A mexikói

Ez igen! Ilyen rövid cím nem is tudom, hogy szerepel-e már nálam. Bár nem tudom, hogy a nagyszerű recepteknek mennyire záloga a rövid cím, vannak, akik folyamatosan presszionálnak, hogy ne szeressem a hosszú címeket. Hiába közlékeny típus vagyok.

Ellenben ennek köszönhetően nálam nincsenek 3 soros receptek sem, mivel nem vagyok mesterszakács így nem villantani akarok az ételeimmel, hanem részletről, részletre bemutatni őket, hogy aki tőlem vagy velem szeretne együtt főzni, az akár kisebb gyakorlattal is megtehesse. Az én blogomnak ugyanis ez a tematikája.

Két fejlődő szervezetet és egy válogatós férjet etetek, én magam pedig megrögzött mindenevő és mondhatni hétköznapi ínyenc vagyok. Így nálunk nagyon sokféle étel előfordul, illetve az ételeket testre szabom, hogy igyekezzek a családi elvárásoknak eleget tenni.

Megint eltelt néhány hét a legutóbbi pizza sorozat óta, így újra terítékre került. Most nem az újítási kényszer vezetett ahhoz, hogy színesítsek az eddigi feltét kínálaton, hanem a kisfiam egyszerűen bejelentette, hogy neki kukoricát feltétlenül tegyek a pizzájára.

Fő motívumként lépett hát elő a morzsolt főtt csemegekukorica, nagy meglepetésemre a férjem is becsatlakozott.

A mexikói a férjem pizzája volt, színes, csípős, egyszerű és húsmentes.

A pizza tésztát és a paradicsomszószt a szokásos módon készítettem el.

Megkentem a formába igazított pizza tésztát paradicsomszósszal, és 10 dkg vékonyra szelt mozzarellát raktam le alapnak. 1-1 kisebb zöld és piros kaliforniai paprikát (kápia paprikával helyettesíthető) vékony karikára vágtam, majd szépen elrendeztem a sajton. Megszórtam durvára darált szárított chilivel, majd bőven kukoricával. Megszórtam morzsolt oregánóval és végül durvára reszelt parmigiano reggianoval.

230 C fokon 15 percig sütöttem.

Jól nézett ki, és ízletes is volt, az biztos! Korábbi pizza receptjeimbe itt lehet betekinteni.