Nem vagyok mesterszakács: Tipikus spanyol vacsora

Amikor külföldön járunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a turistaközpontokban vagy a csillagos éttermekben kapjuk a legjobb helyi ételeket, nekem az a véleményem, hogy nem igazán. Életem legrosszabb (gyorsfagyasztott) pizzáját a velencei kikötőben ettem és nagyon régen belefutottam néhány előre összekészített, gyorsfagyasztott paellába is Spanyolországban, míg nem rájöttem - illetve megtanítottak rá - hogy a jó helyi ételekért néha kicsit kutakodni kell.

Nem szeretnék most kiselőadást tartani arról, hogyan érdemes olyan helyi éttermeket választani külföldön, ahol relatíve olcsón a legfrissebb és legjobb ételeket kapjuk meg, mert erre nem elég egy poszt terjedelme és nekem is jó pár évembe telt - és némi helyi segítségbe - és helyismeretbe. Egy biztos, Spanyolországban már 2 euróért kapunk tapast egy pohár itallal, 4-6 euróért degeszre ihatjuk és ehetjük magunkat a legfrissebb és legfinomabb helyi kisadagos ételekből.

Az a tapasztalatom, hogy a spanyol konyha nálunk kevesebb figyelmet kap, mint megérdemelné, pedig ha van konyha, mely nagyon hasonlít a magyar konyhához, az a spanyol. Szerintem. Szenvedélyesen rajongok a spanyol ételekért, beleértve az ízletes és sokszínű spanyol alapanyagokat.

Ezt a vacsorát leginkább a tenger gyümölcsei főszereplésével állítottam össze - nemhiába - hiszen ezekhez jutok hozzá itthon a legkevésbé hasonló minőségben. Spanyolországban a nyúlból és bárányból készülő ételek is hasonlóan nagyszerűek, hogy csak a különlegesebb alapanyagokat említsem még meg. Ibériai sertésből sültet enni pedig nem kevésbé nagyszerű élmény, mint a hosszasan és akkurátusan érlelt sonkájából Ibérico sonkát fogyasztani, mondjuk fügéhez, vagy dinnyéhez. Ez azért már költségesebb.

No, de legyen a jelzett vacsoráé a főszerep, mely Spanyolországban teljesen átlagosnak számít, négy főre (két felnőtt és két gyermek), nagyjából 60 euróért elérhető abszolút házias minőségben.

Van, ahol kérés nélkül is kapunk előételt (ha tudják, hogy komplett vacsorát rendelünk), fűszeres paradicsomos kencét, alliolit, sült paprikát és hagymát pirított házi kenyérrel. Itt 3,25 –öt számoltak fel érte, de bőven megérte.

A következő fogás polip volt galíciai módra „Pulpo al a gallego”. Ettem már nagyszerűen elkészített polipot Törökországban és Görögországban, most gazdagabb lettem egy újabb nagyszerű elkészítési módjával ennek a nemes állatnak. A füstös spanyol pirospaprika (Pimentón de la Vera) nagy kedvencem, mostanában mindig tartok itthon, számtalan a felhasználási lehetősége.

A „Gambas al Ajillo” vagy "Gambas al Pil-Pil" az egyik legkedvesebb előételem, melyhez Spanyolországban mindig visszatérek. Garnéla, fokhagyma, apró chili paprika, spanyol olívaolaj. Kihagyhatatlan.

A paella mixta, mely csontos csirkerészek, sertéshús és tenger gyümölcsei felhasználásával készül az egyik kedvenc paellám. Szerintem ebben a paellában összegződnek a legjobban az ízek. A hús, a zöldségek és a tengergyümölcsei íze. Természetesen mindenféle – jól elkészített – paellát kedvelek, egyszer csigával és nyúlhússal készült paellát kóstolnék már meg. De ami késik, nem múlik.

Talán a fehérbor jogos lett volna ehhez a vacsorához, de én a vörös házborát választottam. Manapság már a pörkölt vagy a ragu fehérborral készül (nálam) így nem vétkezem nagyobbat, ha ezt a vacsorát gyümölcsös, könnyű vörös spanyol asztali borral öblítettem le. Vállalom a pokol kínköves tüzét érte!

A műanyag asztalok és a papírabrosz legkevésbé sem voltak zavarók a népszerű chiringuitoban, hiszen itt olyan forgalom és pörgés van vacsoraidőben, hogy inkább arra kell figyelni, hogy kapjunk asztalt!

… no, és a gyerekek sem unatkoztak!