Kakukkfüves csirkemell steak baconnal és Le Rustique camembert-el sütve pórékrémes- Tokaji aszús capellinivel

A bonyolult cím ellenére ez egy roppant egyszerűen elkészíthető étel.

Jean Verrier normandiai sajtmester remekműve, a Le Rustiqe felhasználásával akartam valami egyszerű ebédet készíteni, nem bonyolult, mégsem szokványos íz végeredménnyel. A férjemnek is nagyon ízlett, akinek eléggé konzervatív az ízlése, így mondhatom, nem lőttem túl a célon.

Egyébként ez egy igazán remek fúziós étel, ahol a francia vonulatot a sajt, a vaj és a póré, a magyaros vonulatot a bacon és az aszú, az olasz vonulatot pedig az olasz tészta képviselte, melyek nagyszerűen érezték magukat az ételben karöltve. Ráadásul a végső ízhatás a Tokaji aszú – finommetélt tészta összefüggésnek köszönhetően még egy kis ázsiai beütést is kapott, ami szerintem nagyszerűen harmonizált a karakteres ízű feltéttel.

Meglepően kevésszámú összetevőből áll, inkább a nemes alapanyagokon volt most (is) a hangsúly.

Hozzávaló 2 adaghoz:

2 fél, egyenként 15 dkg-os csirkemell steakformára igazítva

2 nagyon vékony szelet „prémium” bacon

16 dkg camembert, ez esetben érett Le Rustique

Só, frissen őrölt bors, morzsolt kakukkfű a fűszerezéshez, vaj (és kevés olívaolaj) a sütéshez.

A hús sütéséből visszamaradt zsiradék

3 dkg vaj

1 póréhagyma fehér része

1,5 dl 3 puttonyos Tokaji aszú

Só, morzsolt kakukkfű, fehérbors a mártás ízesítéséhez.

12 dkg capellini

2 liter forró víz

2 teáskanál só

A csirkemell steakeket fűszereztem, és forró vaj-olívaolaj keveréken – 2-3 perc alatt oldalanként hirtelen átsütöttem. Tepsire emeltem a húsokat és befedtem 1-1 szelet baconnal. Enyhén meggrilleztem a szalonnát, majd befedtem a camembert-el és olvadásig grilleztem.

Közben a vajon megdinszteltem az összevágott póréhagymát és botmixerrel turmixoltam.

A visszamaradt zsiradékot morzsolt kakukkfűvel fűszereztem, majd hozzáadtam a pórékrémet és a mártást krémesre főztem. Felöntöttem a Tokaji aszúval és rövid ideig magas lángon forraltam, majd alacsony hőfokon sűrítettem. Közben sóval és fehérborssal fűszereztem, beállítottam a mártásban az édes-sós íz összhangot.

Az időközben frissen kifőzött tésztát leszűrtem és a mártáshoz adtam.

Azonnal tálaltam.

Egyszerű, mégis különleges ételt készítettem, kevésszámú, de nagyszerű alapanyagból. Mondhatom, nagyon finom volt!