Folytatom a pizza tészta tesztet. Mini pizza fánkocskák, pizza lepény

A pizza tésztám több mint fele műanyag edényben, lezárva pihent a hűtőben. Másnap a maradék tészta felét lisztes felületen kinyújtottam, fánk szaggatóval köröket szaggattam belőle, a lehulló darabokat újra összegyúrtam, és ezt is kiszaggattam.
A paradicsomszósz is bent csücsült a hűtőben, megkentem a pizza fánkocskákat, egyik részére kolbásztölteléket, másik részére paprikás szalámit tettem és reszelt pizza mozarellával megraktam.
Olívaolajjal alaposan befújt, és kukoricaliszttel megszórt tepsire sorakoztattam őket, és alaposan, 220 fokra bemelegített sütőben kisütöttem.
Nagyon szép mini pizza fánkocskákat kaptam, ízletes volt, és ropogós.
A kisfiamnak különösen tetszett, azt mondta, hogy azt szeretné, ha a szülinapi zsúrjára ilyet készítenék:-))

A pizza másnaposan is jól vizsgázott, ahogyan átvette a szobahőmérsékletet, úgy vált egyre engedelmesebbé. Ugyanakkor az én véleményem az, hogy érdemes a hideg tésztát mielőbb a sütésre előkészíteni, mert ekkor már nem jó, ha hagyjuk tovább kelni.

Három napra rá jött a barátnőm a kisfiával hozzánk, vendégségbe. Tartalmas levessel készültem, így a húst befűszereztem, de ezt vacsorára eltettem. Kevésnek ítéltem ebédre, hogy csak leves legyen, így a hűtőben pihenő pizza tészta ugyancsak kapóra jött.

Most kiterítettem az olíva olajjal alaposan befújt, és kukoricaliszttel megszórt tepsin. Mindig annyit nyújtottam rajta, amennyit a tészta engedett.
Még mindig volt tartalék paradicsomszószom, ezzel kentem meg.
Ezek után úgy készítettem elő, mint a kenyérlepényt, apró kockára vágott kolozsvári szalonnát, vékony karikára vágott lilahagymát, és sóval, fokhagymával ízesített tejfölt raktam rá feltétként.

220 fokra előmelegített sütőben sütöttem készre a pizza lepényt.
A pizza tészta 3 nappal később is nagyon rendesen viselkedett, ízletes és ropogós lett.

Kár, hogy elfogyott a pizza tészta, mert csak most kezdtem belejönni igazán a variálásba.
Úgyhogy legközelebb újra indítom a pizza tészta tesztet, kíváncsi vagyok arra, hogy egy előkészítéssel, hány napig és mennyi formációt tudok létrehozni.

Ha alaposan belegondolunk, akkor fillérekből, egyszeri, körülbelül másfél órás előkészítéssel, három alkalomra készítettem a pizza tésztából ízletes és ötletes ételt.
Ezek szerint csak megéri itthon, házi alapanyagból főzni?


Pizza tészta hozzávalók 8 nagy pizzához:

60 dkg kenyérliszt (BL 80)
40 dkg finomliszt (BL 55)
3 dkg élesztő (ha már reggel bedagasztom a pizza tésztát, akkor csak a fele)
3 dkg porcukor
2,5 dkg só,
10 dkg olívaolaj
60 dkg víz

Fontos, hogy minden alapanyag szobahőmérsékletű legyen, és kifejezetten nincs szükség meleg helyre, hogy gyorsabban keljen meg a tészta.
Az élesztőt elkeverem a csaphideg vízzel, és a porcukorral. A hozzávalókat először csak alaposan összedolgozom, letakarva 10 percig pihentetem, majd két evőkanál olajjal megkent munkalapon könnyedén átdagasztom. 10 perc múlva újra, olajos felületen dagasztom, csakis könnyed mozdulatokkal. Utána 20 perc múlva, majd 30 perc múlva. Az utolsó dagasztás után 30 percet pihen a tészta, és készen áll a formázásra.

Paradicsommártás:

1 közepes fej fehérhagyma
1 dundi gerezd fokhagyma, vagy 2 db kisebb
6-8 db koktél paradicsom, vagy 2-3 fürtös paradicsom
1 doboz egész, hámozott olasz paradicsom
1 kis üveg/doboz sűrített paradicsom (2 evőkanál)
2 evőkanál olívaolaj
Só, bors, szárított oregano, és bazsalikom
Friss bazsalikom levél

Az átnyomott fokhagymát egy mokkáskanál sóval, a szárított fűszerekkel forró olívaolajban elkeverek, és hozzáadom az apróra vágott fehérhagymát. Megdinsztelem, majd elkeverem a sűrített paradicsommal, utána hozzá adom a héjától megfosztott, kis kockára vágott paradicsomot. A dobozos paradicsomot is rusztikusra zúzom össze, és a levével együtt a mártáshoz adom. Sózom, borsozom, és kisebb lángon 20-30 perc alatt mártássá főzöm. A kisebbre vágott vagy tépkedett friss bazsalikom levelet, csak akkor adom hozzá, amikor leveszem a tűzről.

A 100. bejegyzésem: Stroganoff borjúhátszín vargányával

Pontosan ma 3 hónapja, hogy megírtam az első bejegyzésemet.
Okkal kezdtem bele a blogírásba, hiszen már egy ideje írom a szakácsolvasókönyv sorozatomat.
Úgy gondoltam, hogy ezen a fórumon is szívesen közzé teszem, hogy én magam, mit gondolok a magyar családi konyháról, az ételekről, a házikonyhai elveimről, és mind ennek a megszervezéséről.
Ugyanakkor pontosan olyan ez, mint amikor időről, időre visszatérek A nagy kedvenc úticélra, azt hiszem, hogy már majdnem mindent láttam, de amikor újra megérkezem, rájövök, hogy még több felfedezésre váró helyszín, és élmény vár rám.

Minél több ételt, minél több gondolatot osztok meg, annál többnek érzem azt, amit még nem.
Szenvedélyes örömöt találok abban nap, mint nap, hogy akár egyszerű, akár szenzációs alapanyagokból szép, és ízletes ételeket alkossak.

Semmiképpen nem szeretnék előhozakodni az olvasóim számával, nagyszerű érzés, hogy ilyen nagyon sokan olvasnak, de nem szeretném az elveimet alávetni a népszerűsítés kényszerének.
Legfőbb célom, hogy az olvasóim legalább annyira élvezzék az írásaimat, az ételeimet, mint amennyire én élvezem, hogy megfőzhetem és megírhatom őket.

Bízom abban, hogy a bejegyzéseim, nem csak ételek és receptek, hanem életérzések és élethelyzetek is egyben. Számomra nagyon fontos, hogy a tapasztalataim, gondolataim, is benne legyenek, és mindig legyen az adott írásomnak üzenete.

A legnagyszerűbb dolog, ami rám talált a blogírás kapcsán, hogy csodálatos barátokat és olvasókat szereztem, és egy nagyszerű közösség részesévé válhattam.

Ilyen rövid idő alatt, valóban értékes kapcsolatokra lelni, nos, ez a 100. „bejegyzési” ajándékom:-))

Nem számoltam össze, hogy hányféle levest, előételt, vagy főételt tettem közzé, de egy biztos, hogy még nem eleget.
Igyekszem nagy tempóban haladni, és mindig egy kicsit formálni, újítani az oldalamat, de mindenképpen azt szeretném, ha engem tükrözne, és nem egy webműhely professzionizmusát. Ez az én naplóm, az én ételeim, az én gondolataim, és még a szerkesztgetést is nagyon élvezem.

Ha kívánhatok egy ilyen rövid, de tartalmas blogélet kapcsán valamit, akkor azt kívánom, hogy megsokszorozhassam az energiámat, és a blogírás mellett a könyvsorozatom első köteteit is útra bocsáthassam.

Előkészületben vagyok már egy ideje egy újdonsággal is, ami úgy vélem, egy újszerű színfolt lesz a gasztroblogok világában, ami manapság nem könnyű feladat, hiszen egyre kevesebb az újdonságra a lehetőség, a Nap alatt. Bízom abban, hogy nagyszerű lesz a fogadtatása.

Most viszont fogadja mindenki nagy szeretettel 100.-nak, az egyik kedvenc ételemet, melyet véletlenül pont most készítettem el.

Nem sütöttem meg a nagy jubileumi tortát, de ami késik, nem múlik, valahogyan nekem nem megy az előre eltervezett ünnepi menüsor, és annak bemutatása.

Kedvelem a prémium marhahúsból, Stroganoff módra készült ételeket, melyet én bélszín helyett gyakrabban borjú hátszínből készítek el.
Ennek legfőbb oka, hogy egy-két havonta borjú alaplevet főzök, melyhez egy egész csontos borjú karajt megvásárolok.
Ilyenkor a húst eleve konyhakészre dolgozom fel, a szelet húsok közé nem kerülő részekből, úgymond prémium nyesedékből, rögtön, frissen, ezt az ételt készítem el.

Gyors, finom, ízletes, és nem régen egy újabb fűszertippet kaptam hozzá flat-cat Gabitól, a szegfűborsot. Amikor olvastam nála ezt a fűszert, ehhez az ételhez, azonnal tudtam, hogy nekem tetszeni fog az ízek végső koncertje.

Négy személyre 50 dkg csíkra vágott borjúhátszínt, 4 db nagy vargányagombát, 1 dl sűrű tejszínt, egy evőkanál dijoni mustárt, 1 dl zsíros tejfölt, 1 nagyobb sonkahagymát, 6 db szegfűborsot, frissen őrölt sót, és színes borsot használtam, az alap ételhez fel.

Forró vaj és olívaolaj keverékén megpirítottam a hátszín csíkokat, alapszabály, hogy a sütésra kész hús, szobahőmérsékletű legyen.
Két részletben sütöm ki, az első néhány percben nem forgatom, nem piszkálom, csak a frissen őrölt szegfűborssal és színes borssal szórom meg.

Ez fontos, hiszen csak így érem el, hogy a hús gyorsan kérget kapjon, süljön, és ne főjön, és a szaftja a húson belül maradjon.
Amikor először megkeverem, csak akkor sózom. Ilyenkor mindig frissen őrölt tengeri sót használok.
A hirtelen átpirított húst félreteszem és melegen tartom. A visszamaradt zsiradékban (ha kevés, akkor vajjal pótolom) addig sütöm a hagymát, míg karamellizálódik, majd hozzá teszem a darabolt vargányát és röviden együtt sütöm.
Sózom, borsozom, majd visszateszem bele a húscsíkokat az időközben kiengedett szaftjával. Felöntöm a dijoni mustárral elkevert tejföl, és tejszín keverékkel, csak éppen felforralom, utána ízesítem, és máris készen van a fűszeres, gombás, hátszín ragu.

Most apró, félbevágott sárgaburgonyát hirtelen sütöttem, és zsenge brokkolit pároltam sós vízben hozzá.
Finom, színes, és krémes is lett a végeredmény, és ez úton köszönöm Gabinak a fűszertippet. Nagyon jól viselkedett a szegfűbors a Stroganoff-ban, nem mondom, hogy többé nem készítem kakukkfűvel, ahogyan szoktam, viszont nagyszerű alternatív lehetőséget találtam, hogy bővítsem a fűszerpalettát.
Gabi ihletett meg a köret vonatkozásában is, a sült burgonya és a zöld pároltzöldség is nagyszerűen harmonizált a Stroganoffhoz.

Kedvenc hentes ismét nagyszerű borjú hátszínnel örvendeztetett meg, ráadásul nagyszerű árért, úgyhogy mindenképpen megérdemli, hogy kilétét végre közzé tegyem.

Ez esetben bemutatom már a többi kedvenc árusomat a piacról, hiszen az ő közreműködésük nélkül, nem kerülne ennyi finom étel az asztalunkra, de a bejegyzéseim közé sem.

Személy szerint a baloldali fiatalember a "kedvenc hentes". Elég sokat emlegettem már őt:-)) Mindenki higgye el nekem, hogy a legnagyszerűbb borjú, és növendék húst itt kapom meg, mindig ugyanaz a minőség, valamint mindahányszor elmondja nekem, hogy kezét csókolom, nem okoznánk semmi képpen csalódást......és soha nem is okoznak, bármit veszek tőlük.

És nem utolsó sorban, hihetetlenül jó áron!

A "kedvenc árus bácsi", akinél kezdek. Amije van éppen, azt itt veszem meg. A sütőtököt, csombort, friss tormát, és ha szükséges a káposztát, és a petrezselyem zöldet.......

A "gombász mester" mindig mesél nekem egy újabb történetet, és egy újabb gomba receptet, legutóbb meghívott egy közös gombászásra is..........hamarosan szaván fogom:-)

"Piacos Julika", ez áll Julika fénymásolt névjegyén, szerdáig telefonon is rendelhetek, ha különleges igénnyel állok elő szombatra..........gyöngytyúk, tömött kacsa, vagy nyúlhús:-)

Végül, de nem utolsó sorban, szombat reggeli látkép a csarnokról........

Újabb pizza variációk, pizza tészta teszt, és recept

Eltökélt szándékom, hogy minél több háziasszonyt ráveszek arra, hogy maga gyúrja a pizza tésztát.

Biztosan vannak gyorsabb pizza tészták, hiszen ma már mindenre van gyors megoldás, de én úgy tudom, hogy a tészta kelesztésénél semmit nem lehet büntetlenül felgyorsítani.
Ha a gyors pizza tészta nem különb, mint, amit készen megvásárolunk, akkor pedig miért is álljunk neki gyúrni, mondjuk, a frissesség és a költséghatékonyság még ez esetben is nyomós indok.
Dan Lepard az én mesterem a tészták és kenyerek tekintetében, kedvelem a módszereit, és szeretem, hogy általában minden úgy van, az instrukciói általi megvalósításban, ahogyan állítja.

A rutin sem árt, miután lecseréltem a korábbi pizza tészta receptemet, a mester által ajánlottra, jó néhányszor elkészítettem, mire úgy éreztem, hogy no, mostmár ez szinte tökéletes.

Azóta viszont mindig ugyanúgy sikerül, úgyhogy elégedett vagyok. Könnyű és ropogós.

Az én pizza tésztám durván másfél órát vesz igénybe, viszont ez alatt az idő alatt a paradicsomszószt is megfőzöm, és a feltéteket is előkészítem, valamint a sütőt, jó előre bemelegítem, mert a pizza tésztának jó tűz kell.

Pizza tészta hozzávalók:

60 dkg kenyérliszt (BL 80)
40 dkg finomliszt (BL 55)
3 dkg élesztő (ha már reggel bedagasztom a pizza tésztát, akkor csak a fele)
3 dkg porcukor
2,5 dkg só,
10 dkg olívaolaj
60 dkg víz

további olaj a dagasztáshoz

Fontos, hogy minden alapanyag szobahőmérsékletű legyen, és kifejezetten nincs szükség meleg helyre, hogy gyorsabban keljen meg a tészta.
Az élesztőt elkeverem a csaphideg vízzel, és a porcukorral.

A hozzávalókat először csak alaposan összedolgozom, letakarva 10 percig pihentetem, majd két evőkanál olajjal megkent munkalapon könnyedén átdagasztom. 10 perc múlva újra, olajos felületen dagasztom, csakis könnyed mozdulatokkal.

Utána 20 perc múlva, majd 30 perc múlva. Az utolsó dagasztás után 30 percet pihen a tészta, és készen áll a formázásra.

8 nagy pizzára való tésztát dagasztottam, mert tesztelni akartam, hogy hűtőben, későbbi felhasználás alkalmával hogyan viselkedik, minden különösebb beavatkozás nélkül.

Most, magyaros pizzákat sütöttem jórészt, csak a férjemnek készítettem, egyszerű olaszos feltétekkel.

A lányom, saját maga határozta meg, hogy mit tegyek a pizzájára: paprikás szalámit, apró kockákban kolozsvári szalonnát, lila hagymát, apró kockákban csemege uborkát, fokhagymás tejfölt, majd a reszelt mozarellára még vékony szeletekben bacon szalonnát.

A kisfiam, nem rajong a feltétek kavalkádjáért, annál inkább a bacon szalonnáért. Az ő pizzájára apró kockákban kolozsvári szalonna, lilahagyma, és a reszelt mozarellára vékony bacon szalonna csíkok kerültek.

Folytatva a kolbásztöltelékes ételek kipróbálását, én kolbásztölteléket, lilahagymát, csemegeuborkát tettem a saját pizzámra, és reszelt pizza mozarellát.

Évek óra szeletelve teszem a pizzára a mozarellát, most úgy döntöttem, hogy reszelem. Bevallom, hogy visszatérek a szeleteléshez. Valahogy nekem szebb és még talán ízletesebb is, ha szeletben, nyomokban van a sajt a pizzán.

Nagyon vékonyra formázom a pizza tésztát. Olívaolajjal befújom a formát, kukoricaliszttel szórom meg, és kézzel kihúzom akkorára a pizza tésztát, amennyit enged, majd a formában, rövid pihentetésekkel érem el, hogy végül, szép vékonyan töltse ki a formát.
A feltétekkel megrakott pizzákat, a legalsó bordamagasságon, 220 fokra, alaposan előmelegített sütőben, 12-15 percig sütöm.

Minden pizza nagyon finom lett, pont úgy, mint máskor. A bedagasztott pizza tészta kevesebb, mint felét használtam fel a 4 nagy pizzához, a többit - igen nagy várakozással -, egyszerűen edényben lefedve, a hűtőbe tettem el későbbre.

A pizza tészta tesztelésének további állomásairól pedig, legközelebb számolok be.