Pontosan ma 3 hónapja, hogy megírtam az első bejegyzésemet.
Okkal kezdtem bele a blogírásba, hiszen már egy ideje írom a szakácsolvasókönyv sorozatomat.
Úgy gondoltam, hogy ezen a fórumon is szívesen közzé teszem, hogy én magam, mit gondolok a magyar családi konyháról, az ételekről, a házikonyhai elveimről, és mind ennek a megszervezéséről.
Ugyanakkor pontosan olyan ez, mint amikor időről, időre visszatérek A nagy kedvenc úticélra, azt hiszem, hogy már majdnem mindent láttam, de amikor újra megérkezem, rájövök, hogy még több felfedezésre váró helyszín, és élmény vár rám.
Okkal kezdtem bele a blogírásba, hiszen már egy ideje írom a szakácsolvasókönyv sorozatomat.
Úgy gondoltam, hogy ezen a fórumon is szívesen közzé teszem, hogy én magam, mit gondolok a magyar családi konyháról, az ételekről, a házikonyhai elveimről, és mind ennek a megszervezéséről.
Ugyanakkor pontosan olyan ez, mint amikor időről, időre visszatérek A nagy kedvenc úticélra, azt hiszem, hogy már majdnem mindent láttam, de amikor újra megérkezem, rájövök, hogy még több felfedezésre váró helyszín, és élmény vár rám.
Minél több ételt, minél több gondolatot osztok meg, annál többnek érzem azt, amit még nem.
Szenvedélyes örömöt találok abban nap, mint nap, hogy akár egyszerű, akár szenzációs alapanyagokból szép, és ízletes ételeket alkossak.
Semmiképpen nem szeretnék előhozakodni az olvasóim számával, nagyszerű érzés, hogy ilyen nagyon sokan olvasnak, de nem szeretném az elveimet alávetni a népszerűsítés kényszerének.
Legfőbb célom, hogy az olvasóim legalább annyira élvezzék az írásaimat, az ételeimet, mint amennyire én élvezem, hogy megfőzhetem és megírhatom őket.
Legfőbb célom, hogy az olvasóim legalább annyira élvezzék az írásaimat, az ételeimet, mint amennyire én élvezem, hogy megfőzhetem és megírhatom őket.
Bízom abban, hogy a bejegyzéseim, nem csak ételek és receptek, hanem életérzések és élethelyzetek is egyben. Számomra nagyon fontos, hogy a tapasztalataim, gondolataim, is benne legyenek, és mindig legyen az adott írásomnak üzenete.
A legnagyszerűbb dolog, ami rám talált a blogírás kapcsán, hogy csodálatos barátokat és olvasókat szereztem, és egy nagyszerű közösség részesévé válhattam.
Ilyen rövid idő alatt, valóban értékes kapcsolatokra lelni, nos, ez a 100. „bejegyzési” ajándékom:-))
Nem számoltam össze, hogy hányféle levest, előételt, vagy főételt tettem közzé, de egy biztos, hogy még nem eleget.
Igyekszem nagy tempóban haladni, és mindig egy kicsit formálni, újítani az oldalamat, de mindenképpen azt szeretném, ha engem tükrözne, és nem egy webműhely professzionizmusát. Ez az én naplóm, az én ételeim, az én gondolataim, és még a szerkesztgetést is nagyon élvezem.
Ha kívánhatok egy ilyen rövid, de tartalmas blogélet kapcsán valamit, akkor azt kívánom, hogy megsokszorozhassam az energiámat, és a blogírás mellett a könyvsorozatom első köteteit is útra bocsáthassam.
Nem számoltam össze, hogy hányféle levest, előételt, vagy főételt tettem közzé, de egy biztos, hogy még nem eleget.
Igyekszem nagy tempóban haladni, és mindig egy kicsit formálni, újítani az oldalamat, de mindenképpen azt szeretném, ha engem tükrözne, és nem egy webműhely professzionizmusát. Ez az én naplóm, az én ételeim, az én gondolataim, és még a szerkesztgetést is nagyon élvezem.
Ha kívánhatok egy ilyen rövid, de tartalmas blogélet kapcsán valamit, akkor azt kívánom, hogy megsokszorozhassam az energiámat, és a blogírás mellett a könyvsorozatom első köteteit is útra bocsáthassam.
Előkészületben vagyok már egy ideje egy újdonsággal is, ami úgy vélem, egy újszerű színfolt lesz a gasztroblogok világában, ami manapság nem könnyű feladat, hiszen egyre kevesebb az újdonságra a lehetőség, a Nap alatt. Bízom abban, hogy nagyszerű lesz a fogadtatása.
Most viszont fogadja mindenki nagy szeretettel 100.-nak, az egyik kedvenc ételemet, melyet véletlenül pont most készítettem el.
Nem sütöttem meg a nagy jubileumi tortát, de ami késik, nem múlik, valahogyan nekem nem megy az előre eltervezett ünnepi menüsor, és annak bemutatása.
Kedvelem a prémium marhahúsból, Stroganoff módra készült ételeket, melyet én bélszín helyett gyakrabban borjú hátszínből készítek el.
Ennek legfőbb oka, hogy egy-két havonta borjú alaplevet főzök, melyhez egy egész csontos borjú karajt megvásárolok.
Ilyenkor a húst eleve konyhakészre dolgozom fel, a szelet húsok közé nem kerülő részekből, úgymond prémium nyesedékből, rögtön, frissen, ezt az ételt készítem el.
Ennek legfőbb oka, hogy egy-két havonta borjú alaplevet főzök, melyhez egy egész csontos borjú karajt megvásárolok.
Ilyenkor a húst eleve konyhakészre dolgozom fel, a szelet húsok közé nem kerülő részekből, úgymond prémium nyesedékből, rögtön, frissen, ezt az ételt készítem el.
Gyors, finom, ízletes, és nem régen egy újabb fűszertippet kaptam hozzá flat-cat Gabitól, a szegfűborsot. Amikor olvastam nála ezt a fűszert, ehhez az ételhez, azonnal tudtam, hogy nekem tetszeni fog az ízek végső koncertje.
Négy személyre 50 dkg csíkra vágott borjúhátszínt, 4 db nagy vargányagombát, 1 dl sűrű tejszínt, egy evőkanál dijoni mustárt, 1 dl zsíros tejfölt, 1 nagyobb sonkahagymát, 6 db szegfűborsot, frissen őrölt sót, és színes borsot használtam, az alap ételhez fel.
Forró vaj és olívaolaj keverékén megpirítottam a hátszín csíkokat, alapszabály, hogy a sütésra kész hús, szobahőmérsékletű legyen.
Két részletben sütöm ki, az első néhány percben nem forgatom, nem piszkálom, csak a frissen őrölt szegfűborssal és színes borssal szórom meg.
Négy személyre 50 dkg csíkra vágott borjúhátszínt, 4 db nagy vargányagombát, 1 dl sűrű tejszínt, egy evőkanál dijoni mustárt, 1 dl zsíros tejfölt, 1 nagyobb sonkahagymát, 6 db szegfűborsot, frissen őrölt sót, és színes borsot használtam, az alap ételhez fel.
Forró vaj és olívaolaj keverékén megpirítottam a hátszín csíkokat, alapszabály, hogy a sütésra kész hús, szobahőmérsékletű legyen.
Két részletben sütöm ki, az első néhány percben nem forgatom, nem piszkálom, csak a frissen őrölt szegfűborssal és színes borssal szórom meg.
Ez fontos, hiszen csak így érem el, hogy a hús gyorsan kérget kapjon, süljön, és ne főjön, és a szaftja a húson belül maradjon.
Amikor először megkeverem, csak akkor sózom. Ilyenkor mindig frissen őrölt tengeri sót használok.
A hirtelen átpirított húst félreteszem és melegen tartom. A visszamaradt zsiradékban (ha kevés, akkor vajjal pótolom) addig sütöm a hagymát, míg karamellizálódik, majd hozzá teszem a darabolt vargányát és röviden együtt sütöm.
Sózom, borsozom, majd visszateszem bele a húscsíkokat az időközben kiengedett szaftjával. Felöntöm a dijoni mustárral elkevert tejföl, és tejszín keverékkel, csak éppen felforralom, utána ízesítem, és máris készen van a fűszeres, gombás, hátszín ragu.
Amikor először megkeverem, csak akkor sózom. Ilyenkor mindig frissen őrölt tengeri sót használok.
A hirtelen átpirított húst félreteszem és melegen tartom. A visszamaradt zsiradékban (ha kevés, akkor vajjal pótolom) addig sütöm a hagymát, míg karamellizálódik, majd hozzá teszem a darabolt vargányát és röviden együtt sütöm.
Sózom, borsozom, majd visszateszem bele a húscsíkokat az időközben kiengedett szaftjával. Felöntöm a dijoni mustárral elkevert tejföl, és tejszín keverékkel, csak éppen felforralom, utána ízesítem, és máris készen van a fűszeres, gombás, hátszín ragu.
Most apró, félbevágott sárgaburgonyát hirtelen sütöttem, és zsenge brokkolit pároltam sós vízben hozzá.
Finom, színes, és krémes is lett a végeredmény, és ez úton köszönöm Gabinak a fűszertippet. Nagyon jól viselkedett a szegfűbors a Stroganoff-ban, nem mondom, hogy többé nem készítem kakukkfűvel, ahogyan szoktam, viszont nagyszerű alternatív lehetőséget találtam, hogy bővítsem a fűszerpalettát.
Gabi ihletett meg a köret vonatkozásában is, a sült burgonya és a zöld pároltzöldség is nagyszerűen harmonizált a Stroganoffhoz.
Finom, színes, és krémes is lett a végeredmény, és ez úton köszönöm Gabinak a fűszertippet. Nagyon jól viselkedett a szegfűbors a Stroganoff-ban, nem mondom, hogy többé nem készítem kakukkfűvel, ahogyan szoktam, viszont nagyszerű alternatív lehetőséget találtam, hogy bővítsem a fűszerpalettát.
Gabi ihletett meg a köret vonatkozásában is, a sült burgonya és a zöld pároltzöldség is nagyszerűen harmonizált a Stroganoffhoz.
Kedvenc hentes ismét nagyszerű borjú hátszínnel örvendeztetett meg, ráadásul nagyszerű árért, úgyhogy mindenképpen megérdemli, hogy kilétét végre közzé tegyem.
Ez esetben bemutatom már a többi kedvenc árusomat a piacról, hiszen az ő közreműködésük nélkül, nem kerülne ennyi finom étel az asztalunkra, de a bejegyzéseim közé sem.
Személy szerint a baloldali fiatalember a "kedvenc hentes". Elég sokat emlegettem már őt:-)) Mindenki higgye el nekem, hogy a legnagyszerűbb borjú, és növendék húst itt kapom meg, mindig ugyanaz a minőség, valamint mindahányszor elmondja nekem, hogy kezét csókolom, nem okoznánk semmi képpen csalódást......és soha nem is okoznak, bármit veszek tőlük.
És nem utolsó sorban, hihetetlenül jó áron!
A "kedvenc árus bácsi", akinél kezdek. Amije van éppen, azt itt veszem meg. A sütőtököt, csombort, friss tormát, és ha szükséges a káposztát, és a petrezselyem zöldet.......
Kedves Christi, Nevamesz, Nevamesza!
VálaszTörlésGratulálok a századikhoz. Tudom, hogy ez még csak töredéke a következőknek :)
Örülök, hogy Rád találtam.
További jó munkát kívánok, sok sikert, mindannyiunk örömére! :)
Drága Bea!
VálaszTörlésOlyan nyúlfarknyi idő ez a blogvilágban, és a szám sem olyan nagy, csak szép kerek:-))
De úgy érzem, hogy amit beletettem eddig, az nem kevés, és volt értelme, hiszen itt vagyok Veletek, köztetek:-))
Valahogy eszméletlen, hogy Ti ilyen csarnokban, ilyen árusok közt válogathattok, a kicsi vidékiek pedig alig tudják eladni az ugyanilyen portékájukat, hisz piacozni vele reménytelen, a mennyiség miatt. Pedig nekem is ugyanez megvan, csak pult és csarnok nincs hozzá (És mennyiség)
VálaszTörlésKedves bodzazsuzsa:
VálaszTörlésA kedvenc árus bácsi pultja, az annyi, amit lefényképeztem. A múltkor megkérdezte, hogy szerintem hozzon-e karalábé levelet, hogy van-e értelme.
Van jónéhány öreg néni is, a maroknyi portékájával, nyilván, ők közelebb laknak "a városhoz", és sokan vagyunk, akik ezt keresik, nem pedig a nagy kofák áruit.
A vidék, kontra nagyváros előnye, hátránya kérdés szerintem ténykérdés, hiába van ilyen szép nagy csarnok Debrecenben, ha Disney parkra vágyunk, akkor nekünk is el kell minimum Párizsig utaznunk.
Ettől függetlenül, az én gyermekkoromból csaknem érintetlenül maradt:-)) vidámparkunkban, időről, időre nagyszerűen érezzük magunkat!
Nagyon guszta a kedvenc ételed!
VálaszTörlésÉs igen, mint vidéki, Én is irigykedek a piacra.
Gratulálok én is szeretek piacon vásárolni :)
VálaszTörlésNagyon guszta az étel
Nem vagyok mesterszakács
VálaszTörlésGratulalok! Igen termekeny volt ez az elmult 3 honap. Le a kalappal!
Stroganoffot en is szoktam csinalni,...csak termeszetesen hallal :o)
A halfileket kulon sutom ki es utolag kombinalom a szosszal. Nem ugyanaz, de az is nagyon finom!
Es piacozni en is imadok! Foleg tengerparton :o)
Gratulálok e jeles alkalomhoz, igazán finomat főztél a tiszteletére.
VálaszTörlésÉs a vagány néni az elején...!::)) A hosszú élet titka:)
Kedves Lányok, köszönöm szépen! Én sem nagyon értem, ha valaki nem szeret piacra járni.....
VálaszTörlésIldy: nekem is nagyon tetszik az öreglány:-))
Jukka: a mediterrán és ázsiai országokban eszméletlen a piac.
Bár, nekik pedig a miénk lehet izgalmas. Ugyanakkor a fűszerpiacot nagyon hiányolom mifelénk, nem is értem:-((
… talán a kronológiai sorrenddel képletesen ívet tudok rajzolni a színvonalas magyar gasztroblog történetírás egére a jeles mérföldkövek nevesítésével:
VálaszTörlés- 2005 - http://chiliesvanilia.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2005 szeptember 30.)
- 2005 - http://nemisbeka.hu/ (első bejegyzés: 2005. szeptember 19.)
- 2006 - http://dallacucina.freeblog.hu/ (első bejegyzés: szeptember 10.)
- 2007 - http://lorien.blog.hu/ (első bejegyzés: 2007. január 15)
- 2007 - http://buvosszakacs.blog.hu/ (első bejegyzés: április 30.)
- 2007 - http://www.fuszereslelek.hu/ (első bejegyzés: április 18.)
- 2007 - http://www.izbolygo.hu/ (első bejegyzés: 2007. augusztus 7.)
- 2007 - http://mirelle.freeblog.hu/ (első bejegyzés: 2007. augusztus 18.)
- 2007 - http://tomakonyha.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2007 október 14.)
- 2008 - http://sajatleveben.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2008. január 18.)
- 2008 - http://limarapeksege.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2008. november 26.)
- 2009 - http://malackaraj.blog.hu/ (első bejegyzés: 2009.03.11.)
- 2010 - http://nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2010. június 24., csütörtök)
… has-központúságomnak köszönhetően hamar –második posztjától- sikerült Mautner Zsófi blogjára rátalálnom. Ő az alfája ennek a mostani közösségnek, és mindannyian tudjuk, máig mit tett le a magyar gasztrokultúra kicsit rogyadozó étkezőasztalára! (Az akkori asztal először zavarba jött, hangyányit pironkodott, de azóta –többször kétségbeesetten körbe nézve- összekapta magát, jó reményeink lehetnek lábai jövőbeni stabilitását illetően.) ... :))
Hosszadalmas volna a Zsófi -általam nagyra tartott- követőit méltatni…………
Hogy mondandóm szelíd hullámainak lényegét lágy fövenyre futtassam ki: Kedves Krisztina! Te vagy ennek a jeles gasztroblog kontinuitásnak –pillanatnyilag- utolsó, elszakíthatatlan!- láncszeme!...
Gratulálok a századik bejegyzésedhez! Az első felvezető rész nagyon személyes -mondhatni intim- mégis tárgyszerű, céltudatos. A második passzusban egy receptnél sokkal többet kapunk, az alapos, érzékletes leírásban benne van az egész lényed!... Az utolsó fejezet tele van a belőled áradó hálával, szeretettel azok iránt, kik segédkeznek beszerezni, megteremteni-termelni az általad kigondolt ételek, harapnivalók alapanyagát!
Csak így tovább, de „erőt” beosztva!... (Olvasóközönséged nevében –fogadatlan prókátor!- ígérem, nem rendezünk tüntetést az Arany Bika előtt, ha egy-egy nap „poszttalanul” kell álomra hajtanunk fejünket!...)
… talán a kronológia sorrenddel képletesen ívet tudok rajzolni a színvonalas magyar gasztroblog történetírás egére a jeles mérföldkövek nevesítésével:
VálaszTörlés- 2005 - http://chiliesvanilia.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2005 szeptember 30.)
- 2005 - http://nemisbeka.hu/ (első bejegyzés: 2005. szeptember 19.)
- 2006 - http://dallacucina.freeblog.hu/ (első bejegyzés: szeptember 10.)
- 2007 - http://lorien.blog.hu/ (első bejegyzés: 2007. január 15)
- 2007 - http://buvosszakacs.blog.hu/ (első bejegyzés: április 30.)
- 2007 - http://www.fuszereslelek.hu/ (első bejegyzés: április 18.)
- 2007 - http://www.izbolygo.hu/ (első bejegyzés: 2007. augusztus 7.)
- 2007 - http://mirelle.freeblog.hu/ (első bejegyzés: 2007. augusztus 18.)
- 2007 - http://tomakonyha.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2007 október 14.)
- 2008 - http://sajatleveben.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2008. január 18.)
- 2008 - http://limarapeksege.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2008. november 26.)
- 2009 - http://malackaraj.blog.hu/ (első bejegyzés: 2009.03.11.)
- 2010 - http://nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com/ (első bejegyzés: 2010. június 24., csütörtök)
… has-központúságomnak köszönhetően hamar –második posztjától- sikerült Mautner Zsófi blogjára rátalálnom. Ő az alfája ennek a mostani közösségnek, és mindannyian tudjuk, máig mit tett le a magyar gasztrokultúra kicsit rogyadozó étkezőasztalára! (Az akkori asztal először zavarba jött, hangyányit pironkodott, de azóta –többször kétségbeesetten körbe nézve- összekapta magát, jó reményeink lehetnek lábai jövőbeni stabilitását illetően.) ... :))
VálaszTörlésHosszadalmas volna a Zsófi -általam nagyra tartott- követőit méltatni…………..
Hogy mondandóm szelíd hullámainak lényegét lágy fövenyre futtassam ki: Kedves Krisztina! Te vagy ennek a jeles gasztroblog kontinuitásnak –pillanatnyi- utolsó, elszakíthatatlan!- láncszeme!...
Gratulálok a századik bejegyzésedhez! Az első felvezető rész nagyon személyes -mondhatni intim- mégis tárgyszerű, céltudatos. A második passzusban egy receptnél sokkal többet kapunk, az alapos, érzékletes leírásban benne van az egész lényed!... Az utolsó fejezet tele van a belőled áradó hálával, szeretettel azok iránt, kik segédkeznek beszerezni, megteremteni-termelni számodra a kigondolt ételek, harapnivalók alapanyagát!
Csak így tovább, de „erőt” beosztva!... (Olvasóközönséged nevében –fogadatlan prókátor!- ígérem, nem rendezünk tüntetést az Arany Bika előtt, ha egy-egy nap „poszttalanul” kell álomra hajtanunk fejünket!...)
...na, a fentieket rakja össze -magyarázattal ne is kísérletezzen!- a technikusod!... :D
VálaszTörlésspájzcetli:
VálaszTörlésTe aztán zavarba tudsz engem hozni, de nagyon, és a legjobb értelemben.
KÖSZÖNÖM.
Kit érdekel a technikus?:-)) akárhányszor szívesen elolvasom amiket írtál.
Egyébként, egy szóval sem tudnék többet írni most, van, amit leginkább érezni kell.
Köszönöm.
Nevamesz, Spájcetlivel maximálisan egyetértek, annyival egészíteném ki, hogy az alapanyagokat szállító emberek megbecsülése mellett magával az alapanyagokkal is szeretettel, tisztelettel bánsz.
VálaszTörlésMás szinten, de ez is ugyanaz: "Nem dobunk el még egy falat kenyeret sem!" - mert azért más keményen megdolgozott.
Ne nevess, de éjjel álmodtam Veled és az oldaladdal, s hüledeztem, hogy ilyen rövid idő alatt száz bejegyzés nagyon sok. Megint Spájzcetlire hivatkozom: lassíts! Ha tudsz :)
Bea, én szívem szerint gyorsítanék:-)), ha tudnék:-((
VálaszTörlésDe jó, hogy álmodtál velem:-)
Van egy meglepim, beállítottam egy saját bloglistát.....a másik blogodat is odavarázsolom nem sokára:-))
Egyébként kíváncsi leszek, hogy "az új rovat" enged-e idővel egy kis pihit, vagy még jobban kell majd pörögnöm? hmmm, már az indításnál túlbonyolítom, de tudod, hogy én csak erős alapokról szeretek indítani...:-))))
Nevamesz, ó, nagyon köszönöm! Viszonozhatom?
VálaszTörlésTudom, hogy addig nem nyugszol, amíg rendben nincs minden. És utána sem :)
Beus, most jövök a Csajszi néniről, hááát, csúcs, ahogyan írsz:-)
VálaszTörlésA többit odavéstem:-))
Nevamesz,
VálaszTörlésjól van, na...
Köszönöm, már válaszoltam is és már a Te ajánlód is ott van. Eddig nem mertem, gondoltam, hátha nem örülnél egy "olyan" oldalnak :)
Tisztaság sugárzik a piaci képekből....
VálaszTörlésNahát, most látom csak... :) Örülök hogy bejött a szegfűbors! :)
VálaszTörlésÉs természetesen hatalmas gratula a századikhoz! :)