Ebből a két szép darab csontos marhalábszárból bizony osso bucco kívánkozott volna, de a családom nem kedveli ezt fenséges olasz ételt. Néha belefáradok a hadakozásba, hogy olyan ételeket szerettessek meg velük, melyeket valami miatt rendszeresen visszautasítanak. Így marad számomra az osso bucco élménye akkorra, amikor Olaszországban járok. Egyébként is inkább húsételeket, crostinit, hideg falusi ízelítőket, dinnyét érlelt sonkával, és tengergyümölcseit eszem Olaszországban, a legritkábban pizzát vagy tésztát. Úgyhogy áldozok én az olasz konyha oltárán, amikor a helyszínen van rá lehetőségem.
A szokásosnál is többet delejeztem a csodálatos húsdarabokat, másfél kilót nyomtak. Végül klasszikus menüsor mellett döntöttem.
Már többször is írtam róla, hogy én szívesen hasznosítom a levesben főtt húsokat, a tanyasi tyúk levesben főve és utána ropogósra sütve különb, mint egy-két hirtelen sütött, vagy göngyölt húsféle. Úgyhogy csöppet sem voltam bizonytalan, a levesben puhára főtt húst a főfogáshoz használom fel.
A levest még egy marha velős csonttal is megtoldottam. A csontot előtte felfőztem, a levét leöntöttem, majd együtt a hússal hideg vízben tettem fel főni. Enyhén sóztam, fedő nélkül éppen gyöngyözve 2 órán át főztem. Először természetesen felforraltam és leszedtem a habját. Az összesen 2 kg húst és csontot 3 liter vízben tettem fel.
Két óra múlva bezöldségeltem. Kevés zöldséget adtam hozzá, egy nagy répát, egy közepes gyökeret, egy póréhagymát, egy nagy vöröshagymát és egy rendes darab zellert. Fűszerekből sem mértem hosszúra a listát, 3 db szegfűszeggel, zöld és feketeborssal, babérlevéllel fűszereztem. Az erős marha húslé ízére vágytam, nem a fűszerkavalkádra. Még két órát főztem.
A szokásosnál is többet delejeztem a csodálatos húsdarabokat, másfél kilót nyomtak. Végül klasszikus menüsor mellett döntöttem.
Már többször is írtam róla, hogy én szívesen hasznosítom a levesben főtt húsokat, a tanyasi tyúk levesben főve és utána ropogósra sütve különb, mint egy-két hirtelen sütött, vagy göngyölt húsféle. Úgyhogy csöppet sem voltam bizonytalan, a levesben puhára főtt húst a főfogáshoz használom fel.
A levest még egy marha velős csonttal is megtoldottam. A csontot előtte felfőztem, a levét leöntöttem, majd együtt a hússal hideg vízben tettem fel főni. Enyhén sóztam, fedő nélkül éppen gyöngyözve 2 órán át főztem. Először természetesen felforraltam és leszedtem a habját. Az összesen 2 kg húst és csontot 3 liter vízben tettem fel.
Két óra múlva bezöldségeltem. Kevés zöldséget adtam hozzá, egy nagy répát, egy közepes gyökeret, egy póréhagymát, egy nagy vöröshagymát és egy rendes darab zellert. Fűszerekből sem mértem hosszúra a listát, 3 db szegfűszeggel, zöld és feketeborssal, babérlevéllel fűszereztem. Az erős marha húslé ízére vágytam, nem a fűszerkavalkádra. Még két órát főztem.
A hús szaftossága kedvéért egy órán át hagytam pihenni a levest, majd leszűrtem.
A hús egy részét a leveshez tálaltam fel, a nagyobb részét pedig szépen rózsákra szedve sóztam, borsoztam és fóliával nem szorosan letakarva hagytam hűlni.
A hús egy részét a leveshez tálaltam fel, a nagyobb részét pedig szépen rózsákra szedve sóztam, borsoztam és fóliával nem szorosan letakarva hagytam hűlni.
A csontvelőt pirított, fokhagymával bedörzsölt házi kovászkenyeremen tálaltam fel, sóval, fűszerpaprikával, frissen őrölt borssal fűszerezve.
(Korábbi kép)
(Korábbi kép)
A főételhez készítettem vajon, kolozsvári szalonnából, lilahagymából friss kakukkfűvel, frissen őrölt borssal fűszerezett alapot, melyet alaposan megpároltam. Húslével felöntöttem és felforraltam, majd turmixoltam. A húsrózsákat egy külön serpenyőben, vaj-olaj keverékén minden oldalán megpirítottam, majd a krémes alapban alacsony fokozaton körülbelül 15 percig pároltam. Egyszer pótoltam húslével az elpárolgást. 1 dl tejföl és 2 dl tejszín keverékével habartam be. Felforraltam, majd alacsony fokozaton még pár percig pároltam.
Közben kikevertem a galuskát. 4 tojást elhabartam, hozzáadtam 10 evőkanál tejet, 10 evőkanál forró vizet, egy teáskanál sót, két késhegynyi őrölt szerecsendiót, és elkevertem 40 dkg rétesliszttel. Alaposan kikevertem és hagytam fél órát pihenni. Forró, sós vízbe szaggattam, amikor megfőtt leszűrtem. Forró serpenyőben, 5 dkg vajon enyhén megpirítottam.
Közben elkészült a marhapecsenye is, azonnal, forrón a vajas galuskával tálaltam.
A hús nagyon ízletes volt, omlós, szaftos maradt. Ezt a tejszínes kakukkfüves mártást hirtelen sütött szűzpecsenyével is szoktam készíteni. Csak ajánlani tudom, mert végtelenül egyszerű és rettentően finom.
A húsleves erőteljes volt, és pont annyira zöldséges, fűszeres, ahogyan én szeretem.
A velős pirítós...nos, az olyan mint a pacal! Vagy imádja valaki, vagy rá sem bír nézni. Én most, hogy a bejegyzést szerkesztettem is elcsorgattam a nyálamat!...:)
A pazar marhalakomához a csontos marhalábszárat 1500 Ft-ért vásároltam. Három fogás lett bőven négy fő részére belőle.
A pazar marhalakomához a csontos marhalábszárat 1500 Ft-ért vásároltam. Három fogás lett bőven négy fő részére belőle.
Majd, ha kevésbé sírós hangulatban leszek, írok a levesről - Édesapám kedvenc levese volt a marhából készült.
VálaszTörlésInkább kérdeznék most. Ahogy nézem, Te általában csigatésztát használsz levesbetétként. Van ennek valamilyen oka, indoka? Mi ugyanis a cérnametéltet szeretjük (persze erre voltunk szocializálva).
Bea: Csak a csigatésztát szeretik. A múltkor véletlenül kifogytam a csigából, és "madzagmetéltet" főztem ki a leveshez. Megették, nem reklamáltak. Azért nem forszírokzok más tésztát a levesbe, mert mind a hárman ezt szeretik, én pedig soha nem teszek tésztát a levesbe. Én csak a gombócot, húst, zöldséget, palacsinta tésztát, a fürjtojást szeretem a húslevesbe.
VálaszTörlésNagyon szeretem a marhahúslevest, de ritkán főzök, mert a többiek a tyúkhúslevesre buknak. A férjem az orjalevesből sem mindig eszik.
Nincs egyszerű dolgom. Egyszer-egyszer bepróbálkozok!
:)
Kedves NeVaMeSza! Csak azért nem kérdem, van-e - mert tudom, hogy nagyonis van szíved :-))) Ilyesmivel heccelni késő este. Persze úgy kell nekem, ha csak ilyenkor tudok benézni :-(
VálaszTörlésEz a "mitől szeret vagy nem valaki egy ételt" eléggé érdekes. Sokszor (bár nem tud róla) egészségügyi oka van. Máskor meg nem. Egyébként idővel változik az ízlés is. Talán az érzet is tompul :-(
De addig is: egészségetekre!
Mormogi Papa:...tudom én, hogy mostanában nagyon elfoglalt Vagy, de szívem mélyén tudtam, hogy ma is benézel hozzám :)
VálaszTörlésÉn időben felraktam a bejegyzést...most mit mondjak?
:)
Ma krumplis ételt készítettem - gondoltam ám Rád - készítettem már hasonlót, de mondhatni nekem minden ételem más és más...:)
Holnap nézz be hamarabb, hogy meg ne feküdje a gyomrodat! :)
Szóval pusztán ízlésbeli oka van a csigatésztának. Azt hittem valami más magyarázata lesz, mert a cérnametéttel eléggé kell vigyázni, nehogy túlfőjön, mert annál rosszabb, mint az elázott tészta, nincs.
VálaszTörlésA meghatódásom oka Apu volt, eszembe jutott a levesed láttán, mennyire örült mindig a marhahúslevesnek, a velős csontnak és a főtt húsnak... Hiányzik, ő és Anyu.
Minden tészta főzésének meg van a maga fortélya. Főztem már cérnametéltet nem egyszer, még nem fogott ki rajtam.
VálaszTörlésLátod, nekem még ilyesmi soha nem jutott az eszembe, hogy egy egyszerű levesbetétet is el lehet rontani. Azt lehet érezni, hogy egy tészta mikor jó. Illetve meg is lehet tanulni.
Az ázsiai és olasz tésztáknál pedig adnak némi mankót a csomagoláson. De az sem szentírás. Ha nem érzed, elvérzel azzal is. Főleg a risztásztával, van fent belőle egy-kettő az oldalon. Eddig még az is jól sikerül. Imádom!
Bea: Szerencsére nem kellett túl sok mindenkit elveszítenem, aki ennyire közel állt hozzám, de már veszítettem el. Vagyis nem. Mert itt élnek bennem , és nem csak emlékek. Van, hogy elpityergem magam (még mindig), de nem a hiányon. Hanem a boldogságon, hogy milyen boldog vagyok, hogy már nem látom hús-vér testüket (nagyon) régen, mégis ugyanúgy velem vannak, hiszen bennem élnek! Ez nagy boldogság nekem...
VálaszTörlésPersze, az embernek kezelnie kell tudni a fájdalmát, fel kell dolgozni a veszteséget. Kinek így-kinek úgy sikerül. Valahogy sosem hagynak el teljesen - én is így érzem. Van, amikor azért nézem magam a tükörben, hogy felfedezem-e magamban az Anyut vagy az Aput. Nem tudom, ez mennyire elmebaj vagy sem, de ez van, mert azért néha nagyon fájó a valóságos létük hiánya...
VálaszTörlésAnnak örülök, hogy azért egy "normális" életpályát megéltek és nem szólok semmit, a sok tragédiát látva magam körül.
Igen, érzék kell a főzéshez, még egy egyszerű tésztakifőzéshez is :)
Volt szerencsém nem egyszer borzasztó húsleveseket enni, nem tudom, mi nem működött, minden benne volt, ami kellett, mégis se íze, se bíze nem volt...
Jó éjt!
Gyönyörű hússzeletek. El kell árulnod, melyik hentes vág ilyen szépségeket!
VálaszTörlésLehet, hogy az edénnyel van baj.
VálaszTörlésCsak van valami oka annak, hogy mindig leég a rizs... ??? :-(((
Mormogi Papa: :)))
VálaszTörlés...nem hiszem el, hogy nem vetted észre a nap bakiját a kommentemben!
A risztászta=rizstészta :DDD
Feltaláltam a könnyen főzhető, de nehezen ejthető tésztafélét?
:DDD
Manyesz: Most, amikor megláttam, hogy nem válaszoltam Neked, próbáltam e-mailt küldeni, de sajnos nem ment, úgyhogy itt tudok válaszolni, hátha elér hozzád...
VálaszTörlésAz Intersparban lehet újabban, és állandóan kapni ilyen gyöünyörűségesen szeletelve. Marha húsból elég jó lett itt a kínálat. Sajnos, más hentesnél még nem is láttam, hogy így bontanák, szeletelnék. Nálunk nincs is túl nagy kultusza, az osso buccohoz szeletelik így, bár nyilvánvalóan más ételt is lehet belőle készíteni. Én is készülök rá, mert mennyei ez a húsféle és nagyon szemrevaló!