Sajtkrémes-lilahagymás lepcsánka (tócsni) lisztmentesen

Nem a miatt lisztmentes ez a lepcsánka, mert a Nagy Gasztroreform szüleménye, hanem mert ez egy ilyen változat. Nagyon szeretem a hagyományos lepcsánkát, főleg a debreceni Belga étteremben készítenek nagyon finomat. Én itthon ritkán készítek lepcsánkát, de ilyenkor a lisztmentes változat jön a kezemre.

Vagy például tökfőzeléket szívesebben készítek liszt nélkül, mert az én ízlésemnek még csak egy híg besamel sem emel rajta, ha pedig jobb ízű nem lesz tőle vagy mondjuk egészségesebb, akkor meg minek. Ettől függetlenül bárhol szívesen megeszek egy jól elkészített, kevés rántással vagy lisztes habarással készült tökfőzeléket. Mivel sohasem voltam menzás, ezért nekem nincs nosztalgiaérzésem a sűrű, lisztes főzelékekkel kapcsolatban, azt hiszem szerencsémre.

Viszont például zöldbablevest vagy főzeléket csakis rántással készítek, az íze miatt. Vagy a cserépben készült csülkös-pörköltös babalevest is berántom, mert számomra így kerek az íze. Nem kifejezetten a sűrítési funkció miatt, mert azt liszt, vagy keményítő nélkül is nagyszerűen meg lehet oldani, vagy egyáltalán szükségtelen.

Legalább annyi hagyományos ételt készítek hagyományos technológia szerint, mint amennyi nemzetközi ételt vagy ételkülönlegességet modern technológiával. Semmit nem tagadok élből, hanem mindent kipróbálok, és a tapasztalataim alapján maradok, vagy változtatok a konyhatechnológiáimon.

Pörköltet és lecsót például kizárólag csak zsírral (liba vagy mangalica zsírral, vagy szalonna kiolvasztásából nyert zsírral) készítek, de eszembe sem jutna megkövezni még azt sem, aki mondjuk, olívaolajjal készíti, hiszen ez egyéni ízlés kérdése. Nyilvánvalóan vannak kategóriák, melyeket hevesen tagadok, vagy elvek, melyekért keményen síkra szállok, és vannak, melyekre azt mondom, hogy ízlés kérdése, rendben van így is és úgy is.

Valószínűleg abból adódik, hogy elfogadó vagyok - holott hajthatatlanul őrzöm a hagyományos ételeinket - mert már kisgyermek koromban is sokat utazhattam külföldre, ahol más alapanyagokból, más fűszerekkel, egészen más ételeket ismerhettem meg. Így az ízlésem már gyermekkoromtól befogadta más népek konyháit és alapanyagait – melyek közül egyesek még manapság is különleges számba mennek - míg a nagyanyáim és édesanyám nagyszerű főztjében volt a hétköznapokban részem. A saját konyhámat mindkettő egyforma hatással formálta.

Szerintem ez a tócsni is rendben van lisztmentesen, minden szempontból könnyedebb krumplilepény a végeredmény, talán valamivel kevésbé laktató. Legutóbb is nagy sikere volt, amikor egy másik változatot posztoltam, jó ideig az egyik leglátogatottabb bejegyzésem volt.

Most is hasonlóan készítettem, de parmezán helyett krémsajtot tettem hozzá és apróra vágott lilahagymát.

Hozzávalók 12 db kisebb lepcsánkához:

25 dkg durvára reszelt Agria krumpli

2 (tanyasi) tojás szétválasztva

6 dkg krémsajt (3 kocka natúr sajtot használtam)

1 kisebb fej lilahagyma

2 dundi gerezd fokhagyma

1 evőkanál dijoni mustár

só, bors

A reszelt krumplit fél órára hideg vízbe áztattam. Utána alaposan kinyomkodtam, papírtörlőn leszárítottam. A tojássárgáját a krémsajttal kikevertem, sóztam, borsoztam, elkevertem a lilahagymával és óvatosan a felvert tojásfehérjével. Ezt követően óvatosan belekevertem a reszelt krumplit és azonnal kisütöttem.

A spanyol tortilla visszamaradt zsiradékát használtam a sütéshez, a lepcsánkákat evőkanálnyi adagokban tettem az ujjnyi zsiradékot tartalmazó serpenyőbe és közepes lángon sütöttem mindkét oldalán készre. Lapáttal forgattam.

Görög joghurtot elkevertem egy kevés olívaolajjal és sóval, ebből tettem egy-egy kanállal a lepcsánkákra. Kevés frissen reszelt parmezánnal megszórtam, és tálaltam.