Oldalak

2011. március 25., péntek

Egészben sült sertés szűzpecsenye parmezános– oregánós tócsnival és fokhagymás spenóttal


























Szemeztem borjúhússal is, de végül egy szép darab szűzpecsenyére esett a választásom a vacsorához. Valami újszerűt szerettem volna készíteni, első körben elképzelésem sem volt, hogy hogyan készítsem el és főként, hogy milyen körettel. Végül a friss spenót adott támpontot, ugyanis azt mindenképpen be akartam építeni a menübe.



Abban bizonyos voltam, hogy röviden forrázva, vajon éppen átpárolva, fokhagymával és pár csepp tejszínnel fogom elkészíteni.



60 dkg-os, szép tömör darab szűzpecsenyét tartottam a kezemben, a sertés legnemesebb részét. Barátkoztam vele, én ezt úgy szoktam mondani, hogy delejezem. Ilyenkor igyekszem megfejteni tulajdonságait, melyhez a színe, a tapintása, a formája és még az illata is segítségül szolgál. Ekkor úgy döntöttem, hogy nem fektetem kés alá, egyben sütöm meg. Egy ilyen szép darab - megfelelően elkészített - szűzpecsenye egyszerűen, sóval, borssal fűszerezve is különleges élmény, ezért nem is akartam nagy túlzásokba bonyolódni, de szerettem volna mégis egy kicsit visszafogottan ugyan, de különlegessé tenni.
Úgy döntöttem, hogy a család kedvenc fűszernövényét kakukkfüvet fogok hozzá használni fő ízesítőként, ez a fűszer sohasem osztja meg őket, mint időnként a rozmaring vagy a zsálya. Eszembe jutott, hogy van még rózsaborsom, ami igazából is nem borsfajta, de pont nekem illő most. Lágy, de mégis karakteres, édeskés, virágillatú, enyhén bors ízű, de nincs csípős mellékíze. Még magában elropogtatva is kellemes.
Egy evőkanálnyit durvára törtem és ezzel kevertem el a tövén, szárán ki szárított kakukkfüvet. Szeretem így kiszárítani a kakukkfüvet, lényegesen intenzívebb az aromája, mint a zacskós, szárított fűszernek. Ha közvetlenül a húst fűszerezem, akkor szívesebben használom, mint a frisset. A frisset inkább külön teszem a tepsibe, vagy a serpenyőbe a hús vagy zöldség mellé.
Ebben a fűszerkéregben pihent pár órát a szépen megtisztított szűzpecsenye.




Közben elkészítettem a spenótot. Lobogóan forró vízben 10 mp-ig forráztam, leszűrtem kinyomkodtam, széles csíkban felvágtam, hogy szálas legyen, ne maradjon csomókban, a köretben. Dupla mennyiségű vaj és fele mennyiségű olívaolaj keverékén, kis lángon egy gerezd átnyomott fokhagymával néhány percig pároltam, majd pár csepp zsíros tejszínnel krémesítettem. Természetesen közben sóztam, borsoztam.



























Vastagaljú serpenyőben vajat és olívaolajat felforrósítottam és a közvetlenül sütés előtt durva tengeri sóval bedörzsölt húsdarabot szép élénk barnára körbesütöttem. Fóliával bélelt formába raktam, egy kevés sütő zsiradékával meglocsoltam és betettem a 170 C fokos sütőbe 20 percre, középső bordamagasságra.





































A visszamaradt zsiradékot vajjal pótoltam és egy kis fej reszelt vöröshagymát pároltam meg benne. Még egy adag rózsabors-kakukkfű keveréket adtam hozzá, egy nagyon picit borsoztam és sóztam, adtam hozzá egy dl száraz rozét, melyet nagyjából el is párologtattam néhány perc alatt. Ekkor már csak 2 dl tejszínt adtam hozzá és szépen összerotyogtattam, de nem forraltam. Elzártam a hőt alóla és egy kis kocka hideg vajat hagytam, hogy elolvadjon a mártásban. Melegen tartottam.



(A mártást át is szűrhettem vagy turmixolhattam volna a külcsín kedvéért, de mi így rusztikusan kedveljük :)
















Közben összeállítottam a tócsnit a Parmezános, friss oregánós tócsni, lisztmentesen bejegyzésem szerint, amíg a pecsenye párolódott a sütőben, addig kisütöttem.
A pecsenyét kivettem a sütőből, egy darab fóliával letakartam (de nem zártan) és hagytam 10 percet pihenni. A húst, ha a közepe táján megnyomjuk és jó puha (ehhez úgy 10 perc szükséges), akkor majdnem véres, ha ruganyos, akkor rozéra sült, ha majdnem keménynek érezzük, akkor átsült ugyan, de szűzpecsenye esetében már száraznak, túlsültnek számít.



Én még ettől is hagytam volna egy kicsit "nyersebbre", de sem a családom, sem a vendégeim nem kedvelik saignant/rare bélszínt, kacsamellet, szűzpecsenyét.



A közben „megnyugodott” húst félsréhen felszeleteltem. Nagyon elégedett voltam, mert csodálatos, éppen rózsaszín belsővel sikerült átsütnöm a sertésszüzet. Szaftos volt, vajpuha, a kéreg is éppen megfelelő. Nem kemény, de határozott.

















Tálra rendeztem a tócsnit, a felvágott húst rúd formában, a mártását és a spenótot külön kínáltam.























Elegáns vacsora volt, egészen hétköznapi alapanyagokból.



Csak az érzékletesség kedvéért, a szűzpecsenye 700 Ft-ba, a friss spenót 250 Ft-ba, a krumpli 150 Ft-ba a vaj és a tejszín úgy 500 Ft-ba, a friss parmezán úgy 400 Ft-ba került. 4 felnőtt adag étel készült belőle.



A saját energiámat ne számoljuk, mert az elkészítése élvezet, az elfogyasztása élmény volt. A családom elégedettsége pedig ajándék.







Érdemes bepillantani marha bélszínből és szűzpecsenyéből készült ételeim receptjeibe:



































8 megjegyzés:

  1. Hááát... pedig vacsoráztam. Nem szép dolog az ember fia-lányát megkísérteni böjtös időben ilyesmivel :-)))
    Már le se tagadhatod, hogy a hentes igencsak kedvel :-)

    VálaszTörlés
  2. A rózsaborst eddig kerülgettem, de most, hogy kipróbáltad, én is fogom használni.

    A kakukkfűről írod, hogy "A frisset inkább külön teszem a tepsibe, vagy a serpenyőbe a hús vagy zöldség mellé.. Próbáld pl. a gomba sütésnél a forró olajba tenni. Azt a pattogást, és azt az illatot!

    VálaszTörlés
  3. Most már pihenésképpen (két adag munka között) végig is olvastam.
    Nem mindennapi - mármint az irodalmi élmény sem :-) Nekem a saignant (vérző) is jöhetne, szeretem az ízét :-)
    Bár a legtöbb ételt (más húsféléket is pl.) inkább alaposan sülten szeretem. A kenyér héját, a süteményeket, a rakott káposzta tetejét és a sült krumplit... Csak a szép sültnek/égettnek van becsülete nálam :-)

    VálaszTörlés
  4. Mormogi Papa: Egyetértünk!...mármint, hogy vannak húsok, melyek véresen a legfinomabbak. Bár, leginkább a steak az, amit véresen szeretek, a szüzet és a kacsát rozéra sütve, de olyan erős rózsaszínre! :)
    A többi sült legyen aranybarna és ropogós, de annak is meg van a technikája, hogy belül szaftos és omlós. Nem olyan egyszerű ez azért, amilyennek tűnik, de némi gyakorlat és többnyire sikerül. :)
    A kevésbé jólsikerültekről pedig nem teszünk említést, főleg nagy plénum előtt! :))))

    VálaszTörlés
  5. Hobbiszakács: Egyszer-egyszer érdemes elővenni a rózsaborsot, amikor a "sózom, borsozom üzemmódal" telítődik az ember. Nagyon kellemes fűszer szerintem, de csaknem "észrevétlen".:)

    Elég nyakatekerten fogalmaztam fentebb (ami nem idegen tőlem:) úgy értettem, hogy a friss kakukkfüvet (fűszercsokrot, rozmaringot)a serpenyőbe és a tepsibe az étel mellé teszem és együtt sütöm vele. Ritkábban használom úgy, hogy frissen vágom össze és közvetlenül a húsra teszem.
    Annyira úgy van, ahogyan írtad, hogy a pörkölődő fűszernövény illata már megéri, hogy fakanalat vegyünk a kezünkbe!
    :)))

    VálaszTörlés
  6. … kíváncsi lennék majd e posztod –és előző tócsnis!- statisztikájára –maira, holnapira. :)) Minden eddigi bejegyzésed „ínyfakasztó” volt, és az erre fogékonyak értékelték is, még ha nem is kommenteltek. De ez a mostani valahogy kicsit üdébb, tavasziasabb, emelkedettebb, légiesebb, éteribb. Tótos-taljános ötleted ízlelőbimbókat „kisimító” zamatai, magasabb gasztro-szférába* emelnek, röpítenek.
    Szeretem ezeket a keresetlen íz-találkozásokat a tányéromon… Ilyenkor nem hiába tűröm gallérom mögé az asztalkendőt. Otthon, konyhai karosszékemben érzem magam,… Kedvesem gondoskodó közelében…
    Nevamesz! Te e helyen azokat a gyönyöröket méred, amelyek bizonyos életkorban a szerelem mámoránál is üdvösebbek, célravezetőbbek!

    *gasztro-szféra nem tévesztendő össze tratosz-férával :))))

    VálaszTörlés
  7. Meghívlak hozzám jövő vasárnapra, és ezt a menüt kell elkészíteni! Nagyon tetszik! Főként a fokhagymás spenót! Ötletes!

    VálaszTörlés
  8. Megcsináltam, nagyon jó recept.

    VálaszTörlés