Gyermekkoromban St. Galleni csirkemáj néven vonult be hozzánk ez az étel, kis különbséggel. Édesanyám gyakran készítette vendégvárónak, vacsorára.
Később találkoztam hűtve hidegtálon, és melegen krumplipürével, ezzel a vékony húsos szalonnába csomagolt csirkemáj étellel. Nekem továbbra is tűzforrón és ropogós kiflire vagy rúdkenyérre, valamint egy vastagabb csemegeuborka szeletre ültetett változata ízlik a legjobban, így továbbra is így készítem.
Legutóbb egy borókabogyós fűszerkeveréket kreáltam a csirkemájhoz, nagyon ízletes volt. Most egyszerűen sóztam, frissen őrölt borssal megszórtam és egy-egy frissen szedett zsályalevéllel beborítottam. Nyers baconba becsomagoltam és libazsírral kikent tepsire raktam.
A frissen kisült, ropogós, zöldfűszeres és olajbogyós gyökérkenyerekből szeleteltem hozzá és nagyobb csemegeuborkából egy-egy vastagabb szeletet. Erre a fészekre szúrtam fel fogpiszkálóval a frissen kisült, ízletes csirkemáj falatokat.
Pecsenye kacsamájból szerettem volna elkészíteni, de kedvenchentes2-nél most nem volt éppen friss kacsamáj. Nem baj, majd legközelebb. Ugyanis a friss zsályalevél nagyszerűen működött együtt a csirkemájjal és a húsos szalonnával is.
A családom pikk-pakk elpusztította a csirkemáj falatokat, pedig másnap, hidegen is szívesen csipegetek belőle, ha marad. Akkor már kenyér nélkül, csak csemegeuborkával! :)
Hasonló receptjeim:
Ez volt nálunk hétv égén, nagyon szeretjük. Zsályával nagyon finom lehet
VálaszTörlés