Chili con carne házi tortilla chipsszel – ha megadjuk a módját

Nem vagyok ételtörténész, nem célom a nemzetközi ételek eredetvizsgálata. Egyébként is van néhány erre szakosodott szakember, inkább rájuk bízom.

Azért átfutottam néhány írást külföldi cikkekből, és azt gondolom, hogy a chili con carne sem autentikus mexikói étel. Sokkal inkább amerikai, illetve Tex-Mex étel, ami az értékéből semmit sem von le, hiszen a hagyományos mexikói (vagy spanyol?) konyhából nőtte ki magát az egyik legnépszerűbb ételféleséggé a világban. Egyszerű, laktató, hétköznapi étel, azért ezt szögezzük le.

Alapvetően chilivel, fokhagymával és hagymával készülő marhahús étel, melyet leggyakrabban paradicsommal és babbal szaporítanak. A chili, mint étel készülhet egyébként csak babból is, ha úgy tetszik ez a vegetáriánus chili, de sokkal inkább a szegényesebb alapanyag körülmények – egyszerű húshiány - hozta létre anno, mint a vegetáriánus mozgalom.

Egy kis kitérő.

Volt szerencsém megfordulni aránylag hosszabb időre Mexikóban, sőt mi több, a hatalmas ország egymástól messzebb eső területein is. Annyira színes és eltérő a különböző területeken a hagyományos mexikói konyha, amit semmiképpen nem szerencsés az általunk „könnyebben hozzáférhető” Tex-Mex konyhával azonosítanunk. Egészen eltérő alapanyagok és ételféleségek jellemzik a különböző tájegységek konyháit.

Nem egy all inkluzív nyaralás keretében tapasztalhattam meg a mexikói konyhát, hanem egy beható szakmai út kapcsán. 

Mexikóváros, Santiago de Querétaro, San Miguel de Allende városokban és környékén eltöltött programok után egy Yucatán- félszigeti poszttúrán nyertem betekintést többek között a maja kultúra szentélyeibe, Cancunból kiindulóan. Cozumel és Playa del Carmen érintésével pedig a világ leghíresebb búvárparadicsomainak szépségeibe. 

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez idő alatt szinte egyáltalán nem turista konyhán éltem, hanem meghívóim által választott tradicionális konyhák, éttermek választékán. Megmondom őszintén, hogy Tex-Mex ételekkel csak a cancuni Planet Hollywood étlapján találkoztam.

Egyébként többször is megfordultam az Államokban, a nyugati parton, így a Tex-Mex konyhát is behatóan, mondhatni első kézből ismerem. Mi több, San Diegóból gyalogosan is keltem át a határon Tijuanaba, ahol a két kultúra találkozik. Érdekes és különös benyomásokkal teli kontraszt volt, lehet, hogy egyszer majd hosszabban is mesélek ezekről az élményeimről.

A Tex-Mex konyha egyébiránt szerencsésen ötvözi a hagyományos konyhák alapjaira épülő, széles körben, az átlagos ízlésnek megfelelő stílusjegyeket és alapanyagokat, valószínűleg ez a sikerének a titka. Én úgy tudom, hogy a babos chili con carne, az már kifejezetten a Tex-Mex változata az ételnek.

Nálunk a kedvenc Tex-Mex a csirke fajitas, mostanában is többször készítettem, így jutott eszembe, hogy következzék most a chili con carne, ami egyébként a kisfiam másik kedvence.

Azért, mert ennek az ételnek a gyökerei nem nyúlnak sok száz évre vissza, azért érdemes ezt is jól, és jó alapanyagokból elkészíteni.

Ettől függetlenül jót mosolyogtam „az igazi chili con carne ” – receptajánlatokon, hiszen ez olyan, mintha az igazi vagy eredeti pörkölt vagy töltött káposzta receptet kínálnánk. Jó alapanyagokból, megfelelő eljárással számtalanféle jó, és „eredeti” pörkölt vagy töltött káposzta variáció létezik, úgy gondolom, a chili con carne lényege is az alapanyagokban, a főzési technológiában és a végső ízekben rejlik. Akkor most bemutatom, hogy én hogyan készítettem el.

Hozzávalók 4-6 adaghoz (nálunk 8 adag lett belőle):

50 dkg marhahús (nyak, rostélyos, esetleg comb) darálva vagy egészen apró kockára vágva

15 dkg fehérhagyma (vöröshagyma is lehet, nekem jobban passzol az „édesebb” fehérhagyma ehhez az ételhez)

5 gerezd fokhagyma

1 zöld és 1 piros húsú kaliforniai paprika

1 nagy habanero chili (másféle chili is tökéletes, a többféle még jobb)

1 doboz hámozott, egész paradicsom

2 evőkanál paradicsompüré (8 dkg)

2 doboz jó minőségű vörösbab (vesebab)

3 evőkanál mogyoróolaj (vagy napraforgó olaj)

1 evőkanál spanyol füstös paprika (a füstös íz, fűszer nagyon jót tesz az ételnek)

1 teáskanál frissen őrölt római kömény vagy kömény

1 ½  teáskanál oregánó valamint friss oregánó, ha van készleten

csipet cayenne bors

1 kisebb darab fahéj

1 babérlevél
só

2 dl mexikói vagy más világos sör

2 dkg minimum 70%-os étcsokoládé reszelve (vagy egy teáskanál cukrozatlan kakaópor)

A tálaláshoz alaposan kikevert tejföl, durvára reszelt cheddar sajt.

Kukoricát semmiképpen nem főztem volna a chilibe, de mivel a családom külön kérte, hogy kukoricával szeretnék enni, így egy doboz főtt csemegekukoricát vajon megpároltam és külön kínáltam nekik az étel mellé.

Házi tortilla chipsszel tálaltam, ennek a receptjét itt már bemutattam.

Az olajon megdinszteltem az összevágott hagymát, hozzáadtam a babért, befedtem a darált hússal és hagytam magas hőfokon sülni. Nem piszkáltam, mert, ha levet ereszt, akkor főni fog és nem pirulni. Amikor 2/3-ad részben kifehéredett, akkor elkevertem, igyekeztem szétnyomkodni a csomókat benne és kevés kevergetéssel megpirítottam a húst.

Hozzáadtam a zúzott fokhagymát, a paprikákat és addig sütöttem, amíg a nyersségét el nem veszítette. Hozzáadtam a fűszereket, néhány perc múlva a paradicsom pürét, és még mindig magas hőfokon tartottam az ételt.

Ekkor felöntöttem a levében rusztikusra moncsolt paradicsommal és hagytam összeállni az ételt. Felöntöttem 2 dl sörrel, felforraltam, majd csendesre vettem a hőt az étel alatt. Egy óra múlva hozzáadtam a babot, és még egy órán át együtt pörköltem csendes tűzön az ételt. Belereszeltem a csokoládét és még körülbelül 20 percig főztem. A végére csodásan összeállt a ragu, sűrű, szaftos, egységes ételt kaptam.

A színek, az illatok és az ízek, pedig fenségesek! Igazi szakács(nő) öröme! 

Közben elkészítettem a tortilla chipset, mondhatom, tökéletes lett! A tejföllel, a sajttal és a vajas kukoricával tálaltam fel. 

Nekünk, négyünknek két vacsorára is elegendő volt a fenti mennyiség, mind a tortilla chips, mind a chili. Hamarosan újra terítékre kerül, hiszen a kisfiam napokig emlegette, hogy milyen nagyon finomat főztem.

Azt mondta, hogy „anya, ez még attól is finomabb volt, ahogyan az iskolában készítik!”. Úgyhogy megnyugodtam! :))