A tegnapi hidegtál projektből tettem félre tojáskrémet, ahogyan szoktam. Korán keltem, dolgozgattam, megéheztem. Eszembe jutott, hogy tegnap azzal köszöntem el, hogy a maradékból milyen változatos szendvicseket készítek.
Benéztem a hűtőbe, a házi szarvas szalámi, a chorizo kolbász, és a kecskesajt volt szimpatikus első ránézésre.
Összeszedtem a zöldségeket is és a vágódeszkára tettem, és nekiugrottam a szendvicseknek.
A szarvas szalámisat tojáskrémmel, koktél paradicsommal, zöld és piros kápia paprikával díszítettem. A chorizosat ugyanezzel.
Benéztem a hűtőbe, a házi szarvas szalámi, a chorizo kolbász, és a kecskesajt volt szimpatikus első ránézésre.
Összeszedtem a zöldségeket is és a vágódeszkára tettem, és nekiugrottam a szendvicseknek.
A szarvas szalámisat tojáskrémmel, koktél paradicsommal, zöld és piros kápia paprikával díszítettem. A chorizosat ugyanezzel.
A kecskesajtoshoz szeleteltem egy kis zsenge lilahagyma szárat is, és nagyon jól tettem, mert nagyon jól harmonizált a gazdag zamatú sajttal.
A friss kenyeret nagyméretű pogácsa szaggatóval kiszúrtam, megkentem tojáskrémmel és a szendvicskenyér szélét követve fészket képeztem.
Megraktam mindennel, amit előkészítettem, kiültem a teraszra és jóízűen megettem.
Inkább Picasso vagyok, mint Munkácsy a szendvics művészetben, de szerintem nem néz ki rosszul, és ami még fontosabb, nagyon, nagyon finom volt mind, és nagyon jól indult velük a napom!
kérek szépen egyet-egyet fénypostával :)
VálaszTörlésKüldenék én, de sajnos nem vagyok mindenható, ezért maradok az inspirálásnál:-)
VálaszTörlésElmégy te a faszba! "házi szarvas szalámi, a chorizo kolbász" Gondolom ezek mindennapos dolgok!
VálaszTörlés