Egyben sült „zsebes” tarja pecsenyeleves kukoricával, vajas-gyömbéres krumplipürével. Igazi vasárnapi ebéd!

Ez a tarjapecsenye igazi vasárnapi étel.  Szerintem. Már régen készülök az elkészítésére. Sok-sok évvel ezelőtt ragadt meg bennem ez a megoldás Lajos Mari "66 Húsétel" szakácskönyvében, hátszínből. Legutóbb pedig Gabah-nál láttam hasonlót – nagyszerű, mediterrán megoldásban – karajból. Biztosan el fogom készíteni más pecsenyének valókból is, de én most tarjára terveztem.

Az igazi az lett volna, ha nem szelek le abból a szép 1,3 kilós darab tarjából, amit vettem, de hirtelen szükségből összeütöttem egy cigánypecsenyét előző nap ebédre, így mindössze egy 90 dkg-os darab tarjám maradt. Tény, ez a mennyiség éppen elégséges 4 főre, két felnőtt és két gyerek adagra.

Többször is említettem már, hogy a másfél-kétkilós egyben sültek a legszaftosabbak. Ugyanakkor a pecsenye maradéka hidegen is feltálalható vacsorára, vagy másnap.

Jelen lehetőségeimre igazítva a pecsenyémet az alábbiak szerint készítettem el.

Hozzávalók 4-5 adaghoz:

1 kg tarja egyben

10 dkg brie sajt

5 dkg levegőn szárított sonka (prosciutto, pármai vagy serrano sonka)

10 dkg vékony szelet bacon

2 gerezd fokhagyma zúzva

½ teáskanál őrölt koriander

½ teáskanál őrölt kömény

½ teáskanál frissen őrölt 5 bors keverék (fekete, zöld, rózsa, fehér, szegfű)

1 ½ teáskanál só

1 evőkanál méz

1 dl száraz fehérbor

1 nagydoboz csemegekukorica

4 adag gyömbéres krumplipüré

Az egész tarjába hosszanti irányban 5 zsebet vágtam. Éles, rövid pengéjű késsel ejtettem a bemetszéseket, úgy, hogy sem lefelé, sem hosszában ne vágjam át/végig a húst, 1-2 cm egyben maradjon.

A fokhagymához hozzáadtam a sót és a fűszereket, hagytam, hogy betaknyosodjon. Elkevertem a mézzel és hagytam az ízeket összeérni úgy fél-egy órán át.

Alaposan bebalzsamoztam vele a húst, hogy a zsebekbe is jusson, tehát mindenhol bekentem, ahol értem.

A zsebek méretének megfelelően felszeleteltem a brie-t és a sonkát, és bedugdostam a zsebekbe. Kereszt irányban befedtem a bacon csíkokkal úgy, hogy a szeletek mindig 1/3-ad részben fedésben legyenek.

Lazán megkötöztem a kész pecsenyének valót, hogy szépen megtartsa a formáját, de ne legyen a kötözésnek nyoma, ne vágja be a húst, mire a pecsenye elkészül.

Az előkészített húst libazsírral kikent cseréptálba tettem és betoltam a 180 C fokra előmelegített sütőbe. Igazából kérget sütöttem rá.

30 perc múlva aláöntöttem a fehérbort, egy kis darab fóliával csak magát a húsdarabot lazán befedtem (tehát nem a cseréptálat fedtem be) és 160 C fokra mérsékelt hőben 40 percig pároltam.

Ekkor levettem a fóliát, és 180 C fokon 25-30 perc alatt szép pirosra sütöttem a pecsenyét.

A húst deszkára emeltem és lazán fóliával befedtem.

A pecsenyelevet serpenyőbe öntöttem, magas hőn, úgy felére besűrítettem, hozzáadtam a lecsöpögtetett kukoricát és úgy 10 perc alatt, közepes-magas hőn, folyamatos keverés mellett elkészítettem a pecsenyeleves kukoricát.

Amikor a húst el kezdtem pirítani, közben elkészítettem a gyömbéres krumplipürét, hogy minden egyszerre, frissen készüljön el.

4 db 25-30 dkg-os Agria krumplit sós vízben, héjában megfőztem, még forrón lehúztam a héját. Finomra összetörtem. Lereszeltem egy teáskanálnyi friss gyömbért.

1 dl tejet 10 dkg vajjal felforraltam és kisebb részletekben az összetört krumplihoz adtam. Végül sóval, frissen reszelt szerecsendióval és a gyömbérrel fűszereztem, erőteljes mozdulatokkal habosra kevertem.

Most fagylalt adagolóval porcióztam a tányérokra.

Kis üvegtálkában kínáltam mellé a szaftos kukoricát.

A 15-20 percig pihentetett húsról levágtam a kötözést és nem túl vékonyan felszeleteltem. Tálra rendezve kínáltam az ínycsiklandó köretek mellé.

Igazán különleges és ízletes lett a pecsenye, nagyon jól harmonizáltak hozzá a köretek.

Igazi vasárnapi ebéd lehetőség, érdemes a kipróbálásra!