Szendvics vagy nem szendvics? Ez itt a kérdés!

Nem olyan régen komoly késztetést éreztem arra, hogy elkészítsek és bemutassak néhány olyan szendvicsformációt, melyet mi itthon szívesen fogyasztunk. Ez adta az ötletet a Szendvicsvarázs nevű rovatom elindításához.
Olvasói felvetésre elmélkedtünk is egy kicsit, hogy népszerűek-e manapság a szendvicsek? Majdnem egyedül maradtam azzal a véleménnyel, hogy nagyon is. Végül nem közöltem le minden elkészült részt (nem a fenti okból), ugyanakkor a megtekintések száma kiugróan magas érdeklődést mutatott a téma iránt.
Újabb szendvicsféleség bemutatására készülök, és ennek kapcsán újra motoszkálni kezdett bennem a „szendvicskérdés”. Amennyiben a szélsőségeket vesszük alapul, akkor - szerintem - vannak, akik szinte csak szendvicsen élnek; vannak, akiket pedig az egészséges táplálkozás kenyeret likvidáló politikája teljesen elriaszt attól, hogy egyáltalán szóba jöjjön egy szendvics elfogyasztása.

Tulajonképpen mi is a klasszikus értelemben vett szendvics?

„A szendvics jellemzően két szelet kenyeret, vagy kettévágott péksüteményt jelent, ami közé húst, sajtot, zöldségfélét, vagy lekvárt töltenek. A szeleteket ízlés szerint vajjal, szendvicskrémmel, vagy olívaolajjal kenik meg.1769-ben találták fel.

A szendvicset jellemzően tízóraira vagy uzsonnára fogyasztják, de főétkezésként is megállja a helyét. Könnyen szállítható, ezért tipikus étel piknikeken és kirándulásokon.Az első szendvics megalkotását a zsidó bölcsnek, Hillélnek, a nagy öregnek tulajdonítják, aki állítólag bárányhússal és fűszernövényekkel töltött maceszt készített a zsidó húsvét idején.

A középkorban vastag kenyérszeletek szolgáltak tányérként. Az étkezés végén az étellel átitatott kenyérszeleteket a kutyák vagy a koldusok kapták.

A szendvics szó angol megfelelője, a „sandwich” a XVIII. században jelent meg először írásban, Edward Gibbon történész és parlamenti képviselő naplójában. Az angol John Montaguról, Sandwich negyedik grófjáról nevezték el.

A gróf, bár a szendvics feltalálásához semmi köze nem volt, állítólag igen kedvelte ezt az ételt. Az egyik feltételezés szerint azért, mert így nem kellett félbehagynia egy kártyapartit sem, mert a keze nem lett zsíros az ételtől. A másik teória szerint az íróasztalánál töltött hosszú órákat nem szerette volna megszakítani.” (Forrás: Wikipédia)

A szendvics fogalmát, sajnos pejoratívvá teszik a multinacionális szendvicsgyárak által kínált, túlfogyasztásra késztető, tartósítószerekkel agyonpumpált, méregdrága készítményei. Viszont szinte minden nemzetnek megvan a maga sajátos szendvicsfélesége.

Túlzott mértékű kutatómunkát nem végeztem ez ügyben, de e nélkül is számtalan, népszerű szendvicsfélét fel tudok sorolni a zsíros kenyértől a crostiniig. Az édes fehérkenyérrel és fantasztikus krémekkel rétegzett svéd szendvicstorta, a pitába töltött gyros, a töltött pide, a bruschetta, a kanapé szendvicsek, a hamburger, de még a fokhagymás-petrezselymes vajjal elkészített csigát is szívesen szervírozzák croutonon, mint egy crostinit. A franciák a libamájhoz mákos kalácsot kínálnak, joggal, hiszen szinte felülmúlhatatlan gasztronómiai élményt nyújt, én magam is kedvelem a kalácson kínált szendvicsformációkat.
A melegszendvicsek számtalan fajtája is a népszerűségre utal, a klasszikus nyitott melegszendvicseken túl a franciapirítós is az egyik legnépszerűbb szendvicsféleség.
Ha tágabban értelmezzük a fogalmat, akkor maga a pizza is egyfajta szendvics, speciális tésztával, nagyszerű feltétekkel. A különböző kenyérlepények is szendvicsfélék, hiszen ugyanazon az elven működnek: kenyérféleség, valamilyen feltéttel.
Számtalan kenyérféle és péksütemény létezik, és a feltétek lehetőségének sora határtalan.

Tulajdonképpen akkor miért is van néhány embernek averziója a szendviccsel szemben?

Húsvétkor kalácsot eszünk, édességtől roskadoznak a cukrászdák, a szakácskönyvek rengeteg tortareceptet ismertetnek, a spájzok tele vannak csokoládéval. Szerintem ezzel nincsen semmi baj, ha a mértékletesség és a minőség vezérfonalát nem engedjük el.

Úgy gondolom, a szendviccsel is pont ez a helyzet. Friss, minőségi alapanyagok, ízletes, és színes formációk - ennyi a titka. Ha házilag készítjük el, akkor garantáltan megóvjuk mind magunkat, mind gyermekeinket attól, hogy „szemetet” együnk.

Boldog, kiegyensúlyozott életvitellel, mértékletes fogyasztással, megfelelő mennyiségű és minőségű mozgással pedig könnyedén kiegyensúlyozhatjuk azt, hogy nem eszünk minden nap csirkemellet salátával, ami amúgy egy idő után meglehetősen unalmassá tudna válni. Pont, mintha mindennap szendvicset ennénk.

Önnek van véleménye?