Szilvásvárad, sült pisztráng, "három kovászos" kenyér

A március 15.-ei hosszúhétvégén kegyes volt hozzánk az időjárás, alaposan ki is használtuk az együtt tölthető négy napot. Kirándultunk a családi körben, voltunk nagyszabású, szabadtéri, baráti összejövetelen, ahol kemencés vadételeket készítettünk, anyósomnál is elköltöttünk egy nagyszerű ebédet és mi is hívtunk vendégeket.
Évente több alkalommal is ellátogatunk Szilvásváradra, van, hogy két-három napra, mostanában inkább csak egynapos kirándulások erejéig. Ősszel is készült egy három részes bejegyzés az utolsó kirándulásunkról ( egy közülük: Őszi pillanatképek a Szalajka-völgyből. 1. rész: vízesések, erdei vasút, pisztrángos, kályhában sült füstölt pisztráng zsírpapírból)

Most is szokásos utat jártuk be, az erdei vasúttal felvonatoztunk a Fátyolvízeséshez, onnan lesétáltunk Szilvásváradra, estebédeltünk, sétáltunk, a gyerekek boboztak egy kicsit és késődélután indultunk haza. Egerben mindig megállunk a Dobos cukrászdában, az itteni sütemény kínálat kihagyhatatlan.
Ez esetben szándékosan nem étteremben, hanem büfében estebédeltünk, Szilvásvárad tele van pisztrángos büfékkel, ahol a ropogós pisztráng mellett egyszerű magyaros ételeket, lángost és palacsintát is kínálnak.

Még elevenen élt bennem a vármezői pisztráng élménye (Friss erdélyi élményeim: Nyárádremetén farsangoltunk. 1. rész. Ropogós (fűszerpaprika-kukoricaliszt) bundában sült vármezői pisztráng és muzsdéj ), kíváncsian vártam, hogy a szilvásváradi pisztráng ez után az élmény után hogyan működik majd bennem. Most meséljenek a képek…

A kályhában sült pisztrángból már kétszer is készítettem haltatárt:

Füstölt haltatár szilvásváradi kályhában sült pisztrángból

Ízletes füstölt haltatár, szilvásváradi kályhában sült pisztrángból és Északi-tengeri lazacból

Szándékosan nem szeretném közzé tenni a büfé nevét, ahol estebédeltünk, mert (sajnos) vegyes élmények értek minket.

A lányom rántott csirkemellet kért, bár mellfiléből volt, nem préselt húsmasszából, gyorsfagyasztott volt. A férjem rántott sajtja is. A sült krumpli is, de ez annyira nem meglepő a vendéglátásban. Ennek ellenére nálam mindig kap egy plusz csillagot az az étterem, ahol friss krumpliból kapok sült krumplit.

A pisztráng nem volt olcsó, 25-30 dkg-osat ígértek 1600 forintért (köret nélkül) de az én pisztrángom 20 dkg körül lehetett. Kicsit sápadt volt, pedig jól meg volt sütve, mondhatjuk ropogós is, de közel sem volt olyan ropogós, mint a vármezői a kukoricaliszt bundában. A pisztráng húsa első osztályú volt, fehér, szaftos, zamatos, bár rendesen „bezavart”, hogy az olaj érezhetően túlhasznált volt, amiben megsült. Ez még órák múlva is „visszaköszönt” bennem.

A Lovasban (Őszi pillanatképek a Szalajka-völgyből. 3. rész: estebéd a Lovasban, Szilvásváradon) egy mennyiségében elégséges ebédet 12000 forint körül szoktunk „megúszni”, de desszert mindig van a menüben.

A büfében 5000-ért étkeztünk, de én például nem kértem köretet, csak „fokhagymakrémet” a pisztránghoz. Volt egy megérzésem, hogy nem muzsdéjt kapok, reménykedtem egy kevés áttört, sózott fokhagymában. Sajnos működött a megérzésem, mert tubusos fokhagymakrémet kaptam. Ebből természetesen nem kentem a halra, inkább magában ettem meg. Desszertet nem kértünk, fentük a fogunkat a sütikre a Dobosban.
Megettük az ebédet, mély nyomot nem hagyott bennünk, mindent frissen sütöttek, de a kiszolgálás sem volt vendégpezsdítő. Rendes, gyors, szenvtelen, személytelen volt. Kihangsúlyozom, hogy nem vagyok étteremkritikus, és leginkább szuperlatívuszokban szeretek nyilatkozni gasztroélményeimről. Ami igaz, az igaz, mindig abban bízok, hogy a kritika kapcsán csak javulhat a helyzet. Általánosítani sem szeretnék, mi éppen ezt a helyet választottuk. Hozzáteszem számtalanszor ettünk már itt, - főleg, ha nagy baráti körrel kirándulunk - hasonló élményekkel, talán egy orrhossznyival jobb pisztráng élménnyel.

Mindenképpen szeretném megemlíteni – végül, de nem utolsósorban – hogy menetben megálltunk Makláron a Numan pékségnél, hogy kenyeret vásároljunk a hosszúhétvégére. A gasztroblogger szerencséje működött, éppen elkaptam az utolsó sütést a „Magyar hetek” kapcsán készült három kovászból készült kenyerekből. Rettenetesen megörültem ennek. Először csak egy veknit vettem, a tökmagosat választottam. Majd visszamentem egy graham kenyérért is, anyósoméknak. Nagy meglepetés ért, ugyanis pultban álló hölgy, aki egyébként lelkesen beszélt nekem a különleges kenyerekről – fogalma sem volt róla, hogy én „írogatok” és otthonosan mozgok kovászos kenyér témában – megajándékozott engem a harmadik féle kenyérrel, azzal, hogy szeretné, ha megkóstolnánk. Ritka gesztus az ilyen, és sajnos ritka lelkes hozzáállás a pultban. Meg is fogadtam, hogy igyekszem népszerűsíteni a pékséget, mert megérdemli. A kenyér nagyon rendben volt, azóta számtalan bejegyzésemben "szerepelt". A Numan pékségről itt.

Nagyszerűen sikerült az első tavaszi kirándulásunk, másnap Martinkára készültünk, Both Tibi barátunkhoz, ahol vaddisznóból kemencében sült ételeket főztünk, mellette slambucot, csülköt és az előétel körözött volt. Legközelebb erről mesélek.