A magyar konyha tökéletes harmóniája: paprikás csirke vajas galuskával

Valahányszor elszakadok itthonról hosszabb, rövidebb időre, az étel, ami testemnek, lelkemnek legjobban hiányzik, a paprikás csirke. Csoda tudja, honnan jön elő az ilyenfajta hiányérzet, minden esetre számomra ezért a paprikás csirke a legtökéletesebb magyar étel.

Más magyaros ételek tekintetében a disznóságokat és a marhaságokat jobban kedvelem, ez az egyetlen, melyben igazán a csirke van a főszerepben.
Nem akármilyen csirke, csakis szabadlelkű, magyar kapirgálós, amelyik húsának porhanyósra főzve is feszes az állaga, és lerágva pedig szép, fehér a csontja.

Ilyen csirkéhez jutottam Nelli barátnőm révén a múltkoriban, és különleges alkalomra tartogattam. Nálam az a különleges alkalom, amikor olyan nagyon megkívánom, így hétközben főztem meg, nem szombaton.
Nem volt még másfél kilós sem, egyértelmű, hiszen ez való paprikásnak. Sem nagyobb, sem kisebb. Szépen volt tisztítva és bontva, aki ilyen csirkét nevel, az ennek is megadja a módját, én is így kaptam.

Azért még kicsit áttisztítottam, megmostam, daraboltam. A csirke minden részét felhasználtam, sőt, még egy másiknak a mellét is hozzáadtam.
Sok zaftot terveztem, így ennek megfelelően majdnem 20 dkg makói vöröshagymát aprítottam hozzá fel. Egy szép zöldpaprikát, és egy mérgesebbet - aminek kivágtam a gyerekek miatt az erét-, kisebbre felkockáztam. Egy paradicsomot héjától megfosztottam, ezt is kis kockákra vágtam. Szeretem benne a fokhagymát, így 3 gerezdet tisztítottam meg.
8 dkg libazsírt forrósítottam, a hagymát és a paprikát együtt sütöttem - nem pároltam - rajta. Előkészítettem fél deciliter vizet, mert amikor a két evőkanál házi fűszerpaprikát elkeverem a hagymás paprikával, akkor rögtön felöntöttem vele. Beletettem a csirke darabokat, és magas lángon fehéredésig sütöttem. Ekkor belenyomtam a fokhagymát, sóztam és borsoztam, hozzáadtam a paradicsomot, és szépen tovább pörköltem.
Amikor a sótól kiengedte a levét, akkor azt majdnem elfőztem, utána felöntöttem 3 dl vízzel, és kicsi lángon körülbelül egy órát, vagy még többet pörköltem.
A kapirgálós csirke szépen megpuhul, de nem esik szét, a bőre hibátlan marad. Nem szükséges bele pirosarany, vagy pörköltkocka, hiszen olyan zamata van a zaftjának, hogy az csoda!
A csirke darabokat kiszedtem a fazékból, melegre félretettem, a zaftját átpasszíroztam, és majdnem 2 dl jó, zsíros tejfelt és 1 dl zsíros tejszínt kevertembele.

Nem igényelt lisztet a sűrítéshez, kitűnő állagú mártás lett belőle. A csirkedarabokat a paprikás mártásba visszatettem, és éppen hogy összerotyogtattam.

Közben elkészítettem a vajas galuskát, két tojásból, réteslisztből, tejből és forró vízből. Hagytam állni félórát. Lobogó, sós vízbe szaggattam, és újraforrástól már csak pár percig főztem. Leszűrtem, hideg vízzel frissítettem, majd körülbelül 3 dkg vaj, és egy evőkanál olaj keverékében megpirítottam, de csak annyira, hogy színt ne kapjon.
Azonnal tálaltam.

Nem szeretném a végeredményt egyáltalán magasztalni, hiszen aki ilyen csirkéből, és így főzi, az pontosan tudja, hogy mit tálaltam fel. Aki nem, annak kívánom, hogy egyszer próbálja így meg.