Dr. Chef konyhája: grillvacsora Sóstón

Az egyik kedvenc egész estés rajzfilmünk a gyerekekkel a L’ecsó (Ratatouille) és gyakran a fülemben van a szlogenje: „Főzni bárki tud”. Szeretem az „avataromat” Remy-t, a zsigerből főző patkányt, aki nem sül fel a mesterszakácsok között sem. Szívből, és pusztán érzésből főz.

Kedves nyíregyházi barátaink, Katika és Csaba láttak minket vendégül sóstói hétvégi házukban néhány hete. Velük kirándultunk Szatmárcsekére múlt év nyarán, írtam is élményeinkről. Mindketten orvosok, Csaba az orvosi – ortopéd sebészi - hivatása mellett lelkes és tapasztalt horgász is, és nagyszerűen főz. Nem csak nagyszerűen, hanem odaadóan, elegánsan és könnyedén. Imádom a főztjét, alaposan rákészülök, ha vendégségbe megyünk hozzájuk.

Szűk baráti körben zajlott a vacsora, a menü mégis hosszú volt, és több mint nagyszerű. Ha nyáron jövünk össze, akkor grillétel mindig kerül a menübe, most még inkább apropója volt, hiszen új szerkezettel bővült a grill eszközök tárháza náluk.

Azért a horgászathoz visszakanyarodnék egy kicsit, hiszen egy-egy halétellel is mindig kényeztetnek minket, főleg a Csaba által frissen fogott halakból. A legfinomabb kecsegepörköltet is Csabánál ettem, évekig készítette a kedvemért a hasonló összejöveteleken, mert egyszerűen nem tudtam betelni vele.

Most halászlét készített, éppen olyat, amilyet én szeretek. Többféle halból főzi az alaplevet és csak szűrőn, kanállal passzírozza, hogy csak éppen sűrítse a lét. A halászlében nem áll meg a kanál és kimaradnak a „gyanús” csont, szálka és bőr fecnik is a levesből. Az utóbbi években én is így készítem a halászlevet. Ízletes volt, könnyű, és csodás volt az íze mellett a színe is a jó paprikától. A pontyot és a harcsát kanálnyi kockákban főzte a levesbe. Isteni volt!

Több hús és zöldségféle is a rostlapra került. Egyik előételként baconba tekert fűszeres csirkemáj volt, ez is a rostlapon készült. A másik előétel páncél nélküli garnélából nyársak voltak, csaknem éppen úgy készítette Csaba, mint én legutóbb Spanyolországban a langostinokat. Citrom helyett málnás balzsamecetet tett a páclébe.

Sütőben pirított bagett karikákat és többféle salátát kaptunk az előételek és a grill húsok mellé, köztük tzatzikit, amit Katika anyukája csodásan készített el. Sűrű volt és ízletes.

Főételként flekkent, fűszerpácban érlelt, kicsontozott csirke felső csirkecombot és szarvasgomba olajban pácolt csirkemellet sütött nekünk Csaba.

Nekem a szarvasgomba olajban pácolt csirkemell annyira nem jött be, nekem a csirkemellhez nem igazán passzolt a szarvasgomba olaj íze. Csabának is mondtam, nem haragudott meg érte, viszont volt közöttünk, akinek ez ízlett a legjobban. A többi húsféle viszont egytől-egyik levett a lábamról, a sok finom felkínált pálinka mellett.:) Minden grillezett hús – a csirkemell is – szaftos volt, ízletes és nem volt túlsütve. Csabának olyan érzéke van a főzéshez, ami Isten ajándéka. Az ételek kiválasztása, előkészítése és fűszerezése mind, mind kifogástalan, könnyed, elegáns a részéről. Nem kell mesterszakácsnak lenni ahhoz, hogy valaki ilyen nagyszerűen főzzön, szívből, érzésből és óriási kedvvel, lelkesedéssel.

A húsokhoz grillezett zöldségek is készültek: gomba, cukkíni, padlizsán, paprika, valamint lassan sült szaftos fehérhagyma és koktélparadicsom. Kiemelést érdemel a sült csöves kukorica, melyeknek felét a csuhéban, felét csuhé nélkül sütötte. Egyszer én is kipróbálom a csuhéban sütést, hiszen gyakran készítek sült vagy grillezett kukoricát. Ha jól tudom, két éve nálunk találkoztak a csöves kukorica nyárson grillezésével egy baráti vacsorán, emlékszem, nagyon, de nagyon ízlett nekik. A sóstói összejövetelen pedig nekünk. Az egyik legkelendőbb grillzöldség volt.

Mindössze tízen voltunk, Katika szülei csak érintőlegesen vettek részt a vacsorában, mégis ennyi nagyszerű finomságot tálaltak fel nekünk. Az ételek mellé a legfinomabb pálinkákból kupicáztunk, a legfinomabb fehér, rozé és vörösborokat kortyolgattuk. Még házilag készült sangriát is kínált Katika az édes italokat kedvelő barátnőknek.

Házias sütemények zárták a menüsort, lepények és rétesek egy ismerős cukrászdából.

Nagyszerű volt a hangulat, hajnalig beszélgettünk, csipegettünk.

Most, hogy belegondolok, a szűk baráti körben mindenki nagyon kitesz magáért, ha összejövünk. Mindenki odaadással, lelkesedéssel készül, ha egymást megvendégeljük. Emellett nagyszerű szakácsok és szakácsnők vannak közöttünk, akiknek inkább élmény rákészülni egy vendégségre, mint izzasztó erőfeszítés vagy szükséges rossz.

Nelli barátnőm főztjéről sajnos csak egy bejegyzésben emlékeztem meg, és a legutóbbi szilveszteri baráti összejövetelünkről.

Zsuzsi barátnőmnél elköltött András napi estebédről is írtam már. Sőt, egy későbbi vasárnapi ebédről még meg sem írtam a bejegyzést (hoppá!).

Zsuzsiékkal egy rendhagyó disznótoros, baráti összejövetelen is együtt voltunk a TB Ranchon, ahol két csüngőhasú disznóból kerültek ételek az ebéd és vacsoraasztalra.

Megemlékeztem két baráti összejövetelről is Both Tibi barátunknál. Mindkettőbe érdemes bepillantani, hiszen mindkettő esetében különleges menüsor készült. Az első összejövetelnél én magam is főztem, nem is akármilyen alapanyagból.

A másik esetben pedig nagyszerű kemencés ételek is készültek.

Csabával és Katikával közös – Szatmárcsekei – (gasztro) élményeinket már megemlítettem, de szívesen utalok a nálunk elköltött korábbi grillvacsorára is, melyet három részben írtam meg. Külön írtam az előételről, a főételről és a levezető csemegéről.

Egy későbbi baráti vacsoráról is három részben számoltam be, - újfent külön-külön: az előételről, a főételről és a desszertről – melyre különlegesnek mondható menüsorral készültem.

Szívből ajánlom mindenki figyelmébe mind kedves barátaim, mind saját menüsoraimat baráti összejövetelekre, hiszen ezekre az alkalmakra különleges odafigyeléssel és gondossággal készülünk. Végül pedig jókat eszünk és nagyszerűen érezzük magunkat.