Csirkeszárny a pácban! Happy enddel…

A december a kisfiam hónapja. Már csak ő kisgyermek a családban, és a születésnapja is decemberben van. Télapó, Karácsony, így ez a hónap róla szól. Ilyenkor még inkább kényeztetem, nem mintha máskor nem ezt tenném. Most szinte csak őt kérdezem, hogy mit szeretne ebédre, vacsorára, és kérése parancs nekem.
Hétvégén megkért rá, hogy csirkeszárnyat szeretne, annyira nem nagyevő a szentem, de a csirkeszárny az valóban nagy kedvence.
Gondolkodóba estem, hogy most hogyan pácoljam, legutóbb mind a fűszeres, mind a mézes-csípős változat nagyon ízlett neki.
A napokban, amikor a Kijevi jércemellet készítettem egy fűszer illata, és íze benne maradt a gondolataimban, az ízlelőbimbóimban.
Egyfolytában csak a tárkonyra gondoltam. Úgyhogy ennek a pácnak a múzsája a tárkony. A tárkony ihletett engem, hogy neki tetsző társakat válasszak mellé, hogy utána együtt muzsikáljanak erényeikkel, barátságukkal és a csirkeszárnnyal.
Már említettem, hogy nagyon szeretek egyedi fűszerkeverékeket összeállítani, nagyszerű, hogy egy ilyen egyszerű ételnél is a fantázia, és a kreativitás ilyen nagy teret kaphat.

Azért nagy csodákat nem alkalmaztam, mindössze lesz, ami lesz alapon kiválasztottam a fűszereket, és kigondoltam az arányokat.

1 kis fej vöröshagymát lereszeltem, 4 dundi gerezd fokhagymát átnyomtam. Ehhez az alaphoz kerültek a fűszerek.
1 teáskanál tárkony, 1 teáskanál majoránna, 2 teáskanál kakukkfű, ezeket elmorzsoltam mielőtt a hagymára szórtam. 1 mokkáskanál finomra őrölt rozmaringot, 1 mokkáskanál cayenne borsot, 1 mokkáskanál frissen őrölt színes borsot, 2 teáskanál édes, spanyol fűszerpaprikát adtam hozzá, és egy evőkanál finom tengeri sót.
Nem pácoltam sokáig a szárnyakat, most a só része volt a mutatványnak, ugyanis annyi vizet von csak el a rövid pácolás alatt, hogy a bőre kellemesen ropogósra süljön, de belül a szárnydarabok szaftosak maradnak.
A fűszerpácot 4 evőkanál olívaolajjal elkevertem, és a három részre vágott, megtisztított szárnyakat ezzel a krémes fűszerkeverékkel balzsamoztam be. Összesen egy kiló csirkeszárnyat pácoltam be.
Több mint két órát pihentek a pácban a szárnyak.

Három tepsit kikentem alaposan olívaolajjal, ugyanis most annyi szárnyat készítettem elő, hogy a részek külön-külön tepsire kerülhettek, így egyformán sülhettek meg.
Az egyikre a szárnytöveket, a másikra a középső szárnyrészeket, a harmadikra a szárnyhegyeket raktam le, ugyanis nekem kedvencem a ropogósra sült szárnyvég.

200 fokra előmelegített sütőben, grill program, forró levegő kombinációval sütöttem ki a szárnyakat a részektől függően 30-40 perc alatt.

Azt akartam elérni, hogy a szárnyak szépen megpiruljanak, ropogós máz keletkezzen rajtuk, de nem akartam a szaftot kiengedni belőlük.
Igen, sikerült a mutatvány, a szárnyak szép piros, vékony, de ropogós mázat kaptak, belül pedig omlósak, szaftosak maradtak.

A legnagyszerűbb élmény, a szárnyak friss, még forrón történt elfogyasztásánál a sülés közben felszabadult illat volt. Kiéreztem a tárkony selymes, édeskés, ugyanakkor nagyon is magabiztos illatát, a tárkony adta most nekem a pluszt ehhez a páchoz. Örülök, hogy a képzeletem, a fantáziám, és a szerencsém újabb íz élménnyel ajándékozott meg.