Én is kisgyermek koromban jártam itt először, a szárazföldi területen, a francia határtól Valenciáig utaztuk akkor be a családdal, azzal a bizonyos lengyel gyártmányú lakókocsival.
Nagy háztáji gazdaságot vezettünk, bár a szüleim és nagyszüleim is értelmiségiek voltak. Már gyermekként is kötelező volt részt vennem a családi, második műszakban, így fogalmazhatok úgy is, hogy megkerestem én is a családi, európai körutazásomra valót.
1978-ban volt, mégis úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. San Sebastiannál láttam meg életemben először az óceánt, a legemlékezetesebb két nagyváros az út folyamán, pedig Madrid és Barcelona volt. A Prado, a madridi állatkert, a királyi palota gyermekként is megérintett, úgy, mint a Las Ramblas, a híres barcelonai sétáló utcák sora. Még mindig nem tudta felülmúlni egyetlen piaci élmény sem bennem a barcelonait, pedig például a dubai fűszerpiac vagy a római Campo dei Fiori sem semmi.
Később Észak-Spanyolországba kétszer is vittem a húszas éveim elején csoportokat autóbusszal, így Andorrától Monserratig is alaposan megismertem az Ibériai félsziget észak-keleti szegletét.
Újra elmerültem az élményekben, hiszen a lányom a soros gimnáziumi nyári kirándulás keretében, a Costa Brava-ra utazott ezen a nyáron. Annyi élményre szerettem volna felkészíteni, hogy már magam is sokalltam egy kicsit.
Az ő szemével, az ő érzékeivel most még egyszer visszatértem ide. A spanyol „costa-k” közül ez a legolcsóbb partszakasz, valószínűleg azért, mert ide autóval és autóbusszal is könnyebben eljutnak az árérzékenyebb turisták.
Itt kevesebb a milliomos rongyrázás, a hotelválaszték jó részét a középkategória uralja és az olcsó apartmanok, viszont itt nem snassz hangosan nevetgélni, vagy az utcán, csak úgy, kézzel „pichitos-t” enni. Hangos, nyüzsgő élet folyik itt, a fiatalok hajnaltól reggelig buliznak, és egészen jó paellát kapnak sangria-val már 10 euróért vacsorára. A frissen sütött tintahal ringli alliolival is utcai eledel, nincs hozzá damaszt szalvéta: rendelünk, frissen hozzák, fél óra és már mehetünk tovább.
Amikor Barcelonába mentek kirándulni, a lányom többször is hívott telefonon örömében. Amikor a piachoz értek, akkor is felhívott, és azt mondta, „anya ez nagyon durva”.
Nagyon jól beszél spanyolul, lelkére kötöttem, hogy a piaci árusokkal beszélgessen, és abból a termékből hozzon, amit ők ajánlanak neki megvételre.
Önállóan, helyi közlekedéssel járták be a város nevezetességeit, az általuk felállított sorrendben, keresték meg a „kockás terítős” helyi éttermet, ahol esznek egy könnyű, de tipikus helyi ebédet, és órákat töltött el a piacon, fiatal lány létére.
Örülök, hogy ennyi tapasztalatot átadhattam neki, hogy „idegen” környezetben is könnyen, és otthonosan tudjon boldogulni.
Ugyanakkor a legjobban annak örülök, hogy annak ellenére, hogy az ő generációja a legveszélyeztetettebb a globalizáció legkárosabb hatásainak tekintetében, sikeresen át tudtam adni számára az igazi élmények és értékek iránti igényt és érdeklődést is, amire csak akkor kapunk visszaigazolást, amikor elszakadnak a felügyeletünk alól egy kicsit.
hű, nem voltam még sose, kedvet csináltál :)
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszett, ha utazni szeretnél, csak kérdezz!
VálaszTörléshízlalom egy kicsit még a malacperselyt aztán szavadon foglak!!!!
VálaszTörlésÉn is átmentem a blogodra, lenyűgöztek a képek, nagyon tetszett. Próbáltalak megfejteni.
VálaszTörlésköszönöm szépen :) nem akarom teleandreázni a megjegyzés rovatodat, ha tetszenek, küldök mailben egy linket, ahol van még egy pár....
VálaszTörlésIde is küldheted, hátha más is megnézi, szerintem másnak is nagyon teszene:-)
VálaszTörlésAz e-mail címem: krisztinam@t-online.hu, ez van alapértelmezettre állítva, nem a gmail-es. Várom a linket.
Egyébként hamarosan elkezdem a francia útibeszámolókat is, voltak élmények.....úgyhogy hízlald azt a malacperselyt:-)
lecserélem egy elefántperselyre. vagy egy mamutperselyre!!!!
VálaszTörlés