Oldalak

2013. október 24., csütörtök

Alföldi gulyásleves – borjúból, bográcsban




Szikrázóan süt a nap, végre itt az indiánnyár. Elmaradtam néhány nagyszerű, szabadban készíthető magyaros fogás szerkesztésével, gondoltam kedvcsináló gyanánt mostanában közzéteszem őket. A vegyes grill finomságok és bográcsos borjúpörkölt után következzék egy másik nagy kedvenc az alföldi gulyásleves.

Rendszeresen készítem ezeket az ételeket, igyekszem egyensúlyban tartani a magyaros és nemzetközi ételek arányát az étkezésünkben.

Nagymamám főztjére mindig elérzékenyülve gondolok vissza, mindent fogást tökéletesnek éreztem, ami a tányérunkra került. Ugyanakkor kis túlzással két kezemen meg tudom számolni rendszeresen készített ételeinek repertoárját.
Manapság rendes házi konyhát vezetni nagyobb kihívásnak érzem: őrizni a családi és nemzeti hagyományokat, de éppúgy nyitottnak lenni a világ ízeire, ételeire és mindehhez alapanyagot, technológiát beszerezni és tisztességesen elkészíteni nap, mint nap, szerintem teljesítmény.
Persze nem kell elvenni az éttermek kenyerét sem, csak hát példának okáért itt Debrecenben szerintem még mindig nem vagyunk elkényeztetve, ha a saját főztömnél jobbat, vagy csak mindössze azonos színvonalút szeretnénk kapni. Irigylem Rebeka lányomat, aki immár fővárosi diákként lényegesen jobb helyzetben van, hogy hozzájusson az itthon megszokott minőségű táplálékhoz, vagy attól még különlegesebbhez. A nagyváros előnye. Szerintem Debrecenben elférne már néhány olyan bisztró vagy étterem, ahol a Debrecenben tipikusan kapható minőségű és választékú ételeken túlmenően hozna némi frissességet.

Visszatérve az alföldi gulyásleveshez, többször készítem borjúból, mint marhából. A borjúpörköltet is sokkal jobban szeretjük a marhapörköltnél (a vörösboros marha lábszárpörkölt egyébként is a halálom). A piacon szép növendék húst kínáltak, mire én rákérdeztem, hogy mennyire növendék ez a növendék. Mire a Kedvenc hentes (szó szerint, mert a Kedvenc nyitott nagy standot a debreceni piacon) azt mondta, hogy tud nekem borjút is, ráadásul egy egész lapockát. Még szép, hogy lemérettem mind.

Ebből készült a borjúpörkölt:

Borjúpörkölt- most bográcsban


 A borjúlapocka stefániáját pedig nyársra húztam, ahogyan itt bemutattam:



A borjúpörkölt felét kiszedtem a bográcsból, a másik feléből készült az alföldi gulyásleves.

50 dkg agria krumplit és 50 dkg vegyes zöldséget (répa, gyökér, karalábé, zeller) kisebb kockára vágtam és a pörkölt alaphoz adtam. Frissen őrölt köménnyel fűszereztem. Először a rövid pörköltlében pörköltem, hogy jó íze legyen. Ezután, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje majd hozzáadtam egy csokor petrezselyem és zeller zöldet, sóval utána ízesítettem és közepes tűzön addig főztem, amíg a zöldségek meg nem puhultak.

Igen, egyszerre adtam a krumplit és a többi zöldséget az alaphoz, ugyanis, ha mérsékelt lángon főzünk, akkor a zöldség nem fő túl ilyen kis főzési idő különbségnél. Hagyjuk a macerát a konyhába.




Tulajdonképpen itt a vége fuss el véle, mert már csak kis bográcsokba szedtem és azonnal rávetettük magunkat. Békebeli kovászos fehér kenyerem illik hozzá és egy kis csöves csípős paprika, hogy még tüzesebb legyen.




4 megjegyzés:

  1. Hát én pedig irigyellek benneteket ,mert ugyan a főváros elővárosában lakom és gyakran járok a belvárosban is de ilyen borjúhúst mint amilyet a képeken látok és leírsz nem kapok ! A jó alapanyag meghatározója a jó ételnek a főzőtudomány mellett , nem igaz ? A fiaimmal mostanában pont azon gondolkodom hogy elhagyom a főváros közelségét és Debrecen környékére költözöm , talán egyenest a pusztára , na nem a jó alapanyag miatt !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem könnyű jó alapanyaghoz itt sem hozzájutni, inkább azt mondom, hogy menni kell utána. Nem először kerül elém mondjuk borjúbélszín "pult alól". Nem, nem azért nincs kitéve, mert sorban állnak érte, hanem mert az akciós malachús vonzza a vevőket, nem a kurrens alapanyag. DE, amint ráéreznek a potenciális vevőre, azonnal előkerül a pult alól.
      Én meg nézem a televízióban azt a sok kis hentes boltot és csemegeüzletet a fővárosban, nem csak a csarnokokban, ahol koncentráltan megtalálható mindaz, amiért nekem fajsúlyos logisztikára van szükségem.
      Ja, és szerintem is a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség. Az alapanyag pedig a legeslegfontosabb, ha jót akarunk főzni.

      Törlés
  2. Szia! Nem kekeckedni szeretnék, de a zöld levélt összefogó gumigyűrűt is belefőzöd a levesbe?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kekeckedsz Enikő! Mindig belefőzöm. A húslevesbe és mindenbe, amibe csokorba szedett zöld szükséges. Nem tudok olyan kémiai reakcióról (ezen a hőfokon), mely hátrányos volna, vagy, ha madzagot főznék a levesbe ...
      Persze forrázott pórészárat is használhatnék, de nem azt használok.

      Törlés