonkába csomagolt apró hordóburgonya. A lányom, mielőtt elindult a mai edzésre, lelkemre kötötte, hogy friss alliolit szeretne.
Gombhoz a kabátot, egyértelmű volt, hogy a borjúkaraj ehhez a körítéshez pillanatok alatt, vaj-olaj keveréken lesz kisütve.
Szerencsére van egy kispiac a környéken, újra felkerekedtem és vettem egy pár szem apró burgonyát. Serranot azt nem kaptam a környéken, hát vettem lehelet vékony, prémium bacon szalonnát.Az apró, megtisztított burgonyákat gőz fölött pároltam készre, de állagra, épre. Begöngyöltem a szalonnába, olívaolajjal kikent tepsibe raktam és 20 percen keresztül 200 fokon sütöttem.




A friss allioli (alias fokhagymás majonéz) 10 perc alatt elkészült (recept a legutóbbi tapas vacsoránknál).
A borjúkarajjal nem volt semmi dolgom, szerencsére szépen, konyhakészen, szeletelve tettem el a mélyhűtőbe. Amikor a zsiradék felforrósodott, akkor frissen őrölt tengeri sóval és borssal ízesítettem és 1-2 perc alatt mindkét oldalán hirtelen átsütöttem.



Ment pár percre pihenni az előmelegített, de funkción kívüli sütőbe.
Addig a pecsenye zsiradékot kevés száraz fehérborral felöntöttem, sűrítettem és a kész hús szeleteket ezzel locsoltam meg.
A finomságokat egy szép tálon elrendeztem, és azonnal fel is tálaltam a farkaséhes családomnak.



Kellemes, véletlenül jött kombináció, csak ajánlani tudom mindenkinek!

6 megjegyzés:

  1. Annyira gyönyörű! Csodálatos tálalás látszik, hogy nagyon finom! A történet is nagyon jó!:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen! Nektek érdemes főzni:-))

    VálaszTörlés
  3. Sokszor egy lelkes anatőr főztje jobb mint egy fásult mesterszakácsé! :) Voilá! :)

    VálaszTörlés
  4. Isten hozott trendo nálam:-) Sok mindenben egyetértünk, a Palócprovance oldalán a szösszeneted különösen megfogott. Egyébként én is látogatlak már egy ideje:-)
    Máskor is várlak, szívesen látlak!
    (amúgy 1/8-ad sváb vagyok:-DDD

    VálaszTörlés
  5. Bocs a késő éjszakai borjúlábért! A hozzászólásokra versben válaszoltam!:))))

    VálaszTörlés