Nem igazán értem, hogy „egyesek” miért tartják alsóbbrendűnek a majonézes krumplisalátát a bécsi vagy bajor krumplisalátától. Jómagam, mintha azt tapasztalnám, hogy a majonézes krumplisaláta hazánkban népszerűbb, talán ezért?
Minden esetre én mindkettőt nagyon szeretem, de igazából nem
készítem túl gyakran egyiket sem. Amikor síelünk, akkor természetesen
hagymás-ecetes krumplisalátát kérek a rántott hús vagy bécsi szelet mellé,
itthon pedig majonézeset készítek gyakrabban.
Ennek fő oka, hogy a férjem nem igazán szereti a
hagymás-ecetes változatot, illetve magával a hagymával áll hadilábon, így nem
egyszerű a helyzet.
Most mégis valamilyen krumplisalátát akartam készíteni, ami
legyen majonézes, de „csak óvatosan a hagymával” készüljön. Így kétféle is lett
belőle.
Most nem vettem kiflikrumplit, a jól bevált sárga burgonyát
használtam a krumplisalátához is, illetve most a krumpli korongokra sem állt rá
a kezem, így kockára vágtam őket.
1 evőkanál só
5 evőkanál fehérborecet
3 evőkanál porcukor
2 evőkanál olaj
½ frissen őrölt bors
4 zöldhagyma
¼ cikk olasz óriás édes hagyma (most fedeztem fel a kis
piacon ezt a hagymát, édes, ropogós, igazi salátahagyma)
A krumplit héjában, sós vízben megfőztem. Még forrón
meghámoztam, majd langyosan kockára vágtam és hagytam teljesen kihűlni. Felkarikáztam
a zöldhagymát és a kihűlt krumplihoz adtam.
Elkészítettem az ecetes alaplevet: felforraltam a vizet,
majd hozzáadtam az ecetet, cukrot, sót, olajat, borsot, hagytam, hogy feloldódjon a só és a cukor. A forró páclével felöntöttem
a már kihűlt hagymás krumplit. Ismét megvártam, míg kihűl, hűtőbe tettem és hagytam
állni egy éjszakán át.
Másnap leszűrtem, majd elkevertem az ízesített házi
majonézzel és 4-5 órán át hagytam összeérni az ízeket, ezért hűtőbe tettem
tálalás előtt. Másnapra talán még finomabb.
Az édes olasz hagymát megsóztam, hagytam állni egy fél órán
át. A krumplisalátát kétfelé vettem, az egyik felébe belekevertem a hagymát.
Így két legyet ütöttem egy csapásra, ugyanis nekem nagyon hagymás krumplisalátám lett.
Figyelem! Tudom, hogy sokan olvastok Debrecen környékéről. Felfedeztem,
hogy a Malompark melletti kis piacon lehet kapni magyar termelőktől sonkahagymát
és az ebben a receptben említett olasz, édes óriáshagymát.
A lényeg az, hogy az ember állandóan „sírdogál”, hogy itt
nem lehet jó alapanyagokat kapni, bezzeg a fővárosban, vagy külföldön. Mindkét
hagyma hibátlan és kedvező árban van. Tessék kimenni a kis piacra és venni ezekből
a nagyszerű hagymákból, mert, ha nem fogy kellőképpen, akkor a termelő jövőre
nem vet belőle. És akkor nagyon szomorú és mérges leszek! :)
Tréfát félretéve, tessék kihasználni, hogy a nagy üzletekben
kapható, méregdrága, import hagymáktól többszörösen jobb minőségű, kistermelői
hagymát lehet kapni ezekből a fajtákból. Gyakran felmerül, hogy könnyű
ilyen-olyan alapanyagokból főzni, kérem szépen én is a környéken vásárolok és
nagyon is megnézem, hogy milyen minőséghez milyen áron, és milyen közel jutok
hozzá.
Többféle húsétel mellé is került a krumplisalátákból,
ezekről legközelebb mesélek.
Ez pedig már a kétféle hagymával készült változat, már a tányéron ...
Jaj Istenem...
VálaszTörlésAnnyira szeretnék most Nálatok lenni.
Az valami "vasalt" mellette?
Ilke
Igen! :) Máris nálunk érezheted magadat! :):)
VálaszTörlés