Bármennyire is szeretnénk karcsúsító indíttatással kiiktatni a kenyeret az életünkből, nem megy olyan könnyen mindenkinek.
Ez megint egy olyan kérdés, hogy erőltessük-e azt, ami természetellenes. Hiszen a kenyér olyan alapvető táplálékunk, hogy még a vegetálást is úgy aposztrofáljuk, hogy „csak vízen és kenyéren”.
Végül is döntse el mindenki maga, hogy mit akar megvonni a testétől ilyen vagy olyan indíttatásból, én most éppen ellentétes korszakomat élem.
Korábban is sütöttem időnként egy-egy finom és egyszerű magvas bucit főleg nyáron, a grill ételek mellé, de amióta kovászt nevelgetek, azóta teljes mértékben magával ragadott a házi kenyér és péksüteménysütés szenvedélye.
Amikor a házipékség szenvedélyünkké válik, akkor már nincs visszaút. Egyre több mindent szeretnénk kipróbálni, és ezt nem tesszük rosszul, tapasztalatból beszélek.
Nekem soha nem volt kenyérsütő gépem, van korondi kézzel faragott kelesztő tálam már vagy 15 éve, beszereztem mellé még egy közkedvelt márkájú műanyag kelesztő tálat is, ezekkel és a két erős, és ügyes kezemmel ragyogóan elboldogulok már jó ideje.
A dagasztás és hajtogatás számomra olyan szenvedélyesen kedvelt művelet, hogy semmi pénzért nem mondanék le róla. Érzem a kezem alatt, ahogyan a tészta engedelmeskedik nekem, mert jól bánok vele.
Végeredményben a Schneider pék dédunokája vagyok, az ő péksége volt helyben a háború előtt a leghíresebb. A Nyíl utcai pékség.
A háború után államosították, természetesen mára teljes mértékben megszűnt, a pékség épületében már valami egészen más működik.
Dédnagyapám még a háború előtt meghalt, dédnagymamám nem folytathatta a mesterséget, a fia pedig fogta magát a know how-al együtt, és alapított Svédországban egy péküzemet. Mostanában gondoltam rá, hogy kutakodok egy kicsit családi vonalon és megszerzek néhány eredeti családi receptet.
Addig is a saját vénám szerint alkotok.
Most éppen csak magas sikértartalmú fehér búzakovászom van aktívan, de szoktam nevelgetni teljeskiőrlésű rozskovászt, és teljeskiőrlésű búzakovászt is.
A teljes kiőrlésű rozskovásszal rozsos kenyeret, a búzakovásszal félbarna kenyeret sütök. A magas sikértartamú búzakovásszal pedig amolyan békebeli, foszlós kovászos fehérkenyeret.
A félbarna kenyér, az bruschettának valami mennyei, illetve paradicsommal és császár vagy bacon szalonna kombinációban megihletett már jó néhány receptre.
A foszlós fehér kovászos, az pedig a mi mindennapi kenyerünk, egy héten egyszer vagy kétszer mindig sütök belőle, szerencsére ez itthon nálunk már természetes.
Ez megint egy olyan kérdés, hogy erőltessük-e azt, ami természetellenes. Hiszen a kenyér olyan alapvető táplálékunk, hogy még a vegetálást is úgy aposztrofáljuk, hogy „csak vízen és kenyéren”.
Végül is döntse el mindenki maga, hogy mit akar megvonni a testétől ilyen vagy olyan indíttatásból, én most éppen ellentétes korszakomat élem.
Korábban is sütöttem időnként egy-egy finom és egyszerű magvas bucit főleg nyáron, a grill ételek mellé, de amióta kovászt nevelgetek, azóta teljes mértékben magával ragadott a házi kenyér és péksüteménysütés szenvedélye.
Amikor a házipékség szenvedélyünkké válik, akkor már nincs visszaút. Egyre több mindent szeretnénk kipróbálni, és ezt nem tesszük rosszul, tapasztalatból beszélek.
Nekem soha nem volt kenyérsütő gépem, van korondi kézzel faragott kelesztő tálam már vagy 15 éve, beszereztem mellé még egy közkedvelt márkájú műanyag kelesztő tálat is, ezekkel és a két erős, és ügyes kezemmel ragyogóan elboldogulok már jó ideje.
A dagasztás és hajtogatás számomra olyan szenvedélyesen kedvelt művelet, hogy semmi pénzért nem mondanék le róla. Érzem a kezem alatt, ahogyan a tészta engedelmeskedik nekem, mert jól bánok vele.
Végeredményben a Schneider pék dédunokája vagyok, az ő péksége volt helyben a háború előtt a leghíresebb. A Nyíl utcai pékség.
A háború után államosították, természetesen mára teljes mértékben megszűnt, a pékség épületében már valami egészen más működik.
Dédnagyapám még a háború előtt meghalt, dédnagymamám nem folytathatta a mesterséget, a fia pedig fogta magát a know how-al együtt, és alapított Svédországban egy péküzemet. Mostanában gondoltam rá, hogy kutakodok egy kicsit családi vonalon és megszerzek néhány eredeti családi receptet.
Addig is a saját vénám szerint alkotok.
Most éppen csak magas sikértartalmú fehér búzakovászom van aktívan, de szoktam nevelgetni teljeskiőrlésű rozskovászt, és teljeskiőrlésű búzakovászt is.
A teljes kiőrlésű rozskovásszal rozsos kenyeret, a búzakovásszal félbarna kenyeret sütök. A magas sikértartamú búzakovásszal pedig amolyan békebeli, foszlós kovászos fehérkenyeret.
A félbarna kenyér, az bruschettának valami mennyei, illetve paradicsommal és császár vagy bacon szalonna kombinációban megihletett már jó néhány receptre.
A foszlós fehér kovászos, az pedig a mi mindennapi kenyerünk, egy héten egyszer vagy kétszer mindig sütök belőle, szerencsére ez itthon nálunk már természetes.
Szia,
VálaszTörlésUtólagos engedelmeddel felvettem a blogod a gasztro.blog.hu gyűjtőoldalra, hogy többen olvashassanak:-)
Ezer köszönet érte! Még nem vagyok rutinos blogger, minden segítség és tanács jól jön nekem. Még szerkesztés alatt áll a blogom, de már nem bírtam magammal, hogy feltegyek egy-két gondolatot. Minden esetre jól esik az ilyen fogadtatás:-)
VálaszTörlésKedves Alexa,
VálaszTörléskaphatunk egy leirást arról, hogyan tehetünk szert az első adag kovászra? S egy részletes leirást a kenyér sütéséről? Kenyérsütő gép nélkül?
Köszönettel: Vietoris Zoltán
Kedves Vietoris Zoltán!
VálaszTörlésElnézést kérek, hogy csak most írok, de az ünnepek igencsak lekötöttek...
Ugyanakkor, ahogyan olvastam kérését azonnal körvonalazódott bennem, hogy indítok egy sorozatot a kovász felneveléséről, és a kenyérsütésről, ahogyan én kitapasztaltam a magam módján.
Már két hónapja készülök rá, hogy felnevelem a kovászt a téli időszakra, úgy nyár derekáig szoktam kenyeret sütni, utána a nagy forróságtól kihagyok pár hónapot.
Úgyhogy a mai nap folyamán előkészítem a kovászt, és minden nap be fogok számolni róla, hogy éppen milyen állapotban van, mi vele a teendő. Egyébként kb. a 15. naptól érdemes belőle kenyeret sütni, és lehet szaporítani is, illetve csak készenlétben tartani, attól függően, hogy milyen gyakran, és mennyi kenyeret szeretne valaki sütni.
Köszönöm az ötletet, illetve egy percig sem feledkeztem meg a kérésről.
Most készülök a 200. bejegyzésemre, ezt a napokban felteszem, és rögtön utána indítom a kovász "életútját".
Ha bármilyen kérdése merülne fel, kérem akár ide, akár a profilban megadott e-mail címre nyugodtan írjon nekem!
Üdvözlettel: Alexa Christi