Paprikás krumpli mangalica kolbásszal, virslivel, petrezselymes csipetkével, bográcsban

Végre itt a bográcsszezon! Múlt évben tavasztól őszig is sok ételt készítettem a szabadban: grillen és bográcsban, az idén csaknem úgy döntöttem, hogy kiköltöztetem a konyhámat a kertbe. Nem jött korán a jó idő, ennek ellenére nem egy bográcsban és grillen készült ételen vagyok már túl. Slambucot már többször is főztem az idén, mégis a mai paprikás krumplit szeretném most közzétenni.

Szinte minden bográcsban és grillen készült étel családi kedvenc, a paprikás krumpli abban viszi a prímet, hogy a leggyorsabban elkészülő bográcsos ételek közé tartozik. Örülök annak, hogy mifelénk nagy a kultusza a hagyományos pásztor és csikós ételeknek, én nem örülnék neki, ha a gyermekeim idegenkednének a pörköltektől, bográcsos ételektől, a szalonnasütéstől.

Én így készítem a paprikás krumplit.

Hozzávalók 6 adaghoz:

1 kg hámozott, kockára vágott krumpli
2 közepes fej makói vöröshagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma átnyomva
7 dkg füstölt mangalica szalonna apró kockára vágva
szalonnabőr
12 dkg mangalica kolbász
1 pár sertés virsli
2 kisebb paradicsom
1 zöldpaprika
2 evőkanál fűszerpaprika
1 szárított chili paprika
só, frissen őrölt bors és kömény
2 liter víz

A csipetkéhez:

1 tanyasi tojás
1 evőkanál hideg víz
kb. 3 evőkanál liszt
csipet só
fél csokor, apróra vágott petrezselyemzöld

Mint minden jó étel alapját, ez esetben is a jó minőségű alapanyagok adják meg az étel ízét, zamatát. A legegyszerűbb ételek esetében is ugyanez a helyzet. Szerintem csak akkor van szükség „mesterséges” ízesítésre, ha nem megfelelő a hozzávalók íz értéke. A jó minőségű krumpli, szalonna, kolbász, fűszerpaprika, zöldpaprika és paradicsom fölöslegessé teszi a gulyáskrém, pörköltkocka vagy piros arany használatát. A megfelelő minőségű és mennyiségű tűz (hő), a megfelelő főzési idő, mind-mind a végeredményt támogatják.

Közepes tűzön kiolvasztom a szalonna zsírját, a tepertőt kihalászom, félreteszem. Először a karikára vágott virslit, majd a kolbászt sütöm meg a mangalica szalonna zsírban, külön-külön. Mindkettőt kihalászom, félreteszem.

A visszamaradt zsiradékban üvegesre párolom, sütöm a vöröshagymát, hozzáadom a fokhagymát, a szalonnabőrt, majd a bográcsot a tűzről levéve a fűszerpaprikát. Elkeverem és hozzáadom a hideg vízben ázó krumplit, mellyel adódik annyi víz a zsíros-fűszerpaprikás hagymához, hogy a paprika ne égjen meg. Közepes tűzön pörkölöm a krumplit, sózom, borsozom, frissen őrölt köménnyel fűszerezem és hagyom, hogy egy kis levet engedjen. Ilyenkor mindig erősebben sózok, hiszen két liter víz kerül még az egytálételhez, szeretem, ha a krumpli megfelelően ízes lesz.
Visszaadom hozzá a tepertőt, hozzáadom a kisebb kockára vágott paradicsomot, zöldpaprikát és a szárított erőspaprikát, és majdnem puhára párolom még mindig rövid alapon a krumplit.

Ekkor felöntöm egy liter vízzel, kicsit jobban alátüzelek, amíg felforr. Közben kikeverem a közepesen lágy galuska tésztát, amihez hozzáadom az apróra vágott petrezselymet. Mire felforr, addig a krumpli is megpuhul, hozzáadok még egy liter vizet. Amikor újra felforr, utána ízesítem. Beleszaggatom evőkanállal a csipetkét, hozzáadom az elősütött virslit és kolbászt és gyöngyözve főzöm addig, amíg a csipetke "al dente" nem lesz. Ekkor magasabbra teszem a bográcsot és lassú tűzön „pötyögtetem” úgy 10 percig, hogy sűrűsödjön a lé, míg a csipetke készre nem fő. Nem főzöm szét a krumplit, de én úgy szeretem, ha a krumpli alaposan megfő, hiszen ekkor a kisebb darab krumplik kicsit szétesnek és sűrítik a levest.

Azonnal, forrón tálalom, de másnap a maradék még finomabb lesz, mint minden hasonló bográcsos étel tekintetében. Ezért mindig többet készítek, hogy biztosan legyen maradék másnapra. A fejlődő szervezetek friss, foszlós kovászos kenyeret esznek hozzá, én már ezt az élvezetet kihagyom. Magában is kellemesen laktató és felségesen finom.