Elkészültek a friss pestok, bazsalikomos és petrezselymes. Valószínűleg tésztát készítettem volna először, de Gabojsza szárított paradicsommorzsás nyúldagadója annyira beindította a fantáziámat, hogy szabadjára is engedtem, és elszaladtam kedvenchentes2-höz az utca végére.
Fél ötkor már pakolt, ez nem volt annyira szimpatikus, hiszen úgy gondolom, hogy a nyitvatartási időn belül mindenki a pultból szeret válogatni, nem pedig a hűtőkamrából kényszeredetten visszatapsolt áruból. Meg is kaptam a magamét, amikor szóvá tettem azzal, hogy „kezét csókolom holnap reggel is itt leszünk”.
Szép dagadót kaptam, jó nagyot, húsosat, de a sebtében felszúrásnak meg is lett az ára. Két úton is próbálkozott, ez töltésnél okozott némi gondot, a nyitott végénél pedig olyan vékonyan szúrta fel, hogy itt meg is repedt a hús, a tölteléknek sikerült utat törnie. Nem akartam megrövidíteni a dagadót, ezért nem metszettem le ezt a részt, az előkészítés során.
Volt már dagadóm, volt friss pestom, így nekiálltam a dagadó töltésének.
Egy csavart kiflit felkarikáztam és minden karikát négyfelé vágtam, majd vajon megpirítottam. 1 dl tejszínt és 1 dl tejet felforraltam, majd elkevertem 2-2 evőkanál petrezselyem és bazsalikom pestoval. Felöntöttem a pirított kifli darabokat és többszöri keverés mellett hagytam kihűlni.2 tojást szétválasztottam, a sárgáját a kihűlt töltelékkel elkevertem. Utána ízesítettem: sóztam, borsoztam. 10 dkg mini mozzarella golyót négy-négyfelé vágtam, a töltelékhez adtam, majd óvatosan belekevertem a felvert tojásfehérjét.
A dagadót kívül-belül sóztam, borsoztam, megtöltöttem, bevarrtam.
Libazsírral kikent tepsibe tettem és 10-10 perc alatt 220 C fokos sütőben mindkét oldalát megpirítottam.
Két fehérhagymát négyfelé vágtam, 3 gerezd fokhagymát egészben hagytam, egy piros kápia paprikát és két paradicsomot daraboltam, majd serpenyőben, libazsíron hirtelen megpirítottam és ment a tepsibe a dagadó mellé. Felöntöttem 2 dl száraz fehérborral és lefedve, 180 C fokos sütőben egy órán át sütöttem. Levettem a fedőt és 220 C fokon 10-10 perc alatt mindkét oldalán megpirítottam a dagadót.
Deszkára emeltem, fóliával lazán befedtem és addig pihent, míg elkészítettem a pecsenyelevet.
Ez mindössze annyiból állt, hogy a szaftot a zöldségekkel együtt szűrőn át serpenyőbe öntöttem. A zöldségeket amennyire tudtam, kanállal átpasszíroztam. Közepes lángon besűrítettem a pecsenyelevet és azonnal tálaltam az ételt. Míg sült a hús, addig elkészítettem a francia krumplipürét.
A húst felszeleteltem.
A krumplival együtt tálon elrendeztem. Amikor a tányérokra került, meglocsoltam a mediterrán lecsós pecsenyelével.
A hirtelen ötlettől vezérelt ételek mindig különösen jól sikerülnek. Mit ne mondjak, a töltött dagadó mediterrán módra is az egyik legnagyszerűbb étel. Egy kis darab hús másnapra is maradt, hidegen is nagyon megállta a helyét. Egészen biztosan nem utoljára volt nálunk töltött dagadó mediterrán módra!
Korábbi receptjeim töltött dagadóra:
A töltött húsok - mármint az ilyesféle töltelékesek - nem a kedvenceim. (Nincsen ember liba nélkül :-) de ezt azért naggyon-nagyon óvatosan... megkóstolnám :-)
VálaszTörlésMormogi Papa: ... :))
VálaszTörlésUtána meg kérnél még egy szeletet! :)) Vagy kettőt! :D
Én nagyon "töltős" vagyok - tudod:) - mindenféle töltöttet nagyon szeretek. A dagadó különösen a kedvencem, mert szerintem az egyik legízletesebb húsféle. Ami különös, hogy melegen szeretem a legjobban, míg inkább hidegtálra tervezik, mások. Nincs ember liba nélkül :)
Az lehetett a bajom, hogy az eddig kóstoltaknál a hús íze eltűnt, a tölteléké tolakodott - és ráadásul nem igazán a szájam íze szerinti fűszerezésű volt...
VálaszTörlésEnnél pontosabban nem tudom körülírni - lehet, hogy nem volt szerencsém. (Az un. levesbetétek egy részével is így vagyok...)
Mormogi Papa: "Ilyenkor" mindig el kezdek gondolkodni, hogy vajon mi az az ételféleség, amit én nem kedvelek. Sajnos (?) igen rövid a lista! :D
VálaszTörlésEgy nagy, krémes-habos torta ... no, arra nehezen vennének rá, még egy szelet erejéig is ... :))