Zöldfűszeres - mandulás tojáskrémmel töltött sertésdagadó mézsárgán tálalva

Ha azt mondom, hogy életemben nem készítettem még töltött sertésdagadót, akkor ez azt is jelenti. Anyósom egyik specialitása, valahogyan ez az étel maradt is a családban kizárólag a nála felkínált fogások között. Klasszikusan, darabolt főtt tojással, és sok vágott petrezselyemmel tölti a dagadót és házi franciasalátát készít hozzá.
Mostanában foglalkoztatott ez a dagadó kérdés, nem olyan régen „saját levében” tálalta fel Nagy Ő-ként, ezt a nagyszerű ételt.
Abban a szerencsében lett részem, hogy egy kedves barátom meglepett egy gyönyörűséges, csinos darab dagadóval, melyet ajándékba kaptam tőle - vágyálmom megvalósítása végett - így a kocka végleg el lett vetve.

Még az utolsó percben sem tudtam egészen biztosan, hogy milyen töltelékkel töltsem meg. Annyi biztos volt, hogy jó részét melegen ebédre kínálom fel, a maradékot pedig majonézes hidegsalátákkal aznap, vagy másnap vacsorára.
Végül a következő töltelékkel pakoltam meg az én „nagyőm” bendőjét. Nem is értem, hogyan tudtam így kicentizni, hogy pontosan annyi tölteléket készítettem, ami a mindössze egy kilogrammos dagadóban elfért.
1 db császárzsömlét kis kockákra vágtam, és két evőkanál vajon megpirítottam. 1 dl tejszínt és fél dl tejet késhegynyi kurkumával és szerecsendióval, valamint sóval fűszereztem és felforraltam, majd a pirított zsemlekockákra öntöttem. Hagytam, hogy alaposan magába szívja a krémet, többször megkevertem és hagytam kihűlni.
Két főtt tojás sárgáját lereszeltem, a fehérjét csinos kis kockákra vágtam. Két nyers tojást szétválasztottam, a fehérjét csipet sóval közepesen kemény habbá felvertem. Egy kisebb fehérhagymát nagyon apró kockára vágtam, vajon megdinszteltem, amikor már levettem a tűzről két gerezd fokhagymát nyomtam hozzá, és összességében körülbelül egy evőkanálnyi vágott zöldfűszerrel kevertem el: egy kis csokor petrezselyem, 2-3 ág kakukkfű, és néhány rozmaring levélkéivel. Semmiképpen nem akartam, hogy nagyon fűszeres legyen a töltelék, sokkal inkább a csendes összhang vezérelt. 20 db hántolt mandulát szárazon megpirítottam és összevágtam. Összekevertem az összes hozzávalót a töltelékhez, a két tojássárgáját is, és csak egy kis sóval ízesítettem.

A dagadót sóval, borssal alaposan kívül, belül bedörzsöltem, a töltelékkel megtöltöttem és duplán is bevarrtam a nyílását.
Libazsírral kikent tepsibe tettem, és 25 percig magas hőfokon, 220 fokon sütöttem.
Hozzáadtam egy negyedelt fehérhagymát, 5 gerezd fokhagymát, egy kis fűszercsokrot (a petrezselyem szárával, néhány kakukkfű és egy rozmaring ággal) és fehérbor helyett, nyakon öntöttem a cserépben sült citromos csirkém maradék pecsenyelevével.

A tepsit lefedtem, és 160 fokon 50 percig pároltam az egyre csodásabb látványt nyújtó dagadómat. Ez után fedő nélkül mindkét oldalát, gyakran locsolgatva pirosra sütöttem.

A dagadót deszkára tettem és fóliával betakartam. A pecsenyelevet leszűrtem és ebben csemegekukoricát pároltam meg. Közben sárgaburgonyát apró kockára vágtam és bő, forró olajban aranybarnára, ropogósra sütöttem. Addig pontosan pihent annyit a dagadó, hogy szépen, nem túl vékonyra felszeletelhessem, és mindent egyszerre, frissen, melegen feltálaljak.
Az én ízlésemnek álom finomra sikerült a dagadó, kiérzett az ételből, hogy jó hentestől való alapanyagból dolgozhattam. A töltelék krémes, könnyű, mégis nagyszerű állagú lett, a mandula kicsit megbontotta a töltelék krémességét, ezzel még izgalmasabb lett. Jól sikerült a fűszerezésben megtartanom a vajas, hagymás, fűszeres egységet, nem dominált egyetlen fűszer sem, inkább nagyszerű egységbe léptek.
Nagyon jól nézett ki a mézsárga szín egysége a tálalásban, és a tányérokon is.

Finom, laktató, mégis könnyed lett az ebéd a dagadóból, sajnos csak néhány szelet maradt a hidegtálhoz. Azért még azt is jó szívvel feltálalom majd!