Oldalak

2010. július 13., kedd

Az én kakaós csigám


Tegnap reggel engedtek ki a klinikáról, egy pajzsmirigy műtéten estem át.
Erzsike nénivel kettesben maradtunk hétvégére a kórteremben, amikor már volt kedvünk beszélgetni, hamar szóba kerültek az otthoni kedvenc ételek.
Pontosan olyan érdeklődéssel hallgatta az én modern konyhám toplistásait, mint én őt, hogy melyek az unokák kedvencei.
Cseréltünk is receptet, ő az eldőlős leveles, sajtos pogácsám receptjét kérte el, én pedig a „cukros tésztáét”, ami tulajdonképpen a kakaós csiga, csak a párja még mindig jobban szereti hagyományosan, csak cukorral meghintve.
Az én gyermekeim imádják a kakaós csigát, el is határoztam, hogy ahogyan hazaérek, azonnal begyúrom az új recept szerinti kakaós csigát. Már agyban el is döntöttem, hogy változtatok egy-két apróságot, kicsit több tejföllel gyúrom a tésztát és kakaó helyett 70%-os reszelt csokoládéval szórom meg, mielőtt feltekerem.
A lányomat tegnap vártam haza Spanyolországból, a kisfiammal már több mint két napja nem találkoztam, a legjobb barátnőmet pedig át akartam hívni a kisfiával mielőtt a nyári szünetre elutaznak. Egyértelmű volt a kakaós csiga.
A férjem egy kicsit morcos volt, hogy miért nem pihenek inkább, de belenyugodott, tudta, hogy úgysem tud leállítani.
Amikor bedagasztottam a kelt tésztát, már éreztem, hogy most ez fizikailag kicsit „sok” nekem, de már nem volt visszaút, délutánra meleg csokis csigát tálalok a szeretteimnek.
Nem volt erőm és kitartásom túl vékonyra nyújtani, így kedvesen kövérkés csigaházakat kaptam, a tészta szépen megkelt, a tábla csokit ráreszeltem, előkészítettem a vaníliás tejet a megkenéséhez és a sütőt előmelegítettem.



70 dkg lisztből majdnem 30 csigatekercs lett, másnapra ez a négy maradt, amit most lefényképeztem.


Igazából nem töltöttem volna fel ma ezt a bejegyzést, ha a kakaós csiga nem ma kerül a goldenblog toplista miatt „terítékre”, hanem kipihenten még egyszer nekiugrottam volna a projektnek, hogy csinosabb csigákkal fotózzam be, de az élet spontán mivolta miatt most ezt a bejegyzést közzé kellett tennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése