Mi került a tányérra?

2010. június 28.-án, 458 nappal ezelőtt írtam meg az első bejegyzésemet. Ez pedig az 500. bejegyzésem.

Megemlékeztem a 100. és a 200. bejegyzésemben a kerek számú alkalomról, most újra úgy éreztem, hogy ez az alkalom is megér néhány gondolatot.

Bevallottam már korábban, hogy a blog-írást megelőzően nem olvastam gasztroblogokat. Sohasem főztem internetről, az inspirációkat, és a számomra új technikai megoldásokat más forrásból szereztem be. Sokat közülük „saját forrásból”. Ennek köszönhetően mondhatni egészen sajátos módon kezdtem bele a blogírásba, nem voltak előttem minták, sablonok, vagy bármiféle követési szándék bennem.

Természetesen egy idő után „beilleszkedtem” a gasztroblogok sorába és világába, valamint sok nagyszerű egyéniséggel, amatőr mesterszakáccsal, érdekes és értékes blogokkal ismerkedtem meg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy előbb említettek nem voltak hatással rám és így a Nem vagyok mesterszakács blogra.

Egy idő után kitűnik minden oldal esetében, hogy milyen tematikát követ. Van, aki csak a legjobban sikerült vagy különleges ételeit mutatja be, egy-két különlegesen jól sikerült fotóval. Vannak, akik csak egy típusú ételféléről írnak, mondjuk süteményekről, desszertekről, régi receptek szerint elkészített ételekről, és így tovább. Vannak olyan blogok, ahol nem az ételek, hanem az ételfilozófia kerül előtérbe, és vannak beszélgetős blogok is, ahol a téma nem hétköznapi, vagy éppen provokatív beállításával „szerveznek” beszélgetéseket. Számtalanféle gasztro indíttatású és tartalmú blog létezik már.

Nálam sokféle étel előfordul, időnként írok vagy idézek egy-egy gondolatébresztő témában, valamint időről-időre megemlékezem azokról az eseményekről, amikor házon kívül kerülök kapcsolatba ételekkel vagy a gasztronómiával.

A Nem vagyok mesterszakács blog tematikája az, hogy mi kerül a családom és az én tányéromra napról, napra. Nem csak a legjobban sikerült vagy különleges ételek kerülnek bejegyzésre és nem csak a legjobban sikerült képek szolgálnak illusztrációként. Hiszen ez nem egy magazin.

Több mint egy éve főzök úgy, hogy lépésről lépésre bemutathassam az ételek elkészítését is. Minden ételét, amelyet készítek. Legyen az egy éjszakai éhűző szendvics, vagy egy komplett vasárnapi ebéd. Mindig úgy, ahogyan azt éppen elkészítettem. Hiszen a rendelkezésre álló lehetőségeim – például aktuálisan beszerezhető, vagy szezonális alapanyagok, adott készletem stb. - függvényében a már bemutatott ételeket is többféleképpen készítem el.

Én magam is szívesen főzök a saját oldalamról, nézem vissza korábbi ételeimet és azok elkészítését. Hiszen gyakran adódik egy új fortély egy új felfedezés, amit az adott bejegyzésben írtam meg. Legközelebb csak „felütöm” a receptet és már tudom, hogy mikor, miért, melyik ételt hogyan készítettem el.

Internetes szakácskönyvem abban is segít, hogy mit készítettem már régen, vagy az elmúlt időszakban túlságosan gyakran, vagy éppen a múlt év ezen időszakában.

Ennek tükrében magam is jó hasznát veszem az oldalamnak, hiszen azáltal, hogy írom a blogot még okosabban szervezem a saját konyhámat, és még kreatívabban állok az ételek elkészítéséhez. Még változatosabban főzök, így minden nap be tudok mutatni ételeket anélkül, hogy csak ismételném magamat.

Sok energiát fektetek abba, hogy napról napra, minden, az asztalunkra kerülő ételt bemutatok, hiszen megtervezem, bevásárolok, megfőzöm, amely közben jegyzetelek és fényképezek. Majd összhangba hozom azzal, hogy időben, frissen tálalhassak a családomnak, hiszen ez az elsődleges feladatom.

Igaz, „több kolbász, mint nap”, nem sikerült az elmúlt 458 napban megfőzött ételeim mindegyikét bejegyzésbe szerkesztenem a mai napig. Legalább 30-40 étellel több készült a konyhámban attól, melyet eddig sikerült megjelentetnem. Viszont ezen ételek dokumentációja is készen áll a szerkesztésre, és idővel minden ételem bemutatásra kerül. Hiszen ez a célom. Hogy bemutassam, nálunk mi kerül a tányérra.