Ropogós, leveles péksütemények reggelire

Ahogyan a virslis- mustáros sajtos kifliknél már elmondtam, abból gazdálkodtam a péksüteményekhez, amit éppen itthon találtam. Hirtelen kellett reggelihez, tízóraihoz valami finomat, de tartalmasat összeállítanom. Először a kifliket állítottam össze, amíg kelt, addig a péksüteményeket is előkészítettem. Szívesen készítek többféle kelt tésztát párhuzamosan, hiszen így egy kirakodóvásárral és sütő melegítéssel kétfélét is süthetek.

Hozzávalók 12 db péksüteményhez:

25 dkg rétesliszt

25 dkg finomliszt

1,5 dl langyos tejben 1 evőkanál porcukorral megfuttatott 2,5 dkg élesztő

1 dl langyos tejföl és 1 dl langyos tejszín alaposan elkeverve

1 tojássárgája

2 teáskanál finom tengeri só

3 evőkanál olívaolaj (vagy napraforgó olaj a dagasztáshoz)

1 felvert tojásfehérje a kenéshez

6-8 dkg olvadós sajt a szóráshoz (gouda, eidami, ementáli, trappista stb.)

Kevés mák és szezámmag a szóráshoz

Összeállítottam a tésztát és 10 percig letakarva pihentettem. Éreztem, hogy jót tenne valami zsiradék neki, ezért egy evőkanál olívaolajat elkentem a munkalapon, és ezen kezdtem dagasztani. Ahogyan beitta az olajat a tészta, egyre „kedvesebb” és bársonyosabb lett, ezért megint elkentem egy evőkanál olajat és addig dagasztottam a tésztát, amíg beitta. Összesen evőkanál olajat dagasztottam bele végül a tésztába. Lefedve eltettem huzatmentes helyre kelni. Egy óra alatt szépen megkelt, duplájára.

Lisztes felületen 12 darabra osztottam a tésztát és kis cipókat formáztam belőle. Ruha alatt 10 percig pihentettem, majd egyenként rudakat formáztam belőle. A formázás itt található képekben.

A kis bagetteket sütőpapírral bélelt tepsire rendeztem és nagyjából 40-50 percig kelesztettem. Sütés előtt megkentem felvert tojásfehérjével, megszórtam sajttal, szezámmaggal, mákkal, vegyesen.

A kiflik már kisültek, így a péksüteményeket már egyből a forró sütőbe tettem. 190 C fokon 18 percig sütöttem a kis bagetteket. Fél órán át hagytam hűlni, mielőtt felkínáltam a családnak.

Mivel nem készítettem még ilyen tésztát, így nagy várakozással vágtam meg egy sajtos bagettet. Kívül ropogós, belül laza, puha és leveles péksüteményt kaptam és az íze is nagyszerű lett. Csak egy-két darab maradt másnapra, kicsit tömörebb lett, de puha és ízletes maradt.

Lehet, hogy pontosan így nem készítek péksüteményt még egyszer, hiszen ki tudja legközelebb éppen mi lesz a hűtőben.

Egy biztos, a gyakorlat teszi a mestert, már egyáltalán nem félek a rendelkezésre álló alapanyagokból összeállítani egy új tésztát az uzsonnához vagy reggelihez. A kelt tészta szerintem „érzés” kérdése, mármint, hogy mit tudunk kihozni belőle.

Ha rendszeresen sütünk kelt tésztát és odafigyelünk tulajdonságaira, akkor megszerezzük azt a rutint, mint nagyanyáink a régmúltban. Abból gyúrunk tésztát, ami éppen itthon van. No, és pont olyan finomat, mint nagyanyáink sütöttek nekünk gyermekkorunkban. A mi gyermekeink pedig ugyanolyan meleg szívvel emlékeznek majd erre, mint mi a nagyanyáink péksüteményeire. Ebben egészen biztos vagyok.