2011. augusztus 18., csütörtök
Ünnepi ajánlat: házi kenyérsütés
Augusztus 20.-i nemzeti ünnepünk gyökereire igen érdekes visszavezetéseket találtam különböző forrásokból. Nemzeti ünnepünk kialakulásának történetét - akár több szemszögből és forrásból is - érdemes részletesen megismerni.
Mára augusztus 20. Szent István király, az alkotmányosság és jogállamiság, valamint az új kenyér napja is egyben. Az új kenyér ünnepére összeállítottam különösen jól sikerült házi kenyereimből egy csokorra valót.
Több okból is érdemes otthonunkban házi kenyeret sütni. Nem hiába foglalkozom gasztronómiával, maga a kenyérsütés folyamata is átható, felemelő tevékenység számomra. Minden készülő és frissen elkészült étel illata koronája a munkafolyamatnak, a frissen kisült házi kenyér illatát, az elkészült kenyér látványát és megszegését mégis alkalomról alkalomra körüllengi egyfajta ünnepélyesség a hétköznapokban is.
Az új kenyér ünnepére újra friss, természetes kovászt neveltem, úgyhogy hajnalban hozzákezdek az ünnepi kenyérsütéshez. Erről természetesen részletesen beszámolok, hiszen a közelmúltban ráéreztem egy új sütési eljárásra, mellyel csodás vastag és ropogós héjú, ugyanakkor könnyű, levegős belű kenyereket sütök, még inkább, mint korábban. Már alig várom, hogy ez első kovászos kenyeret is kisüssem ezzel az új sütési technikával, ugyanis olyanok az így kisült kenyerek, mintha kemencében sültek volna. Pedig – kemence híján – sütőben sülnek.
Van még talonban egy kivételesen jól sikerült napon szárított paradicsommal dúsított rusztikus gyökérkenyér, melyet a napokban sütöttem és itthon óriási sikert aratott, de ezt a kenyeret úgy gondoltam már csak a kovászos kenyerek után mutatom be, úgyhogy ami késik, nem múlik.
Szenvedélyem a kenyérsütés iránt – úgy érzem - a génjeimben van, ugyanis a dédapám híres debreceni pékmester volt, valamikor az ő péksége volt Debrecen legismertebb és legkedveltebb péksége. A Nyíl utcai Schneider pékség. Sohasem tanultam ezt a mesterséget, és valószínűleg csak házi konyhai szinten fogom művelni a jövőben is, mégis egyfajta családi hagyományként, tradícióként élem meg, értelmezem a kenyérsütéshez kapcsolódó egyre fokozódó szenvedélyemet.
Csak buzdítani tudok rá mindenkit, hogy süssön otthon kenyeret, hiszen rövid gyakorlatszerzést követően a kenyérsütés beépül az ember hétköznapjaiba. Már nem is kérdés, hogy házi kenyeret eszünk, többnyire. A gyerekek is időről időre megkérdezik, hogy melyik nap sütök ilyen, vagy olyan kenyeret: „tudod anya azt, amelyiket ” ehhez vagy ahhoz az ételhez vagy alkalomra sütöttem. Következzen hát néhány, a legjobban sikerült kenyereim közül.
Nevamesz, ajánlatod méltó az ünnephez.
VálaszTörlésA többi ételed pedig ünnepivé teszi a hétköznapokat :)
Kellemes hétvégét kívánok Neked és mindannyiunknak!
Bea: Nagyon, de nagyon aranyos vagy! Kicsit lazítani kellene a hétvégén ... meglátjuk! Kellemes ünnepet Neked is! (majd írok! :)
VálaszTörlésKellemes Ünnepet !
VálaszTörlésKinek milyet :-)
Ez talán a leginkább közös ünnep minálunk: mindenkinek eszébe jut róla valami. Hogy kinek mi, az talán nem is annyira fontos :-)
Bocs: most álltam, fel ebédem mellől, ami szintén nem mindennapi volt egy heti szállodakoszt után:
VálaszTörlésGombafejek-lábak-egész gombák panírozva-rántva, rizs és kukorica saláta meg pár darab lapotya.
(Ennek rengeteg neve van - a panírozás után maradt, fel nem használt alapanyagokból készülő sült, most vegetariánusnak is megfelelő változatban :-)
Nos, ennek ellenére a friss kenyered megéheztetett :-P