Hagyományos kovászos cipó – serényen dagasztva és néhány gondolattal „fűszerezve”

Csaknem két éve, hogy közhírré teszem konyhai ténykedéseimet. Szorgosan sütök, főzök, ahogyan az elmúlt több mint két évtizedben tettem, mindössze az óta, „közhírré” teszem.

Ugyanazt teszem, mint azelőtt, csak éppen közben szorgosan fotózok és jegyzetelek, hogy a recepteket, a mozdulatokat és a tapasztalataimat megoszthassam veletek.  

Talán túl nagy volt a lelkesedésem, hiszen napról napra mindenről igyekeztem beszámolni nektek, az olvasóimnak, az érdeklődőknek.

Sokan írtatok nekem, hogy jól működnek a receptjeim, örömmel olvastok és főzitek meg a receptjeimet. Azt is, hogy szebb kenyereket süttök, hogy a családotok is értékeli, hogy „együtt főzök” veletek.

Nem régen fordulóponthoz érkeztem, olyan feladatokat, megbízásokat kaptam, melyek felemésztik sok-sok időmet. Ennek ellenére, minden erőmet összeszedve igyekeztem tartani a tempót, a húsvéti időszakban is minden nap újabb és újabb válogatásokkal és receptekkel jelentkeztem. Új sorozatot is indítottam, melyet folytatni is szeretnék minden körülmények között. Sok nagyszerű ételem már szerkesztés alatt áll, melyeket még nem mutattam be.

Ugyanakkor képtelen vagyok olyan ütemben haladni, szerkeszteni és publikálni, mint azelőtt, hiszen a napom jó részében mással is foglalkozom.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy éppen ma is leiratkozott egy olvasó, nem hiszem, hogy az ok az, hogy ma nem jót főztem. Ugyanis ma éppen olyan „zűrös” napom volt, hogy nem jelentkeztem új recepttel.

Az én „fizetségem”, hogy hagytok néhány elismerő szót a recepteknél, és hogy naponta több ezren és több ezer oldalt lapoztok fel nálam. Ez pedig boldogsággal tölt el.

Most elgondolkodtam egy kicsit rajta, hogy valaki „elfordult” tőlem, hogy vajon mi az értéke és értelme annak, hogy ilyen intenzitással írom a blogot és ezt ennyire komolyan veszem. Kicsit elszomorodtam és elgondolkodtam azon, hogy vajon szabad-e ezt a fajta „munkát” ilyen nagyon komolyan vennem.

Ma egy hagyományos kovászos cipót hoztam Nektek. Szerintem gyönyörű, a képek is önmagukért beszélnek, úgyhogy nem kell hosszasan ecsetelnem, hogy milyen élvezettel szegtük meg.

Számtalan bejegyzésben írtam a természetes kovász neveléséről és a kovászos kenyér technológiámról, hogyan sütök ilyen csodás, ropogós héjú, pihe-puha belezetű, békebeli kovászos kenyereket. Mindössze természetes kovász, liszt, víz, és só hozzáadásával. Persze a szívemet és a lelkesedésemet is hozzáadom. Ezzel kapcsolatban pedig nem szolgálhatok recepttel. Csakis a motivációba tudok besegíteni. A téma iránti elkötelezettségemmel és lelkesedésemmel.

Csakis biztatni tudok mindenkit, hogy vagy süssön, vagy szerezzen be, természetes kovásszal készült hagyományos, békebeli kovászos kenyeret. Természetesen.