Oldalak

2012. szeptember 29., szombat

Rozmaringos- baconos csirkemáj mártásával- francia krumplipüréágyon, amerikai káposztasalátával





Gyakran készítek baconba tekert csirkemájat. Azért oly népszerű ez a csirkemáj elkészítési mód számomra, hiszen ez a legegyszerűbb módja annak, hogy szaftos, krémes maradjon csirkemáj, semmiképpen ne süljön túl, ne keményedjen meg. A szalonna kabát gondoskodik erről. Ahogyan a rántott csirkemáj is azért olyan nagyon finom, mert a bundája megóvja attól, hogy kiszáradjon, keményre, azaz túlsüljön.
Természetesen kabát vagy bunda nélkül is jól el lehet készíteni a csirkemájat, de az mindenképpen „szakértelmet” igényel.
Egy biztos, a csirkemájat nem a só keményíti meg, hanem a szakszerűtlen sütési technika. A csirkemáj halála pedig véleményem szerint, ha ízetlen, így a fűszerezésére sem árt odafigyelni. Közvetlenül elkészítés előtt nyugodtan sózzuk meg, mert a szárnyas máj nem keményszik meg a sótól.

Most is cserépben készítettem. Most egészben hagytam a májakat, sóztam és baconba göngyöltem. Zsírral vékonyan kikent cserépbe fektettem őket, majd hagyma cikkeket, fokhagyma gerezdeket és egy rozmaring ágat dugdostam közéjük. 180 C fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem.




Közben elkészítettem a francia krumplipürét és az amerikai káposztasalátát:

Francia krumplipüré – szerecsendióval vagy friss gyömbérrel, ahogy tetszik


Kentucky csirkecombok és amerikai káposztasaláta (coleslaw) – egyszerűen, egészségesen!




A kész májakat kiemeltem, majd kiszedtem a rozmaringot a cserépből. A hagymás szaftot botmixerrel turmixoltam, majd serpenyőbe tettem. Felöntöttem 1 dl fehérborral, melyet majdnem teljesen elforraltam belőle. Ekkor elzártam a hőt alatta és beletettem néhány kocka hideg vajat. Ezt a mártást kínáltam az ételhez.

Egyszerű, mégis mutatós valamint nagyon ízletes hétköznapi vacsora. Akár kezdőknek is! :)



4 megjegyzés:

  1. P.Howard regénykezdete (Három testőr Afrikában):

    "Négy nemzet képviselői ültek az asztalnál. …"

    (Ha jól rémlik, volt egy amerikai gyalogos… és végül egy orosz hússaláta :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D :D ... ez nagyon jó! Tényleg így főzök, kontinenseken gázolok át! :))

      Törlés
    2. Ja, és Rejtőn nőttem fel ... szóval nem is a gasztronómiából táplálkozom alapból?! :)

      Törlés
  2. Nos, akkor megemberelem magamat és pontosan idézem:

    A három testőr Afrikában

    Első fejezet

    Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.

    Idő: délután hét óra.

    Színhely: Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott garnizon a Szahara valamelyik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és egypár nyomorult arab tengődik.

    Személyek: személytelenek.

    Történik: semmi.


    A félszemű rabló, akit elévült körözvények alapján Brigeron néven ismertek, mint vendéglős hiú volt szakácstudományára…

    A vendégek elismerésüket fejezték ki. A hússaláta egészen kitűnő volt, és ezen az sem változtatott, hogy végül egy igazán csak kevéssé használt lámpabelet leltek benne.

    A francia őszinte köszönetet mondott a tulajdonosnak a kitűnő ételért, amikor átadta a petróleumszívó belet.

    A tulajdonos örült a dicséretnek, és megköszönte a lámpabelet, amit már elveszettnek hitt, és igazán nem könnyű errefelé beszerezni az ilyen holmit.

    - Nagyon finoman készíti az ételeket, barátom - mondta az angol.

    - Uram - felelte szerényen Brigeron, a félszemű rabló - Levinnél tanultam a szakácsmesterséget.

    Ezt sokszor hangoztatta, és büszke volt rá. Senki sem tudta, hogy hol lehet ennek a nevezetes, előkelő Levinnek a vendéglője, de a Gand Hotel tulajdonosa olyan büszke pirulással mondta, és olyan nagy erejű ember volt, hogy nem mertek közelebbi adatot kérdezni tőle Levint illetően.

    … … …

    :-)

    VálaszTörlés