Oldalak

2010. szeptember 5., vasárnap

A kedvenc ázsiai: édes-csípős csirke, sült zöldségekkel, szezámmaggal, rizsmetélttel




Nem vagyok a kínai konyha elkötelezett rajongója, a japán konyhát például jobban kedvelem. Amikor Pekingben jártam, természetesen megkóstoltam, és meg is ettem mindent, amivel megvendégeltek. Az én körömpörkölttel, és pacallal edzett gyomrom, nehezen bírta a kínai ételeket, inkább úgy fogalmaznék, hogy gyakran sietésre késztetett.
Volt szerencsém egy elég jó, kifejezetten pekingi kacsát kínáló étteremben megismerkednem ezzel a nevezetes fogással is, de erről majd máskor mesélek.
Minden éjszaka rendeltem a szobámba egy pita lepényt alliolival, parmezánnal, pármai sonkával és rukkolával, ezzel tartottam egyensúlyban a gyomorműködésemet. Pech.
De a kínai élményekre is a legnagyszerűbb külföldi „megpróbáltatásaim” között emlékszem vissza.

Ez a kedvenc ázsiai ihletésű ételem, melyet minden hónapban egyszer megfőzök gigantikus adagban, és nem szívesen mondanék le róla a jövőben sem. Nem hiszem, hogy durva erőszakot követnék el az ázsiai konyhán vele, megfelelő alapanyagok felhasználásával, és az ázsiai konyhatechnológia tanulmányozása után állítottam össze.

Az általam nem túl nagyra tartott csirkemell ebben az ételben nagyszerű húsfélévé lép elő, ha mondhatom így, a csirkemell ebben a fogásban nyer számomra értelmet.

Egy egyszerű páclevet keverek, fél kilogramm kisebb darabokra vágott csirkemellhez: 1 nagy, magtalanított, vékony karikára vágott piros chilit, hüvelykujjnyi reszelt gyömbért, 2 dundi átnyomott fokhagymát, 3 evőkanál világos szójaszószt, 5-6 szem szecsuáni és ugyanennyi feketeborsot mozsárban összetörve, 1 evőkanál szezámolajat, és halszószt valamint 2 evőkanál szelídgesztenye mézet teszek bele.



Jó, ha legalább két órát pácolódik a csirkemell, közben felvágom a zöldségeket.
Ha lehetőségem van rá, akkor többféle hagymát teszek bele, legjobban a fehérhagymát és újhagymát kedvelem, de van, hogy zsenge lilahagymát is használok. Piros húsú paprikát és mungó babcsirát mindig teszek bele, valamint gombát, szinte mindig siitake-t, továbbá volt már hogy édesköményt, volt, hogy cukkínit.
2 evőkanál szezámmagot szárazon megpörkölök, ezt csak a végén adom az ételhez.

(Korábbi kép, fehér, és újhagymával, édesköménnyel, siitake gombával)


Egy evőkanál szezámolajjal dúsított, tűzforró mogyoró olajon pirítom meg több adagban a lecsöpögtetett csirkemellet, a maradék páclevet, csak később teszem az ételbe bele.



A csirkét félreteszem, melegen tartom, majd hagyma, paprika, egyéb zöldség, gomba, babcsíra sorrendben teszem a wokba és pirítom meg a zöldségeket, de csak nagyon roppanósra.


Visszateszem a csirkét a wokba, a zöldségekhez, egy evőkanál rizsborral és még egy kis szójaszósszal, valamint a maradék páclével feloldom a fűszereket és illatos pörköket.



Közben, ha tojásos tésztát használok, kb. 2-4 perc alatt készre főzöm a tésztát, ha rizstésztát, akkor forró vízben puhítom készre. A leszűrt tésztát hideg vízzel felfrissítem, majd pár csepp mogyoróolajjal megkeverem.
A tésztát a raguval összeforgatom, a szezámaggal megszórom, és azonnal tálalom.

Ettől az ételtől sohasem leszek sietős:-)

4-6 adaghoz:

50 dkg csirkemell filé
40 dkg ázsiai tészta
2 fej fehérhagyma
4-5 db újhagyma
1 db piros húsú kaliforniai, vagy egy nagy kápia paprika
10 dkg mungó babcsíra
10 dkg siitake (esetleg barna csiperke) gomba
1 db édeskömény vagy 10 dkg cukkíni

A pác és további fűszerek a leírásban.

7 megjegyzés:

  1. Minden betűddel egyetértek, csak egy kicsit lehetne még csípősebb!
    Azt mondja egy Kínában tanult barátom, hogy olyan különbségek vannak az egyes tartományok főzési szokásai között, amit mi el sem tudunk képzelni. Meg ők sem, hogy mit adnak el kínaiként nyugaton.

    VálaszTörlés
  2. Ez olyan, de olyan csábító, hogy egyszer ezt meg kell főznöd nekem. Mert én tuti, hogy nem tudnám :)
    Ha lenne most annyi pénzem, akkor kiadnék egy szakácskönyvet az ételeiddel és a történetekkel, amit azok felidéznek bennem :)

    VálaszTörlés
  3. Bea: mindenben benne vagyok:-) Neked bármikor bármit szívesen megfőznék, és szívesen lennék a múzsád az ételeimmel. Ki tudja mit hoz még a jövő....:-)
    A hétvége a gyerekekről szólt, nem voltam most túl aktív a neten, és képzeld fényképezgettem is, sokkal rövidebb teleobjektívvel, mint a skandié:-) de azért készült pár jó kép. Még nem tudom, hogy milyen összefüggésben teszem közzé.
    Holnaptól összeszedem magam, és újra komment lázban fogok égni. Hiányoznak az estimesék, azért még átnézek "oda" is később. Jó éjt!

    VálaszTörlés
  4. "saját levében": én pedig Veled értek egyet mindenben. Kína is olyan, mint Mexikó, hihetetlen különbségek vannak a tájjellegű ételek között. És a között, amit itt Európában kínainak és mexikóinak hívnak, tisztelet a kivételnek.
    Korábban csak a férjemnek készítettem ezt az ételt, kicsit egyszerűbben, és sokkal csípősebben. Mióta "átírtam", azóta mind rákaptunk, viszont a gyerekek miatt, csak kellemesen csípősre főzöm.
    A slambucomból ettél volna a hétvégén:-))
    Kaptam vidékről egy jó adag fantasztikus házi fűszerpaprikát, de nem szóltak, hogy jalapenoból őrölték:-DDDD
    Én pedig nem kóstoltam meg mielőtt beletettem. Lehet, hogy ezért készül a mezítlábas slambuc fűszerpaprika nélkül?:-DDD

    VálaszTörlés
  5. Nem vagyok mesterszakács: Persze, első a család.
    Majdnem tettem be egy esti mesét, de annyira egyedül köröztem "ott", hogy úgy gondoltam, majd holnap :) Illetve ma.
    A fényképekre kíváncsi vagyok.
    Még egyszer megszületek és menedzser leszek és minden meg lesz oldva :D
    Köszönöm a kedvességed!

    VálaszTörlés
  6. No, és milyen a wok, miből készült, s milyen a qi-je? :)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Sándor, lehet, hogy csalódni fogsz bennem, mert az öntöttvas wokomban nem bírok jókat főzni. Így egy kb. 20 éves Ken Hom wokban adom elő. Nem tudom, hogy az energiaáramlás hogyan alakul benne (szerintem rendben van:-), én nagyon jókat főzök benne:-)

    VálaszTörlés