Vasárnap a kovászos kenyérsütés mellett a család egyik kedvenc ételét készítettem, mindenfélét rántva. Volt időm bibelődni az ebéddel, hiszen a kenyeret nem szívesen hagyom magára, úgy érzem, hogy olyan, mint a virágaim, hogy a jelenlétem, a pillantásom is gondoskodó számukra.
Szerencsére még van készletem a legutóbbi borjúkaraj szállítmányból, eszembe jutott, hogy akkor már előveszek egy adag borjúmájat is. Néhány szeletre volt csak szükségem, gondoltam a többiből pástétomot készítek a frissen kisülő kovászos kenyereimhez. Ha már bunda, akkor legyen kövér, no, nem a bunda, hanem a választék, így még egy félkilós szűzpecsenyét is előhalásztam, gondoltam néhány szeletet bundázok belőle, a többiből készítek mást másnap. Néhány csirkeszárnyat is elővettem, három részre vágtam őket, de a hegyét most nem használtam fel. Volt készleten apró fejű barna csiperkém, és mini mozzarella golyóim, gondoltam, ha össze tudom illeszteni, akkor megtöltöm a kis golyókkal a gombafejeket. Szerencsére a hagyma nagy kedvenc nálunk, így további zöldség gyanánt a bundázott hagyma csak úgy adta magát.
A lényeg ugyanakkor a bunda volt, legyen házias, friss, ropogós, és vékony.
Már előző nap este a húsokat szépen szeletelve előkészítettem, hogy ne a kenyérsütés közben kelljen kapkodnom.
Szerencsére még van készletem a legutóbbi borjúkaraj szállítmányból, eszembe jutott, hogy akkor már előveszek egy adag borjúmájat is. Néhány szeletre volt csak szükségem, gondoltam a többiből pástétomot készítek a frissen kisülő kovászos kenyereimhez. Ha már bunda, akkor legyen kövér, no, nem a bunda, hanem a választék, így még egy félkilós szűzpecsenyét is előhalásztam, gondoltam néhány szeletet bundázok belőle, a többiből készítek mást másnap. Néhány csirkeszárnyat is elővettem, három részre vágtam őket, de a hegyét most nem használtam fel. Volt készleten apró fejű barna csiperkém, és mini mozzarella golyóim, gondoltam, ha össze tudom illeszteni, akkor megtöltöm a kis golyókkal a gombafejeket. Szerencsére a hagyma nagy kedvenc nálunk, így további zöldség gyanánt a bundázott hagyma csak úgy adta magát.
A lényeg ugyanakkor a bunda volt, legyen házias, friss, ropogós, és vékony.
Már előző nap este a húsokat szépen szeletelve előkészítettem, hogy ne a kenyérsütés közben kelljen kapkodnom.
Ekkor hagytam egy tálcán száradni a még pékségből származó kovászos kenyérszeleteket a morzsához. Levágtam a héját, felkockáztam, és hagytam másnapig száradni. Ezt őröltem finomra, de mégis szilánkosra. Állandó kérdés, hogy vajon a házi kenyérmorzsa vagy a zsemle/kifli morzsa „az igazi”. Nekem az a véleményem erről, hogy mindenki bundázzon olyan morzsában, amilyen a legjobban ízlik neki, egy a lényeg, hogy ne bolti hulladékkal panírozzunk, hanem frissen őrölt házi morzsával. Nálunk a kenyérmorzsa bunda a népszerűbb, ezt a legutóbbi kísérletem kapcsán (sajnos még ezt a bejegyzést sem sikerült közzétennem) állapítottuk meg. Ugyanakkor a göngyölt húsfélékhez a kiflimorzsát szeretem jobban. Fontos szempont még a tojás minősége, ugyanis a panír állaga nagyban függ tőle. A jó tanyasi tojás, még egy kanál libazsírral kiegészítve a legtökéletesebb, és legízletesebb bundamarasztaló anyag. Jó minőségű finomlisztet használok, és friss olajat. Ritkábban mogyoróolajban is sütök, de ilyesmit legtöbbször jó minőségű napraforgó olajban. A szelet húsokat magas (170 C fok), a csontos húsokat kissé árnyaltabb (160 C fok) hőfokon sütöm, de a sápadt panírt nem kedveljük.
A szelet húsokat szívesebben szeletelem olyan vastagságúra, amilyen vastag húst szeretnék kapni, a jó minőségű húst szerintem nem szükséges klopfolni, így én szinte nem is szoktam. Ezzel összhangban szaftos, és szép formájú végeredményt kapok.
Francia krumplipürét készítettem köretként, ami most egy csöppet hígabbra sikerült, azonban én tejszínt használok sok vajjal forralva, így sohasem lesz a pürém vizenyős, vagy folyós. Most gazdagabban használtam hozzá szerecsendiót, most ilyenem volt.
Apró rózsaburgonyákat pirítottam még vaj-olaj keveréken egy csokor kakukkfű ággal, majd karikázott lilahagymával sütöttem készre. Az utolsó percekben sóztam, borsoztam.
A szelet húsokat szívesebben szeletelem olyan vastagságúra, amilyen vastag húst szeretnék kapni, a jó minőségű húst szerintem nem szükséges klopfolni, így én szinte nem is szoktam. Ezzel összhangban szaftos, és szép formájú végeredményt kapok.
Francia krumplipürét készítettem köretként, ami most egy csöppet hígabbra sikerült, azonban én tejszínt használok sok vajjal forralva, így sohasem lesz a pürém vizenyős, vagy folyós. Most gazdagabban használtam hozzá szerecsendiót, most ilyenem volt.
Apró rózsaburgonyákat pirítottam még vaj-olaj keveréken egy csokor kakukkfű ággal, majd karikázott lilahagymával sütöttem készre. Az utolsó percekben sóztam, borsoztam.
Ehhez a kompozícióhoz darabolt hideg barackot szántam, mely most befőttből származott.
A gombák előkészítése maradt hátra, a mozzarella golyókat tojásfehérjébe mártottam, két gombafej közé dugtam, összeillesztettem és átszúrtam fogpiszkálóval.
Amíg paníroztam, addig megfőtt krumpli a püréhez, amíg sültek a hús és zöldségfélék addig elkészült a kakukkfüves pirított krumpli. Nálam az időzítés nagyon fontos, hogy mindent egyszerre és frissen tálalhassak fel.
A borjúmájat és a szűzpecsenyét rózsaszínre sütöttem, a húsok, a gomba ízletes és szaftos volt, a bunda és hagymakarika pedig ropogott.
A gombák előkészítése maradt hátra, a mozzarella golyókat tojásfehérjébe mártottam, két gombafej közé dugtam, összeillesztettem és átszúrtam fogpiszkálóval.
Amíg paníroztam, addig megfőtt krumpli a püréhez, amíg sültek a hús és zöldségfélék addig elkészült a kakukkfüves pirított krumpli. Nálam az időzítés nagyon fontos, hogy mindent egyszerre és frissen tálalhassak fel.
A borjúmájat és a szűzpecsenyét rózsaszínre sütöttem, a húsok, a gomba ízletes és szaftos volt, a bunda és hagymakarika pedig ropogott.
Ennyi finomság így reggelre :)
VálaszTörlésEz, kérem szépen szem-száj-gyomorhergelés!
VálaszTörlés:-))
Skandi, ez így van. Inkább a spanyolcsizma, mint ezek a csodás receptek :)
VálaszTörlésNevamesz, tessék abbahagyni a fényképezést! Így látom is a költeményeidet, és ez már nem tűr bocsánatot!!!
Bea: Ez is egyfajta vágykeltés...:)
VálaszTörlésPersze, Nevamesz, csak már megőrülök ennyi szépségtől! :)
VálaszTörlésÓvatos duhajként ma már megpróbálkoztam a vajas zsemlével. Jött, ment... :)
Bea: Bizakodom, hogy mielőbb meggyógyulsz...körülöttem az összes gyerek beteg...tudod...úgyhogy külön együttérzésem!
VálaszTörlésMa házi hamburgert készítettem (bocsi:) és Trisztán (is) végre jó étvággyal evett!
Reménykedem benne, hogy mire feltálalom a hamburgert, addigra ehetsz is belőle!
:)
Ha Trisztán már jó étvággyal eszik, akkor a nehezén túl van. Kívánom is Neki.
VálaszTörlésLeányodnak is hasonló gyors és teljes felépülést kívánok.
Nem részletezem az állapotomat, én még kissé távol állok a gyógyulástól, de biztató jelek azért vannak.
Nagyon sokszor megnéztem-olvastam a mai posztodat és csak mosolyogni tudtam, hogy a Fruzsit és a párját meglepem majd a ragasztott gombával :) Néha úgy érzem, hogy olyan egyszerű (ám nagyszerű) ételeket alkotsz, hogy ez miért nem jutott eddig az eszembe?
Ez olyan, mint amikor az olvasók egy igazán jó írás kapcsán azt mondják, na ezt én is megírhattam volna. Meg lehet próbálni...
Ihletadó Nevamesz lesz eztán a (homéroszipuszi) neved, jó?
A tökéletes időzítés lám, a konyhában is megfontolt tervezést igényel. Avagy rögtönözni is az tud, aki pontosan tudja, érzi, mit is csinál.
VálaszTörlésEszembe ötlik a régi kínai történet a császár festőművészéről, akinek le kellett festenie az uralkodó kedvenc kakasát...
Mormogi Papa: Ez a lényeg! Érezni azt, amit csinálunk!
VálaszTörlésBea: Hívj, aminek szeretnél, csak szeresd ahogy hívsz:)
VálaszTörlésJó :)
VálaszTörlésSzép napot mindenkinek!
VálaszTörlésTalán leszek még... estve.