Rendhagyó paella a magam módján: csirkerészekkel, kacsamájjal, parasztkolbásszal, cukorborsó héjjal, narancssárga paprikával

Elég gyakran készítek paellát, így óhatatlan, hogy ne próbálkozzam állandóan újítássokkal.

Érdemes korábbi paella receptjeimbe is belelapozni.

Csirkés-borjúhúsos paella

Fúziós vasárnapi ebéd: kacsalakoma, egészben sült, almás-fokhagymás-majoránnás kacsával, kacsaaprólékos paellával, egészben, külön sült májával

Fúziós vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, bajor óriásgombóc, ropogós sült tyúk, zöldséges paella

Nem a szándék vezérelt most sem az újításra, hanem az éppen rendelkezésemre álló alapanyagok. A cukorborsó héjat eredetileg egy új ázsiai ételhez vásároltam, köretként már használtam belőle a napokban. Az ázsiai étel várat magára, így izgalmasnak találtam, hogy a maradékot inkább a paellához használjam fel.
Legutóbb, amikor három (különböző) színű kaliforniai paprikát akartam venni, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sorozatban a piros, és a zöldpaprikát narancssárgára cserélték. Lesz, ami lesz alapon vettem belőle, kíváncsiságom általában olthatatlan, amikor ilyesmivel találkozom.
A pecsenye kacsamájat is egy másik ételhez vásároltam, de már régen motoszkál bennem, hogy vajon milyen lenne a paella csirkemájjal. Így már elsőre belehúztam, hiszen a csirkemájat máris lecseréltem kacsamájra. A chorizo készletem sajnos kimerült, így lángolt parasztkolbászt készítettem elő a paellához. Hívhatnám ezt a paellát fúziósnak is, hiszen a ludaskása és a paella elemei igencsak vegyesen ötvöződnek, a cukorborsó héj pedig ázsiai érzéseket is keltett bennem, persze csak ránézésre.
A paella előkészítése igénybe vesz némi időt, viszont utána csak úgy pörögnek az események. Egy nagy tálban, a sok-sok hozzávalót egymás után szép sorjában felhasználva végül, összeáll a serpenyőben a finom szottyos húsos, zöldséges rizs. És micsoda illatok lengik körül! Utánozhatatlan!

Körülbelül 8 adagnyi paellát készítettem.
1 db nagyobb csirkemellet daraboltam kockára. 1 db egész csirkecombot kettévágtam, a felsőcombot bőröztem, filéztem, kockára vágtam, az alsó sombot a csontnál megfeleztem. 4 db csirkeszárnyat három részre daraboltam. 4 db bőrös csirkenyakat lebőröztem, a bőrt és a nyakat kisebb darabokra vágtam. 1 szál parasztkolbászt felkarikáztam, 3 kacsamájat 3-3 darabra vágtam.
A kolbász kivételével sóztam, borsoztam a húsokat, hiszen máris hozzákezdtem a paellához.
Előkészítettem továbbá 1 db narancssárga, vékony csíkokra vágott kaliforniai paprikát , 1 nagy fej, apróra vágott fehérhagymát, 5 gerezd fokhagymát, 1 babérlevelet, 4 dl arborio rizst, 9 dl csirke alaplevet, édes, spanyol fűszerpaprikát, két csipet valódi sáfrányt, a maradék cukorborsó héjat, és 20 dkg fagyasztott zöldborsót.

4 evőkanál forró olívaolajon először a kolbászt pirítottam meg, majd a csontos húsdarabokat, utána hozzáadtam a bőrös, és a filézett húsokat, végül a kacsamájat. Az olívaolajba 3 db egész fokhagymát tettem, a húsféléket ezzel pirítottam, sütöttem. Alaposan megpirítottam, a kacsamáj kivételével mindent.
Hozzáadtam a hagymát, a babérlevelet, a csíkozott paprikát, majd a maradék, zúzott fokhagymát. Néhány percig együtt sütöttem, majd hozzáadtam a rizst, alaposan elkevertem, majd egy teáskanál fűszerpaprikával ízesítettem. Elkevertem, felöntöttem az alaplével, és hozzá adtam a sáfrányt. Hagytam felforrni, majd egészen kicsi lángon hagytam a rizst puhulni, az ízeket összeérni. Amikor a lé kétharmadát a rizs magába szívta hozzáadtam a borsót. Amikor pedig már csak kevés fölös lé mutatkozott hozzáadtam a cukorborsó héjat és a paella serpenyőt beraktam a 180 fokra előmelegített sütőbe, melyet ekkor elzártam. Körülbelül 15 perc elég volt ahhoz, hogy a paella összeálljon, megpuhuljon, a rizs felszívja az összes levet, mégis jó szottyos, szaftos maradjon. Ügyeltem, hogy a borsó ne főjön túl, a borsóhéj pedig roppanós maradjon.

Szerintem a recept és a végeredmény önmagáért beszél, újabb finom és különleges paella került a vacsoraasztalra. Azért készítek ilyen sokat, mert mi melegítve is nagyon szeretjük másnap. Természetesen minden nap főzhetnék egész nap bonyolult ételeket kis adagban, amit mindig frissen, forrón tálalok fel, de a mi egyszerű családi ízlésünk megengedi, hogy egyes ételeket másnap melegítve is jókedvvel fogyasszunk. Én pedig ilyenkor kapok egy fél szabadnapot.