Ébred a természet Szilvásváradon – még havas fátyolvízesés, rügyező fák, „szerelmes” békák, napozó kutyák, és pisztráng minden mennyiségben

Azt hiszem, mondhatom, hogy a szokásos képriporttal jelentkezem Szilvásváradról. Évente több alkalommal kirándulunk Szilvásváradra, számtalan bejegyzésben emlékeztem már meg ezekről a családi kiruccanásokról. Szilvásváradi és Szilvásváraddal kapcsolatos élményeink gyűjteményébe itt lehet bepillantani.

 A program, már szinte szokásos: erdei vasúttal felmegyünk a fátyolvízesés fölé, lesétálunk a falu idegenforgalmi központjába, megnyugtatjuk éhes gyomrunkat valamelyik vendéglőben vagy büfében, a gyerekek boboznak vagy beneveznek a kalanderdőbe, majd Eger érintésével utazunk haza.

 Az állandóságot a gyönyörű és izgalmas táj, a mesébe illő erdei környezet képviseli, a változatosságra pedig mindig adódik egy-egy újszerű látványosság. Így mindig „kerek” a kirándulás.

Újdonságképpen az ismeretterjesztő erdei parkrész szolgált, az erdő és a fafeldolgozás titkait, gyakorlatát, érdekességeit mutatja be, gyermekek számára is érdekes és szemléletes módon.

 A meglepetés az volt, hogy a fátyolvízesés még havas és be van fagyva, ez a szikrázó napsütésben és a 20 C fok körüli tavaszi „hőségben” igazi paradoxon.

Útközben a Sáfrány halfüstölő kis erdei halszigete is bővült, A füstölt halfélék és a frissen, kályhában sült, füstölt pisztráng mellett beállítottak még egy büfé kocsit, ahol frissen sütik a szilvásváradi pisztrángot. Érdemes akár itt elkölteni az ebédet.

Több bejegyzésben is írtam már a kályhában sült füstölt pisztrángról, annál is inkább, mert készételt úgy tudom először jómagam készítettem belőle. Ebből a mesés alapanyagból készült pisztrángtatárom múlt év májusában megjelent a Magyar Konyha aktuális számában is.

Érdemes bepillantani ezekbe a bejegyzésekbe, melyek között írtam magáról az eljárásról, a pisztráng előkészítéséről és igazán finom, szemrevaló és elegáns fogásokat készítettem belőle:

A kályhában sült füstölt pisztrángról és előkészítéséről

Elegáns karácsonyi előétel fogások füstölt pisztrángból és lazacból

Megjelent első receptem a Magyar Konyha legfrissebb számának 64. oldalán…

Most is vásároltam egy szép, nagyobb kályhában sült füstölt pisztrángot, a lányommal ma ezt vacsorázunk. Természetesen beszámolok majd róla, egyszerűen, de most is másképpen készítem majd el.

Gyökerek. Múlt évben olyan érdekes gyökeret is fotóztam, melyet kitalálósdiban is megjelentettem.

Sütkéreztek a dámszavasok a napsütésben. Nagyon barátságosak,  egyáltalán nem tartanak tőlünk.

Sokan lovasfogattal "mászták meg" az emelkedőt. A szilvásváradi mének látványa élményszámba megy, a sétáról viszont kár lemondani.

Ennyi békát még sohasem láttunk a Szalajka-völgyben. Volt amelyik napozott a kis tóban, többen voltak, melyek mással foglalatoskodtak.

Most a Csobogóban ebédeltünk, rendben volt az ebéd, de semmi extra. A múlt évi büfében szerzett élményeinket mindenképpen felülmúlta.
Nálunk a családban sem eszik mindenki halat, a csirkeételek jók voltak, de a köretek sajnos színvonalon alul maradtak. Jómagam féltem a legjobban, hiszen a natúr, roston pisztrángot kevert zöldsalátával kértem, de a saláta alap meglepően jó és friss volt. A szárított zöldfűszer keverék volt rajta az egyetlen általam kifogásolt tényező, nem is értem ennek létjogosultságát a salátán. A fűszervaj volt még jellegtelen, valamilyen másik fűszerkeverékkel készült. Ezt már csak azért sem értem, mert pusztán petrezselyem, fűszerpaprika, zúzott fokhagyma felhasználásával is első osztályú fűszervaj készíthető. Végeredményben kellemes ebéd volt, de van még hová fejlődnünk.

A gyerekek most is boboztak, az élmény nem fakul, mindig ez a kirándulás egyik fénypontja számukra.

Sajnos hazaútban csalódás ért minket. Szinte sosem hagyjuk ki a sütizést a Dobosban. Az elmúlt években egyre csökkent a kínálat, az árak pedig valljuk be nem alacsonyak. A férjem egy dobostortát kért, amit helyben fogyasztott el, ami sajnos kritikán aluli volt.

Margarinkrém volt két piskótalap közé volt töltve. Az "öreg" Dobos cukrászmester biztosan nem lenne rá túl büszke. 

A moszkauer finom volt, 30 dkg-hoz 1600 forintért jutottunk hozzá. A Rotschild piskótát a kisfiam dicsérte.

Élményekkel tele, fáradtan értünk haza, éppen úgy, mint máskor. Azzal a tudattal, hogy hamarosan úgyis lesz legközelebb.