Ropogós héjú, dagasztott fehérkenyér zöld olívabogyóval. Mintha kemencében sült volna!

Érdemes szétnézni nálam, mert nagyon szép kenyereket sütök. Persze nagyon finomak is egyben. Először csak kovászos kenyereket sütöttem – mint tudjuk, ez követeli a legtöbb időt és odafigyelést. Nagyon szép dagasztás nélküli kenyereket láttam másoknál, egyszer csak fogtam magam és kipróbáltam. Ez a fajta kenyér hasonlít a kovászos kenyérhez, mert sűrű, a kovászos kenyér mégis – a dagasztásnak köszönhetően finomabb kidolgozású. Ezek a kenyerek különösen jók tartalmas levesekhez, bruschettának vagy tapas szendvicshez. Pirítani pedig összehasonlíthatatlanul jobbak a többi kenyérfélénél.

Amikor a dagasztás nélküli kenyérsütést megismételtem, akkor fekete olívabogyóval dúsítottam és változtattam a sütési technológián. Olyan ropogós, vastag héjú kenyeret sütöttem, mintha kemencében sült volna. Azonnal felbuzdultam és kipróbáltam dagasztott, fehér kenyérre. Kíváncsi voltam, hogy a bársonyos, puhabelű dagasztott fehérkenyeret sikerül-e olyan vastag, ropogós héjúra sütnöm, mint a dagasztás nélküli kenyeret. Ez a bejegyzés, erről a kenyérről készült.

Előző nap előkészítettem egy élesztős kovászt:

15 dkg kenyérliszt (BL 80)

0,3 dkg élesztő

1,2 dl 20 C fokos víz felhasználásával.

A vízben feloldottam az élesztőt és elkevertem a liszttel. Szobahőmérsékleten, lefedve tartottam 14 órán át. Legalább 12 órán át akartam kelni hagyni, a többi két óra mindössze annak függvénye volt, hogy mikor tudtam a kenyérsütéshez hozzákezdeni.

Kiegészítettem a hozzávalókat a szokásos fehér kenyérre szóló receptemben lévő mennyiségekhez:

0,7 dkg élesztő

2,3 dl hideg víz

35 dkg kenyérliszt

2 púpos teáskanál só

Az élesztőt elkevertem a vízben, a lisztet átszitáltam és elkevertem a sóval, hozzáadtam a kovászt és összedolgoztam. Kevés olajjal megkentem körben a tésztát.

10 perc múlva olajos felületen, lazán, könnyedén megdagasztottam. Majd 10 perc múlva újra. Ezután – természetesen kelesztőtálban, letakarva – pihent 30 percet. Kipaskoltam a tésztát téglalap alakúra és megszórtam 10 hatalmas szem összevágott olajbogyóval. Meghajtottam a tésztát. Fentről le, lentről fel, jobbról balra, balról jobbra. 30 percig kelesztettem, majd olajos felületen újta könnyedén megdagasztottam és kerek cipót formáztam belőle.

Teljeskiőrlésű lisztem most nem volt, így tönkölyliszttel bőven megszórt konyharuhával bélelt tálba tettem az utolsó kelesztéshez, illesztéssel lefelé. Olyan méretűbe, hogy fölfelé terjeszkedjen. Betakartam a ruhával és huzatmentes, nem meleg helyre tettem.

Szépen kelt, így már egy fél óra múlva bemelegítettem a sütőt 280 C fokra, és betettem az öntöttvas wokomat, melyben újabban a kenyeret sütöm, hogy átforrósodjon.

Éppen csak egy órája kelt a tészta, amikor a kezemre borítottam és illesztéssel lefelé az öntöttvas wokba raktam, melyet megszórtam egy kevés búzadarával. A kenyeret és a fedő belsejét megspricceltem hidegvízzel, lefedtem a tálat és betettem a sütőbe. Rácsra, melyet a legalsó bordamagasságon helyeztem el.

280 C fokon 50 percig sütöttem a kenyeret lefedve, majd 220 C fokon fedő nélkül még 20 percig.

Egy órán át rácson pihentettem a kisült kenyeret, csak ekkor vágtam meg. Csodásan ropogós, vastag héjú kenyeret kaptam, aminek a belezete puha, lágy, szaftos. Erre mondják azt, hogy puha, foszlós kenyérbél.

Valami ilyesmire számítottam, mert azonnal, tojássalátás szendvicseket készítettem belőle vacsorára. Ezeket legközelebb mutatom be.