Most ez az utolsó rész a göngyölt csirkemell variációkból, mellyel be akartam mutatni, hogy ilyen haszontalannak tűnő, száraz, semleges ízű húsféléből is nagyszerű ízeket és formációkat lehet kihozni egy kis plusz hozzáadásával.
A végére hagytam a klasszikusnak számító sajttal töltött mellfilét. Természetesen nem a standard trappista tölteléket alkalmaztam.
Az egyik kedvencemet, a gouda sajtot neveztem ki főszereplőnek, és kiegészítettem, megvadítottam egy kis frissen reszelt parmezánnal. Nem kedvelem a töltelékekben a harsogó fűszerezést, de egy leheletnyi fűszert azért tettem bele. Egy csipet szerecsendió, és csipet őrölt babér viszont pont annyi illatot, annyi fűszerességet adott hozzá, hogy csakis az összhangot érzékeljük. A szerecsendió-babér íz összefüggést például a sajtszuflénál alkalmazom, a parmezánnal, és a vajon pirított hagymával valami mesés egységet alkot.
A végére hagytam a klasszikusnak számító sajttal töltött mellfilét. Természetesen nem a standard trappista tölteléket alkalmaztam.
Az egyik kedvencemet, a gouda sajtot neveztem ki főszereplőnek, és kiegészítettem, megvadítottam egy kis frissen reszelt parmezánnal. Nem kedvelem a töltelékekben a harsogó fűszerezést, de egy leheletnyi fűszert azért tettem bele. Egy csipet szerecsendió, és csipet őrölt babér viszont pont annyi illatot, annyi fűszerességet adott hozzá, hogy csakis az összhangot érzékeljük. A szerecsendió-babér íz összefüggést például a sajtszuflénál alkalmazom, a parmezánnal, és a vajon pirított hagymával valami mesés egységet alkot.
A Wellington bélszín készítésekor maradt kevés pármai sonkám, ezt apróra vágtam, és a töltelékhez adtam.
Ezt követően a klasszikus receptet követtem a göngyölésnél és panírozásnál, e variáció mellé is francia krumplipüré dukált. Ez esetben egy kis frissen reszelt parmezánnal fazoníroztam még jobban illőre a sajttal göngyölt csirkemellhez. Ehhez a formációhoz is hideg barack kockák illettek, nyugodtan próbálja ki bárki az íz összhangot, kezeskedem érte.
Mindhárom töltött csirkemell variáció – fokhagymás-spenótos mascarponéval; Kijevi fűszervajjal; goudaval, parmezánnal, pármai sonkával – egyszerűen elkészíthető, ízletes, dekoratív és nagyon finom.
A csirkéből készült ételek tekintetében most csirkemájat készítek többféleképpen, és a csirkecombot sem hagyom ki a szórásból. Lesznek még bundázott csirke ételek, háziasak is, és különlegesek is.
Bízom benne, hogy minden kedves olvasóm, aki a legutóbbi közvélemény-kutatáson a csirkére szavazott elégedett bemutatott, és az lesz a még bemutatásra váró receptjeimmel, ételeimmel is.
A csirkéből készült ételek tekintetében most csirkemájat készítek többféleképpen, és a csirkecombot sem hagyom ki a szórásból. Lesznek még bundázott csirke ételek, háziasak is, és különlegesek is.
Bízom benne, hogy minden kedves olvasóm, aki a legutóbbi közvélemény-kutatáson a csirkére szavazott elégedett bemutatott, és az lesz a még bemutatásra váró receptjeimmel, ételeimmel is.
Nagyot nyeltem egyből… Valóban, a töltelék kiolvadó folyadéktartalma átjárva a húst igen ízletessé teheti. Én kedvelem a szerecsendiót (muscat), de ezzel sajna egyedül maradtam itthon :-(
VálaszTörlésMormogi Papa: ...szerintem a szerecsendiót többen kedvelnék, ha nem botlanánk állandóan a túlzott használatába...olyan mint a szardella...a férjemnek fogalma sincsen, hogy számtalan ételben találkozik vele...de csak észrevétlenül!...:-)))
VálaszTörlésA töltött pizzában például a kolozsvári szalonnát sem vélte felfedezni!...:-)))
Csak úgy nyelte a szentem!
Ez az igazi konyhaművészet, amikor nap, mint lenyomod a férjed torkán, amit állítólag nem szeret!...:-DDD
Vannak, akiknek ehhez még főzniük se kell…
VálaszTörlés:-)))
Nevamesza:…”nap, mint nap lenyomod a férjed torkán, amit állítólag nem szeret”… Férjed, a magam- s egyben asszonyuk főztjén élő férjek nevében tapintatosan tiltakoznék a bántóan csípős, élesen maró, dehonesztáló kifejezésed megfogalmazása ellen!... Legfenneb a birtokodban lévő konyhai praktikák segedelmével a párod gyanútlan ízlelőbimbóinak érzékelését módosítod kívánalmad szerint… (Tessen disztingváltan fogalmazni, még akkor is, ha férfiemberről lenne szó… Mi is szenzibilis lélekkel bírók volnánk!...)
VálaszTörlés:)))
Mormogi Papa: ... ez szép volt!!!... :)))
Kedves Mormogi és Spájzceti!
VálaszTörlésEbben a percen dugtam ki az orromat további három (!) bejegyzés szerkesztéséből....és alig vártam, hogy mit írtok, mit szóltok "ártatlanul":-)kétértelmű megjegyzésemre...
Utazni fogok rá a jövőben, hogy ilyen verbális praktikákkal (is) aktivizáljalak benneteket...:-)
Nevamesza:… férfiasan be kell vallanom,.. Te csodák végbevitelére vagy képes hajdani ízlésemet illetően. Posztjaidnak köszönhetően kezdem megszeretni a konyhai csirkemell készítményeket!...Ezt teljes komolysággal mondtam.
VálaszTörlés(Lehet, hogy a következő pacal pörköltömet már… csirkemellből rakom össze?) :)))
Spájzcetli: ...ezek a női praktikák...:-)))
VálaszTörlésNe értékeljük túl a csirkemellet, de nagyon jól mondod, a csirkemell pont olyan, mint a pacal...önmagában ízetlen, haszontalan....jól elkészítve csodás lakoma!
Spájzcetli: A csirkemájat szereted? Te egészen biztosan kedveled a belsőségeket, vagy tévedek?
VálaszTörlésNevamesza:... "a csirkemell pont olyan, mint a pacal...önmagában ízetlen, haszontalan....jól elkészítve csodás lakoma!"
VálaszTörlés...na, ezért szeretlek Titeket, konyha körül örömmel sertepertélő nőket! Ilyen gasztro-bölcsességek csak Gastrea múzsa-csókjától megittasult háziasszonyok fejéből pattanhatnak ki!...
Spájzcetli: a pacalt "dupla" pörköltalappal készítjük, mert a pacalnak nincs íze, nem ad át íz anyagot a pörköltbe, "mesterségesen" kell ízesíteni, sűríteni a szaftját (mondjuk körömmel) A pacal igazi (egyetlen) vonzereje az állaga, az, ami meg is osztja a fogyasztókat, illetve nem fogyasztókat.
VálaszTörlésA csirkemell nagyjából ugyanezt produkálja! És valljuk be, ha pontosan ugyanazzal a teljesen alap eljárással, összetevőkkel készítenél csirkemellből vagy pacalból pörköltet, lehet, hogy meglepődnél, hogy melyik lenne ehetőbb!
Hozzáteszem, a pacal nagy rajongója vagyok, de ami igaz az igaz.
Nevamesza: ... egyszer (azóta már többször!) vettem egy markazi hentestől egy frissen vágott kecskegidát. (Amikor hűtőkamrájában leakasztotta a még egész gidát a kampóról, megjegyeztem: bocs', de én nem egy termetes nyulat rendeltem! :))..)
VálaszTörlésJelenlétemben fő alkatrészeire porciózta, mérlegre rakta, mondta a fizetendő végösszeget, majd szépen becsomagolta, a csomagtartalmát a kezembe adta... Én meg csak álltam elkerekült szemmel. Megkérdezte:
-Valami baj van?
-Igen. -mondtam.
- ?
- Belsőségei nem voltak ennek a nyeszlett állatkának?
- ...Volni voltak,... de magamnak szántam, hiszen a finnyás úrinépek úgysem szívlelik!...
...Most nem mesélem el, micsoda kifinomult ínyre valókat készítettem a kecskegida belsőségeiből!...
(Most választ adtam a belsőségek iránti tiszteletemről, rajongásomról?...) :)))
Spájzcetli: ....igen, a tyúkos Julika is mondja, hogy sokaknak haszontalan a baromfi belsőség, aprólék is...én pedig veszekszek, ha hiányzik egy alkatrész is.
VálaszTörlésVan, hogy csak aprólékból készítek pörköltet.(és mind én eszem meg:-)
Meg kell jegyeznem, mi jókat ennénk, jókat főznénk együtt....:-)
Közben felfednénk, kibeszélnénk minden gasztronómiai nézetkülönbséget....:-)))...már, ha létezik...
A csirkemellet mindig is szerettem. Szerintem olyan nincs, hogy önmagában értéktelen. Mert, ha ki lehet hozni valamit belőle, akkor csak a rejtett szépségeit bontottuk ki és mi vagyunk az értéktelenek, ha ehhez nem értünk.
VálaszTörlésIlyen erővel minden férfi és nő értéktelen, mert igazi nő vagy igazi férfi csak akkor válik belőlük, ha a partnerük megfelelő "bánásmóddal" azt kihozza belőlük. Látjátok, itt is a partneron múlik a dolog.
Kicsit igazolhatatlanabb, de egy kődarabban is benne van a milói Vénusz vagy Dávid, csak a megfelelő művész (mester) kell hozzá, hogy meglássuk benne...
Egyszóval az én szememben ez a világ és benne minden élő és élettelen értékes, csak a hozzáállásunkon múlik, hogy előhozzuk-e belőle vagy hagyjuk veszni, amitől mi leszünk kevesebbek.
S jó, hogy vannak nevameszák és michelangelók és shakespearek és kabosgyulák és edithpiafok, mert én csak a gyerekemet tudom értékként elétek tárni, bár az sem kevés, sőt, a legteljesebb boldogságom :)
…Én egy szerény, megengedő, nőkkel szemben tapintatos, azok véleményére adó, véleményükkel azonosulni tudó (de nem elvtelenül!) férfiember volnék. Mindezek tükrében pironkodva jelentem ki, kedves Nevamesza, akadnának konyhai nézetkülönbségeink. Aprók, nyúlfarknyiak, mondhatni szóra sem érdemesek, ne csapjuk be magunkat, léteznek… De egy „semleges területen” elköltött baráti vacsora alkalmával gasztro-kérdésekben a közös nevező kialakítása -az eddigi gasztro-bloggeri munkásságod és az én "rajongói" hozzáállásom- jó reményekkel kecsegtethetnének… :)))
VálaszTörlésSzia Beus!
VálaszTörlésPont készültelek hiányolni!
Nos, a csirkemellet nem tartom nagyon értékes alapanyagnak. Tudok belőle jót főzni, de olyan élményt, mint a pörkölt tyúk-, csirke-, kakasnyak fejjel együtt, vagy a csülök, a köröm....nekem nem tud okozni. Még csak nem is hasonlítanám össze az oldalassal....és ilyesmi jut az eszembe.
Pacalból nagyságrendekkel többet eszem, mint csirkemellből....de tény, hogy a pacal is hasonló alapanyag (csak hasonló!) hogy többet kell hozzá tenni, míg a köröm, oldalas, csülök, önmagától is hozza a formáját.
Egyébként semmi bajom nincsen a csirkemellel, olykor, olykor szívesen elkészítem, de az borzalmasan irritál, amikor a világ legnagyszerűbb húsféléit fújjolják a nagy "ínyencek", mert ők csak csirkemellet esznek....ilyenkor elgondolkodom....és szegény csirkemellen verem le, aki valljuk be így is hátrányos helyzetű...:-)))))))))
Spájzcetli:...ezek szerint létezik...:-)))
VálaszTörlésA többit megbeszéljük:-DDDD
Drága Bea!: ... olvasva Téged... nincsenek szavaim!... Egy Nevamsza készítette csirkemellnek micsoda vetületei, dimenziói, továbbgondolható "értékei" léteznek!... Persze ehhez kell a Te belső látásod, érzékletes fogalmazni tudásod!... Köszönöm!...
VálaszTörlésNevamesz, annyira sajnálom a szegény csirkemellett, hogy muszáj a pártját fognom :)
VálaszTörlésViszont most nagyon gondolkodom, hogy mi a kedvenc húsom. Nem tudom, hogy meg tudnék-e nevezni egyet. Ahogy írod, mindet másért szeretjük. Látványra talán egy jó nagy szelet bőrös malaccomb.
Az oldalast is csípem, de ott nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy mit főznék belőle. A malachusi önmagában, mondhatni érdek nélkül tetszik.
Szeretem a nyúlcombot is nézegetni, meg a belsőségek közül a májat. Jó ránézni a pulykanyakra. Gondolom, még számtalan olyan nyers-anyag van, amivel én nem is találkozom, de attól még létezik és szép.
Spájzcetli: Én köszönöm!!! :)
VálaszTörlésBeus: Én nagyon is értelek Téged...úgyhogy leszűkítem saját szubjektív értékítéletemre a témát...én mindenből főzök ételeket, ami emberi fogyasztásra "hivatalosan" is alkalmas, az én szubjektív rangsoromban számtalan húsféle előzi meg a csirkemellet.
VálaszTörlésÉs eszemben sem lenne "szapulni" szegény csirkemellet, ha nem torzulna a közizlés abba az irányba, hogy az egyetlen egészséges, elegáns, csodálatos húsféle a csirkemell, a többi pfúúúújjjj.
Én ezért az egyért emelem ki a posztjaimban, hogy nem kívánom a csirkemellet magasabbra emelni, mint amilyen értéket érzek benne.
Most egy picit elhagyom a netet, elmegyek hajat mosni, de nem olyan sokára újra itt leszek!
Kedves Bea! Neked sokkal-sokkal többet kellene a gasztronómia nyelvén, a gasztronómia kapcsán, a gasztronómiai hasonlatok, jelképek felhasználásával, a kesze-kusza, de szépséget is felmutató világról és a kevésbé sem bonyolult, ellentmondásos, ezzel együtt örömöt, boldogságot kereső emberi viszonyokról, kapcsolatokról írnod...
VálaszTörlésA Csaszinéni-d is ezekről szól, egy könnyedebb, mosolygós stílusban. Ez is kell nekünk, ezt is szeretjük!...
...nem csak azért, mert már itt "túltengek", de szép álmaim is várnak már... Fürdőszoba után ágynak esem...
VálaszTörlésJó éjt Bea (kevésbé "munkásat"), Nevamesza (álmodj szeretett jelenlegi és jövőben készítendő ételeiddel), Mormogi Papa (álmodj egy leendő, hosszan tartó franciaországi utazásról, az sem baj ha "munkai") és mindenki más idelátogatónak nyugodalmas éjszakát, részemről...
Köszönöm a szmájlikat és a jókívánságokat.
VálaszTörlésMeg Bea védőbeszédét az alperelt pipicici nevében is :-)
Régebben azt mondtam, hogy minden rendes enni való állat... négy lábbal áll a földön. Ma már valószínűleg több csirkét eszem, mint mást. De ennek ugye egyáltalán nem gasztronómiai okai vannak.
A belsőségek jó részét kedvelem (talán még a Hypózott törülközőt is el tudnátok adni :-) - viszont soha életemben nem voltam cubákszopogató típus. Tudom, most egy világ omlott össze bennetek :-P
Viszont én flaszteren felnőtt, szinte minimálkonyhán étkezett városi gyerek vagyok.
Nálunk a vasárnapi menü egyik fő fogása (kivéve, ha pl. a nagynénémékhez mentünk ki) volt a panírozott, szeletelt Lunchn' Meat konzerv (amit katonaként parázsban is sütöttünk, csak két lik kellett rá, hogy fel ne robbanjon :-) illetve a rántott parizer. Amit a boltban szeleteltek vékonyra. Hozzá rizs, vagy "rósejbni". (Hogy írják, segítség...?) De még a konzerv "Csikós tokány" is előfordult, némileg feljavítva és elköretelve :-D
A saláta, az más volt: krumplisaláta, uborkasaláta és fogolysaláta - ez utóbbi a maradék salátalébe áztatott száraz kenyér volt.
Vacsorára csak hideg étel (ma se kívánok pl. leves este - legfeljebb étteremben eszem este meleget), néhanap héjában (vasrácson a sütőben) sült burgonya sóval, vajjal. A "Füstölthal konzerv" is gyakori volt - Édesapám sokáig a "Duna Konzervgyár" bérosztályán dolgozott. Később összevonták, így lett a "Budapesti Konzervgyár Kettes Számú Gyáregysége".
(Amúgy bölcsész diplomája meg doktorátusa volt magyar és német nyelv- és irodalomból; régi magyar irodalomból és keresztény régészetből. Meg az a sok minden, amiről nem volt papírja... Csak hát a történelem közbeszólt.)
A füstölt hal (sprotni? hering? - ez a korban rejtély volt) legjobb módja vajjal-villával áttörve és némi citrommal feljavítva, lenyérre kenve sajtszeletekkel... :-)))
Írtam egy hosszú bejegyzést, ami megfeküdte a Blogrincs gyomrát. Pedig egészben nyelte le :-(
VálaszTörlésAzt mondta, túl hosszú. Mármint mihez képest???
Köszönöm a jókívánságokat és dicséreteket, de nem tudom visszahozni a szövegemet :-(
Jó éjszakát kívánok :-)
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=E6F-jKelMyM
Mormogi Papa: nem Te, hanem én bánom jobban...de most mit tehetek?
VálaszTörlésJó éjszakát Neked, és nagyon örülök, hogy benéztél...
Mormogi Papa: ...nem az a hosszú kommented, ami felettébb olvasható?
VálaszTörlésUgyanis az meg van!...:-)))
Érdekes, amiket írsz, most nem kommentálnám, de nagyon is ismerős, átérzős...
Huh, tegnap DISCO volt, meg az ehhez társult későbbi takarodó, úgyhogy már nem tudtam csatlakozni hozzátok, pedig jó lett volna :)
VálaszTörlésNevamesz, igazad van, hogy a csirkemellet tették meg az egyetlen diétás húsfélének, pedig, ha jól gondolom, szinte bármelyik húst el lehet úgy készíteni, hogy alkalmas legyen egy kímélőbb étrend alkotórészének.
Mi sem eszünk állandóan pipimellet, de szeretjük.
Spájzcetli, nem is hiszed, mennyire megörvendeztettél, köszönöm szépen kedves soraidat.
A gasztro-írásokkal kapcsolatos véleményedet különösen nagyra értékelem :) De, mint olvashattad már, én nem tudok főzni-sütni, csak amolyan hétköznapi szinten, ezért az írásnak ezt a területét meghagyom Nektek, hozzáértőknek.
Igazán sajnálom, hogy nem értek jobban a konyhaművészethez, itt, Nevamesznél érzem igazán, mit veszítettem. Nem mondom azt sem, hogy igyekszem mindent bepótolni, mert nem fordultam teljesen a gasztronómia felé, inkább úgy mondanám, hogy a segítségetekkel megpróbálom picit magasabb szintre emelni a konyhai "tudományom".
Ezért nagyon hálás vagyok Nektek.
Mormogi, belőled és a környezetedből sugárzik a történelem. Talán emlékszel még, amikor friss olvasód voltam, mást se tudtam kommentelni, csak azt, hogy mesélj még. Most sem tudok mást írni: mindig tanulságos az, amit és akiről-amiről írsz. Emellett öröm, ha a műveltségedből el tudunk csenni egy kicsit és gazdagodunk általad. Mesélj még! :)
Bea, családom néha szerette volna elkerülni a történelmet - de nem volt választásunk...
VálaszTörlésÖrülök, hogy a Blogrincs valahonnét előkerítette önleleplező soraimat. Nem sikerült volna újra összeszednem magam :-)
Hozzá tartozik még a dologhoz, hogy a két nagymamámtól se leshettem el semmit: az anyai nagyitól lett volna mit tanulnom, de még iskolás korú se voltam, amikor elveszítettük.
A másik nagyi amolyan modern nő volt (mai fogalmak szerint); ha meg nem változott volna a világ, valószínűleg szakácsnét tartott volna... A főzés-sütés nem volt kenyere. Nem azért férjezett a Székes és Fő városba a Tátra szép hegyei közül...
Sokszor tűnődöm el azon, mi hozhatott össze egyes házasságokat - már a véletlen találkozáson, egy helyre keveredésen kívül...
Vannak persze összeillő párok és összecsiszolódott párok is - de mennyi kivétel! És még mondják, hogy az égben... :-)
Megyek tovább a mai poszthoz.
Kedves Mormogi!
VálaszTörlésCsatlakozom Beához...mesélj, mesélj, mesélj nekünk!
Köszönöm a "nasit":-)))...gyorsan megnéztem!....:-)))...most rohanok, de még alaposan áttekintem a mesterművet!
Nagyon köszönöm, hogy elküldted!