V. Gänszler Beáta: Csajszi néni és a népfőiskolai disznóvágás

Vajon miért nekem kell minden sírós-hányós lelkét ápolnom? A főzőiskolánk elérkezett csúcspontyához: disznót vágtunk. Én ennyi kényes falusi libát és gúnárt még életembe nem láttam. A fele vegeta, ahogy Bözsink mongya, aki nem eszik húst, mert jajj, szegény állatok. A másik fele nem bírja a munkát, szóval úgy nézett ki, lessz elég bajunk. Pedig nem is kesztük korán a vágást, nyolckor járulhatott mindenki a már leölt disznó farkához, meghuzogatni aszt. Volt álmélkodás, amikor meglátták a kettévágott állatott. Fújoltak össze-vissza a fiatalok. Valami nagy baj van itt, hogy ennyire eltávolottak a való élettől. Ezek már csak a zacskós húst ismerik. Megse mertük mondani nekik, hogy reggelire véres-hagymás tojásrántottát készítettünk, falatoszták jóízűen. A Hánzi böllér elemébe volt, ugratta őket feszt, a Treszkának meg simogatta a sonkáit, csak akkor csodálkozott, amikor kapott egy átszállót. Az én feladatom volt a kóstolás, mer nekem van a legjobb számíze, eszt a Jóska is tanúsittya. Az én szalámijaimnak és kolbászaimnak nincs párjuk. Jó sok paprika megy beléjük, ha lehet bogyiszlói, meg törött bors, só és szinte kész. Na jó, a kolbászt fokhagymásan szerettyük, mert a fokhagyma finom és elűzi a bélférgeket, ahogy aszt eccer a Fodrászannus a saját gyerekének végtermékén meg is mutatta, hát nem volt gusztusos, csak hatásos. Hurkát, meg svártlit is csináltunk, főttek az apalében, ahogy svábosan itt mongyák. A zsírt a Nándi fatr sütötte ki, ő a legügyesebb, ért a zsírhoz, meg a töpörtyűhöz, ennél többet most nem mondanék róla, pedig lehetne. Félretettük mind a két sonkát és készült szalonna is, szépek lettek nagyon. Egy kis hájat is megmentettünk, a Bözsink nagyon ért a hájas süteményekhez, vacsorára készített is, nem is tudom, hova fért belénk, mert dugig laktunk. Megkértem a Márit, hogy ebédre késziccse el a saurest, vagy kiejtve száureszt, ami egy leves-pörkölt valahol félúton és az itteni svábság kedvenc disznóölési eledele. Főként belsőségekből készül pörkölt alappal, tüdő, máj, ilyesmik vannak benne, meg babérlevél, egészbors, só, törött paprika és ecet, hogy savanyú legyen, ez már megint ízlés szerinti. Ha jól van eltalálva, abbahagyhatatlan étel. Végre ez teccett az ifjaknak is, kesztek belelendülni a disznóvágásba, a töltés is jó mókának bizonyult. Kicsit öklendesztek ugyan, amikor a beleket mostuk, ahogy monták, ez vastagon az élet, pedig csak egy halom béltartalom volt. Persze addigra már megkapták a kupica pálinkát, ami szigorúan tilos volt, de a Hánzi böllér ezzel nem törődött. Kis malőr is történt, az egyik ifjonc a húsdaráláskor beledarálta az egyik fakanál nyelét, amivel tuszkolászta befelé a húst, úgyhogy most nagy-nagy bizalommal kell a töltelékek felé fordulnunk. A legjobban a pajzánkodás teccett mindenkinek, ez összehoszta a társaságot rendesen. Mire beesteledett és megnésztük, mit is készítettünk, már több puszit kaptam a fiatalemberektől, mint az elmúlt két hétben a Jóskától. Szóval lett hús a mélyhűtőbe, ezekből majd időközönként vacsorát fogunk főzni a népfőiskolásokkal. Asztán lett húsos hurka meg rizses hurka, véreshurka nem, mert nem volt sok vére a disznónak. Lettek kolbászok meg szalámik, néhány szajmóka, svártli és gyönyörű sonkák meg tábla szalonnák, meg még abált szalonna is és roppanós-finom töpörtyűhegy. Ahogy elnésztem, csillogot a gyerekek szeme is. Pláne, amikor a vacsorához ültünk és kanalaszták az orjalevest, a töltött káposztát és jóízűen ettek a sült májból, a friss sült kolbászból és hurkából. Egy kis sült tarja is volt, meg meglepetésként a Márja-lányok sütöttek kenyeret és hosztak egy csomó saját maguk eltette savanyúságot. A Tóni elővette a harmonikáját (mást nem engedtünk elővenni) és elkeszte húzni, hát az valami hihetetlen volt. Nemcsak énekeltünk, de táncikáltunk is egy kicsit. Persze mi ez a valahai hurkakitáncoláshoz képest, majd eccer aszt is megtanittyuk megrendezés által, de, ahogy láttuk, ennyi élmény pont elég volt ezeknek a mai gyerekeknek. Tulajdonképpen nem is rosszak ők, csak több törődés kéne nekik. Remélem lájkolták az eseményt, mert nagyon vidáman mentek haza.

Csajszi néni további történetei

Örömevő

Kép: Rozika már nem megy fogorvoshoz
(Forrás: picasaweb.google.com)