Kalácskoszorú fügével

Szemgyönyörködtető kalácsot sütöttem a napokban. Már annyiszor írtam, hogy a hirtelen jött ötletek sikerülnek mindig a legjobban. Amikor belekezdtem, még fogalmam sem volt róla, hogy milyen kalács lesz a végeredmény. Egy biztos volt, a napokban kapott – utolsó szállítmány- fügéből mindenképpen szerettem volna felhasználni hozzá.

Nagy sikere van a húsvéti, héjas tojással sült kalácsomnak, általában ezt az alap tészta receptet használom, amikor kalácsot sütök. Nyáron is sütöttem ebből az alapreceptből három kalácsot is, de sajnos még nem volt lehetőségem megszerkeszteni, bemutatni.

Most, ahogyan körülnéztem a hűtőben, megakadt a szemem a felbontott habtejszínen, gondoltam most ennek felhasználásával állítom össze a kalácstésztát. A vajat pedig kihagyom. Roppant egyszerű tésztát szerkesztettem, végül nem volt annyi tejszínem, mint az általam „kiszerkesztett” recept kívánt volna, így még egy kis változtatást eszközöltem.

Nem sütök újabban semmilyen kelt tésztából sokat, hiszen ez frissen igazán finom. Csak azért, hogy elfogyjon kár magunkat túlfogyasztásra sarkallni. Egy ekkora kalács éppen elégséges egy négytagú családnak arra, hogy két alkalommal belakmározzon belőle. Harmadnapra már úgyis inkább pirítva finom, hiszen valljuk be, úgy mint a péksütemények is, langyosan, puhán, ropogósan a legfinomabbak.

Hozzávalók egy kisebb kalácshoz:

30 dkg liszt

1 dl langyos tej

1,2 dkg friss élesztő

1 teáskanál porcukor

1 dl tejszín

1 tojás

3 evőkanál nádcukor

egy csipet só

1 nagy füge, egy teáskanál mák, szezámmag, nádcukor a díszítéshez.

1 felvert tojás a kenéshez.

Az élesztőt a porcukorral a tejben megfuttattam, majd az összes hozzávalóval összeállítottam a tésztát. 10 percig letakarva pihentettem, majd hosszan, de könnyedén megdagasztottam. Szép selymesre, fényesre. 45 percig kelesztettem, majd még egyszer, de most röviden, megdagasztottam. 10 percig letakarva pihentettem, majd három részre osztottam a tésztát és rudakat sodortam belőle. Van tartása ennek a tésztának, így sodortam a rudakon, majd 1-2 percig pihentettem. Egészen addig sodortam, míg olyan hosszúak és vékonyak nem lettek, hogyha befonom őket, akkor egy koszorút formázhassak a fonatból.

Megfontam, a fonat végeit megkentem tojással, hogy biztosan ne nyíljon ki a koszorú. Megformáztam a koszorút, a közepébe ültettem a fügét. Letakarva 30 percig kelesztettem sütőpapírral bélelt tepsin.

Éppen 9 fonatot számoltam meg a koszorún. Megkentem a kalácskoszorút a felvert tojással majd megszórtam a mákkal, szezámmaggal, nádcukorral a fonatokat, hogy egymás mellé mindig másféle szórás kerüljön.

180 C fokra előmelegített sütőben 35 percig – tűpróbával ellenőriztem – sütöttem készre a kalácsot.

Kellemes, ízletes foszlós lett a kalács, finom volt a sült füge a közepében. A díszítés sem csak a látvány kedvéért volt, nagyon kellemesen harmonizáltak a mák, a szezámmag és a nádcukor az édes kalácstésztával. Nem is kentük meg semmivel a kalácsot, „pucéran” el is fogyott.

Ugyanakkor nem lett finomabb, könnyebb, foszlósabb, mint az eddig használt kalács alapreceptem, úgyhogy azt hiszem hasonló kalácsot legközelebb ahhoz visszatérve sütök majd.