Nem vagyok mesterszakács: július 2011

2011. július 31., vasárnap

Zöldséges-fokhagymás savanyú krumplikrémleves kolbásszal, sajtos pirítóssal

Néhány hétig nem voltam itthon, az első ebédet abból kellett rögtönöznöm, ami készleten volt. Reménykedtem abban, hogy egy kis krumpli előkerül, hiszen abból már bármilyen ételt összeüthetek. Mangalica szalonna mindig van itthon, találtam tejfölt, kolbászt, répát. Néhány szelet majdnem friss kenyér is előkerült egy kis maradék sajttal egyetemben. Savanyú krumpli krémleves mellett döntöttem.

Összesen 30 dkg krumplim volt (konyhakészen mérve) ez 4 tál leveshez éppen elégséges. 1 nagyobb répát felkockáztam, utána kiszaladtam a kertbe és felhúztam egy – még javában gumósodási fázisban lévő – zellert.

Hozzávalók 4 adaghoz:

30 dkg kockára vágott, konyhakész krumpli

8 dkg kis kockára vágott mangalica szalonna

1 nagyobb répa feldarabolva

1 nagyon zsenge zeller darabolva

1 kis fej hagyma összevágva

4 dundi gerezd fokhagyma összevágva

2 babérlevél

1 mokkáskanál szerecsendió

1 mokkáskanál kurkuma

Só, frissen őrölt bors

1,2 l víz

3 dl szobahőmérsékletű tejföl

8 dkg kolbász karikára vágva és kisütve

4 karéj kenyér enyhén grillezve

10 dkg reszelt sajt

A szalonnát kisütöttem, hozzáadtam a hagymát és a babérlevelet, majd együtt dinszteltem. Rádobtam a krumplit, a répát és átpirítottam. Hozzáadtam a zellert, a fokhagymát, sóztam, borsoztam majd a szerecsendióval és kurkumával fűszereztem. Felöntöttem kb. a 3-4 dl vízzel és fedő alatt, közepes lángon puhára főztem a zöldségeket. Végül felöntöttem a maradék vízzel, felforraltam, levettem a tűzről, kivettem belőle a babérlevelet és botmixerrel turmixoltam. Az alaposan kikevert, szobahőmérsékletű tejfölbe levest kanalaztam, elkevertem és ezzel behabartam a levest. Még 5 percig csendesen főztem a habarással, majd azonnal tálaltam.

Közben kisütöttem a karikára vágott kolbászt.

A kenyeret kontaktgrillen csíkosra pirítottam. Megraktam reszelt sajttal, amit grillprogramon ráolvasztottam.

A kolbászt levesbetétnek, a sajtos pirítóst a leves mellé kínáltam. Nagyszerű, laktató, mégis friss egytálétel.

2011. július 30., szombat

Tipikus spanyol vacsora

Amikor külföldön járunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a turistaközpontokban vagy a csillagos éttermekben kapjuk a legjobb helyi ételeket, nekem az a véleményem, hogy nem igazán. Életem legrosszabb (gyorsfagyasztott) pizzáját a velencei kikötőben ettem és nagyon régen belefutottam néhány előre összekészített, gyorsfagyasztott paellába is Spanyolországban, míg nem rájöttem - illetve megtanítottak rá - hogy a jó helyi ételekért néha kicsit kutakodni kell.

Nem szeretnék most kiselőadást tartani arról, hogyan érdemes olyan helyi éttermeket választani külföldön, ahol relatíve olcsón a legfrissebb és legjobb ételeket kapjuk meg, mert erre nem elég egy poszt terjedelme és nekem is jó pár évembe telt - és némi helyi segítségbe - és helyismeretbe. Egy biztos, Spanyolországban már 2 euróért kapunk tapast egy pohár itallal, 4-6 euróért degeszre ihatjuk és ehetjük magunkat a legfrissebb és legfinomabb helyi kisadagos ételekből.

Az a tapasztalatom, hogy a spanyol konyha nálunk kevesebb figyelmet kap, mint megérdemelné, pedig ha van konyha, mely nagyon hasonlít a magyar konyhához, az a spanyol. Szerintem. Szenvedélyesen rajongok a spanyol ételekért, beleértve az ízletes és sokszínű spanyol alapanyagokat.

Ezt a vacsorát leginkább a tenger gyümölcsei főszereplésével állítottam össze - nemhiába - hiszen ezekhez jutok hozzá itthon a legkevésbé hasonló minőségben. Spanyolországban a nyúlból és bárányból készülő ételek is hasonlóan nagyszerűek, hogy csak a különlegesebb alapanyagokat említsem még meg. Ibériai sertésből sültet enni pedig nem kevésbé nagyszerű élmény, mint a hosszasan és akkurátusan érlelt sonkájából Ibérico sonkát fogyasztani, mondjuk fügéhez, vagy dinnyéhez. Ez azért már költségesebb.

No, de legyen a jelzett vacsoráé a főszerep, mely Spanyolországban teljesen átlagosnak számít, négy főre (két felnőtt és két gyermek), nagyjából 60 euróért elérhető abszolút házias minőségben.

Van, ahol kérés nélkül is kapunk előételt (ha tudják, hogy komplett vacsorát rendelünk), fűszeres paradicsomos kencét, alliolit, sült paprikát és hagymát pirított házi kenyérrel. Itt 3,25 –öt számoltak fel érte, de bőven megérte.

A következő fogás polip volt galíciai módra „Pulpo al a gallego”. Ettem már nagyszerűen elkészített polipot Törökországban és Görögországban, most gazdagabb lettem egy újabb nagyszerű elkészítési módjával ennek a nemes állatnak. A füstös spanyol pirospaprika (Pimentón de la Vera) nagy kedvencem, mostanában mindig tartok itthon, számtalan a felhasználási lehetősége.

A „Gambas al Ajillo” vagy "Gambas al Pil-Pil" az egyik legkedvesebb előételem, melyhez Spanyolországban mindig visszatérek. Garnéla, fokhagyma, apró chili paprika, spanyol olívaolaj. Kihagyhatatlan.

A paella mixta, mely csontos csirkerészek, sertéshús és tenger gyümölcsei felhasználásával készül az egyik kedvenc paellám. Szerintem ebben a paellában összegződnek a legjobban az ízek. A hús, a zöldségek és a tengergyümölcsei íze. Természetesen mindenféle – jól elkészített – paellát kedvelek, egyszer csigával és nyúlhússal készült paellát kóstolnék már meg. De ami késik, nem múlik.

Talán a fehérbor jogos lett volna ehhez a vacsorához, de én a vörös házborát választottam. Manapság már a pörkölt vagy a ragu fehérborral készül (nálam) így nem vétkezem nagyobbat, ha ezt a vacsorát gyümölcsös, könnyű vörös spanyol asztali borral öblítettem le. Vállalom a pokol kínköves tüzét érte!

A műanyag asztalok és a papírabrosz legkevésbé sem voltak zavarók a népszerű chiringuitoban, hiszen itt olyan forgalom és pörgés van vacsoraidőben, hogy inkább arra kell figyelni, hogy kapjunk asztalt!

… no, és a gyerekek sem unatkoztak!

Kívánok nem kevesebb íz élményt bárkinek, aki beül Spanyolországban egy tipikus spanyol vacsorára.

Kapcsolódó bejegyzéseim:

„Pasar por Andalucía y morir después”

„Pasar por Andalucía y morir después” II.

Egy falat Spanyolország II.

Világbajnok: Spanyolország

Egy falat Spanyolország

Zöldséges paella rákkal és chorizoval

Csirkés-chorizós paella: színes, ízletes, időtakarékos családi kedvenc étel

Rendhagyó paella a magam módján: csirkerészekkel, kacsamájjal, parasztkolbásszal, cukorborsó héjjal, narancssárga paprikával

Csirkés-borjúhúsos paella

Fúziós vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, bajor óriásgombóc, ropogós sült tyúk, zöldséges paella

Fúziós vasárnapi ebéd: kacsalakoma, egészben sült, almás-fokhagymás-majoránnás kacsával, kacsaaprólékos paellával, egészben, külön sült májával

… valamint néhány tapas a konyhámból itt!

Csúnya, de nagyon finom: étcsokoládés kelt csiga

Néhány hétig nem a saját konyhámban sütöttem-főztem. Volt, hogy olyan ételeket is készítettem, melyekhez nem álltak rendelkezésemre az otthon megszokott konyhai eszközök, mégsem mondtam le róluk. Ezek a kelt csigák szó szerint kézi munkával készültek, ugyanis sem nyújtódeszka, sem nyújtófa nem állt rendelkezésemre. Kézzel lapogattam ki a tésztát és úgy tekertem fel. Nem lettek olyan szépek küllemre, mint a legutóbbiak itthon, de mondhatom, hogy nagyon finomak voltak.

Most 14 nagy csigát készítettem 30 dkg lisztből.

Hozzávalók:

30 dkg átszitált finomliszt

1 dl langyos tejben egy teáskanál cukorral megfuttatott 1,2 dkg élesztő

5 dkg kristálycukor

4 dkg olvasztott vaj

2 tojássárgája

1,5 dl langyos tej

Csipet só

A kenéshez és a szóráshoz:

6 dkg olvasztott vaj, 10 dkg durvára tört étcsokoládé (min. 70-80%-os kakaótartalmú) valamint barnacukor

1-1,5 dl tejszín vaníliás cukorral ízesítve

A hozzávalókat összegyúrtam, majd alaposan megdagasztottam. Letakarva 50 perc alatt duplájára kelesztettem, lágy tésztát kaptam. Nem kell megijedni a lágy tésztától, mert ebből lesz a könnyű, levegős kelt tészta, ha kisül.

A megkelt tésztát lisztezett konyhalapon kézzel téglalap alakúra lapogattam, megkentem az olvasztott vajjal, megszórtam vastagon barnacukorral, majd a durvára vágott étcsokoládéval. Hosszanti irányban feltekertem és 3 cm-es csigákat vágtam le belőle, míg a rúd el nem fogyott.

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam a csigákat – a közepét kinyomtam, hogy szépek legyenek amikor kisülnek - tisztes távolságra egymástól, hiszen még jócskán fog kelni és sütés közben is megnő.

Fél óra kelesztés után 180 C fokra előmelegített sütőben először 15 percig sütöttem. Ekkor egy-egy evőkanál langyos, vaníliás tejszínnel meglocsoltam a csigákat és visszatettem 6 percre a sütőbe.