Őszi pillanatképek a Szalajka-völgyből. 3. rész: estebéd a Lovasban, Szilvásváradon

Egy kicsit elmaradtam a sorozat előző részeitől, ugyanis sorban állnak az ételeim a bemutatásra, ugyanakkor szeretném, ha még kedvet csinálhatnék másoknak, egy kellemes, őszi kiránduláshoz a Szalajka-völgybe.
Gyönyörű a természet ebben az időszakban, errefelé különösen. A hétvégéken sokan kirándulnak ide, a Fátyolvízesésig szinte mindenki erdei vasúttal megy föl, és gyalog sétál le.

Számtalan büfé és étterem kínál helyi specialitásokat a megfáradt kirándulóknak, a leghíresebb mindenképpen a helyi pisztráng.

A kedvenc éttermünk a Lovas, csaknem kizárólag itt költjük el az estebédünket, de megfordultunk már itt Márton napi libabálon, munkahelyi, baráti, és családi vacsorákon is. Nagyon kellemes a hely, és az ételek összhangja.

Kifejezetten a magyar konyha van előtérben, különleges formációkban bővelkedik az étlap, sok a hal, a vad, és a gombás étel, és szarvasgombás ételeket is kínálnak.
Van az étlapon marhapofa kucsmagombával, rántott borjúfej, komótosan sütött malaccsászár és mangalica szűzpecsenye, a kecskesajt pedig különlegesen finom.

Nagyszerű a borválaszték is, ezt inkább az itt elköltött vacsorák alkalmával kóstolgattuk, nem igazán, amikor kirándulunk.

Nem szeretnék túl sokat regélni, és az étlapot közzé tenni, beszéljenek helyettem inkább a képek, bízom benne, hogy kedvet csinálok mindenkinek, aki még nem járt erre.

Gyakran étkezünk itt, így nem mindig a legkülönlegesebb ételekre esik a választásunk.
A gyerekek általában ugyanazt választják mostanában, pulykatekercset füstölt sajttal, és parasztsonkával.
Én borjúpárnát kértem kecskesajttal és erdei gombákkal. A férjem camembert sajttal sütött csirkemellet, „kormos” körtével.

Kellemes volt az ebéd most is, mire végeztünk szinte ránk esteledett. Még mentek egy pár kört a gyerekek a bobbal, és sétáltunk még egyet.

Egy részre való élménybeszámoló még van a tarsolyomban, úgyhogy még egyszer, utoljára jelentkezem a Szalajka-völgyből.