A napokban készült szendvicszsömlék olyan finomak voltak és gyorsan elfogytak, hogy már harmadnap újra sütéshez készülődtem.
Most amolyan kalácstésztás péksüteményeket akartam sütni – olyat, ami az Intersparban oly népszerű sajtos bagett. Csak én olyat, ami másnap, sőt még harmadnap is friss, puha marad. Hasonló péksütemények a parmezános-oregánós szendvicskenyerem, és hamburgerzsömlém is.
Érdekes, hogy azt olvasom, hogy a kenyerekbe az adalékanyagok egy része azért kerül, hogy tovább „frissek”, puhák maradjanak. Nekem az a tapasztalatom, hogy vagy gumiszerűvé válnak, vagy megszáradnak amolyan prézlinek valónak.
Amit én házilag sütök – akár kenyér, akár péksütemény – mindig tovább friss és puha marad valamint szikkadtan is élvezhető, pirítva pedig összehasonlíthatatlanul finomabb.
Szóval, összeállítottam a tésztát a saját elképzeléseimnek megfelelően.
4 óriáskiflihez:
50 dkg finomliszt
3 dkg friss élesztő
10 dkg zsíros (most ír vaj)
2 teáskanál só
1 evőkanál porcukor
Mák, szezámmag, morzsolt oregánó és frissen reszelt parmezán (most pecorino romanot használtam) a szóráshoz.
A lisztet tálba szitáltam, fészket készítettem a közepébe. Belemorzsoltam az élesztőt, meghintettem a cukorral, beleöntöttem a fészekbe a tejet is.
15 perc múlva hozzáadtam a többi hozzávalót és összeállítottam a tésztát. Letakarva hagytam pihenni 10 percig, majd olajos felületen könnyedén, de alaposan megdagasztottam.
1 órán át kelesztettem szobahőmérsékleten letakarva.
Ekkor könnyedén átdagasztottam és kerekre kinyújtottam. 4 cikkre vágtam, a cikkeket hosszúkásra elnyújtottam.
Ez után a széles végétől feltekertem. Azt hiszem, hogy szorosabban fogom legközelebb feltekerni, és végre veszek egy bagett sütőformát, hogy az utolsó kelesztésnél is megtartsa jobban a formáját. Így sem volt semmi gond, csak siettem, mert már nagyon várta a családom a vacsorát, ezért nem tekergettem külön-külön ruhába őket. Egyszerűen sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem a kifliket és letakarva 45 percig kelesztettem.
Tudtam, hogy két tepsin, külön-külön lenne érdemes kisütnöm a 4 kiflit, de erre, most nem volt időm. Párhuzamosan a kiflire valókat is készítettem, de erről majd máskor mesélek.
Felmelegítettem a sütőt
Fedeles tepsiben sütöttem őket, a fedő tepsit is befújtam alaposan hideg vízzel. Ráborítottam a zsömlékre és 20 percig lefedve sütöttem. Ekkor leemeltem a fedő tepsit, 10 perc alatt szépen megpirult.
Rácsra fektetve hagytam a kifliket kihűlni. Langyosan, a vacsorához használtam fel két óriáskiflit, a másik kettőből uzsonna lett másnapra a gyerekeknek, és a reggelihez tálaltam fel.
Kívül ropogósak, belül pedig, mint a húsvéti kalács puhák és foszlósak voltak. Szívből ajánlom őket mindenkinek.
Legközelebb több időt hagyok hozzá magamnak, hogy gondosabban formázhassam, valamint két részletben sütöm ki majd a kifliket.
Megint valami finomság!Elfogadnák egyet uzsonnára!:-)
VálaszTörlésGyönyörűek lettek! Fedeles tepsim sincs és ír vajam se, de holnap biztosan meg fogom próbálni valahogyan! Köszönet :)
VálaszTörlésKedves NeVaMeSz !
VálaszTörlésRagyogó példát adtál arra, amit szerintem a helyesírás jelenleg nem, vagy nem jól szabályoz!
Értelmileg felfogható módon szerintem ezt is így kellene írni: szendvics-zsömle. Tudom, jelenleg nem így van - a kötőjel/gondolatjel használatát kizárólag szótagszámhoz "kötik". Mechanikus szemlélet :-(
(Klasszikus példa: egy németből fordított korabeli újságcikk szerint:
"Göthe matracsírban halt meg." Mielőtt bárki a térképen keresné ezt a várost (:-) elárulom: matrac-sír volt a fordító gondolata, mivel a költő ágyban, párnák közt hunyt el...
Kedves Mormogi Papa!
VálaszTörlésNem szeretném magamra venni a fogadatlan prókátor szerepét, ismerve Nevamesza önérvényesítő képességeit, vitriolos stílusát, erre nincs is rászorulva. De… a „fennálló” magyar nyelvtani szabályok szerint helyesen járt el (ismereteim szerint!). A „szabályalkotó” nemigen gondolt az ilyen -„szendvicszsömle”!- kettős mássalhangzók szemérmetlen :) „torlódására”. Hozzáteszem, én magam is – szigorú katolikus neveltetésem folytán- kötőjellel írtam volna. :)) (Na, e tekintetben Nádasdy Ádám majd megmondja a „frankót”!) :))
A „matracsír”-ról jutott eszembe: „lapozd” csak fel az Obszerver médiafigyelőt, számolatlan hasonlót találhatsz.
Lehet olvasni „XII. Priusz" pápáról, „Kosztolányi Dezsőről, a megfigyelési bizottság elnökéről" vagy éppen „Mahia Welliről".
Felelős helyettes államtitkárt, Dux Lászlót „Dugsz Lászlónak" aposztrofálják. Van aki képzelheti döntéseit a demokrácia „csimbora szójának".
Tarlós Istvánt idézve: „Most a szocialistáktól egyebet se hallunk, még azoktól a pártapparát csikóktól (sic!) is…”
Vagy ahogyan Szikszai József, az Észak-Dunántúli Vízmű vezérigazgatója reagált egy vízminőséget firtató meglátásra: „A kérdés föltevése számunkra demolesztáló."
És a kedvencem: „Bejrútban elkezdődtek az ünnepi játékok.” :))
(Forrás: Obszerver médiafigyelő - Babiczky Tibor válogatása)
Jaaa! Ezt pedig „sl” találta: „És mondjuk, hogy egy másik osztrákot is említsünk, itt a Nobel-díjas >”Alfréde Jelinek”< ő sem spórol az úgynevezett osztrák ellenességgel.” :))
Elkészítettem és isteni finom lett! Ezer köszönet a receptért!
VálaszTörlésMónika: Voltam Nálad, csodaszépek lettek! :))
VálaszTörlés